HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48271

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-05-24

A sárga ló

A városban tombolt a zűrzavar.
Az emberek rettegtek egy sárga lótól.
Először még csak féltek kimenni az utcára a szélvészként felbukkanó négylábú miatt, majd mikor a ló megkergette, elgázolta, megrugdosta az ártatlanokat, eluralkodott a pánik. A hitetlenek gyorsan rettegőkké váltak.
Félvállról vettem a veszedelmet.
A házak oltalmában lopakodtunk, mikor a tér túloldalán megláttam.
- El kell bújnunk! - húzott magával a barátnőm.
Beálltam egy készülő ház falmélyedésébe.
- Ne ide! Minden nap itt rohan el! Itt észrevesz!
Nem hallgattam rá. A barátnőm eszeveszetten elrohant. Lapultam a ház falához bújva, mögöttem a készülő ajtónyílás.
Paták dobogását hallgattam.
Mint megvadult fergeteg, vágtatott a nagy, sárga ló körbe-körbe a téren.
A ház felé vette az irányt. Észrevett.
Hátsó lábaira ágaskodott, mellső patái az arcom előtt kapálóztak. Lapultam az ajtóhoz, reszkettem. Kitágult szájából dőlt a pára, villogtak a fogai. Fülsiketítően nyerített.
Ám nem bántott.
Otthagyott. Rohant tovább.
Kábán támolyogtam az utcán. Mindenfelé tüzeket gyújtottak, körben apró máglyák égtek, mert valaki azt mondta, a ló fél a tűztől.
Ismét felhangzott a paták trappolása.
Az emberek menekültek be a házakba. Bennem felébredt a dac. Bementem ugyan a többiekkel a nagy, üvegablakos szobába, s még a félelmemmel viaskodva zártam be az ajtót, de már a bosszú eszközét kereste a szemem. Az ajtón újabb emberek kopogtattak, s özönlöttek be. Három lagymatag csendőr is.
Kikaptam az egyik kezéből a pisztolyát. Lelövöm a sárga veszedelmet!
Az ablakból lestem az utcát. Az emberek néma bábokká merevedve álltak mögöttem.
Felhangzott a jól ismert patacsattogás. A ló - mintha tudta volna, hol keressen - már az ajtó előtt állt.
Rálőttem. Nem hallottam a dörrenést. Rálőttem még egyszer. Harmadszorra. A ló vigyorgott.
És emberré változott.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-07-18 19:05:46

válasz Rangifer (2015-07-18 07:16:42) üzenetére
Én is úgy sejtem, hogy üzenetek. A hajnali álmok sokszor választ adnak a kérdéseinkre, jövőt, múltat mutatnak. Akkor a legnagyobb az energiaszintünk. Valóban akkor a legvékonyabb a határ a földi dimenziónk és valami más között.
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-28
Összes értékelés:
87
Időpont: 2015-07-18 07:16:42

Érdekes. Nekem is nem egy írásom álmokból született, összefüggő, végigálmodott történetekből. Mintha nem is álmok, hanem üzenetek lennének. Olyankor, mikor az elme-páncélunk a legvékonyabb.
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-07-05 22:42:01

válasz Németh István (2015-07-05 07:01:01) üzenetére
Köszönöm István az észrevételeidet.
Ezek a látomások olyanok, mint egy film világába szereplőként belecsöppenni, ahol már nem lehetek többé csak néző.
Arra gondoltam, hogy a fékevesztett rombolást vagy csak egy hős tudja megállítani, vagy egy nagyon buta, akit levegőnek néz a "zsarnok", nem lát benne ellenfelet, aki a tudatlansága miatt nem érzékeli a veszély nagyságát, és ezért mer cselekedni.
Megvadult ló - elszabadult állati ösztönök. Ha sikerül megállítani, megmutatja a hétköznapi, közönséges emberi arcát. S az már nem félelmetes. Csak esendő. Mert már elveszítette az erejét.
Gondolkodom a történet kibővítésén.
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
189
Időpont: 2015-07-05 07:01:01

Szia Ylen!

Ennél az írásodnál azt gondoltam, hogy egy részlet egy nagyobb, hosszabb terjedelmű művedből.
"Ám nem bántott." Miért nem? Látott benned valamit, vagy már ismert, tudta, hogy ki vagy.
"És emberré változott." De kivé? Idegenné? Akkor mit látott benned? Baráttá, rokonná? Vagy talán saját magaddá?
Szerintem, mindenképpen megérné egy teljes történetet írni köré.

Üdv: István

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Mi szabdalja? címmel a várólistára

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Április című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Tengerparti találkozás címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Április című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hiába minden című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kora tavaszi reggel című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A régen várt eső című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Feldúlja a csendet című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)