HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
 Statisztika
Online vendég: 15 Tagok összesen: 1877 Írás összesen: 48849 |
|
Regisztráció Elfelejtett jelszó
|
||||
Utolsó hozzászóló: 
|
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2015-05-26
ÖsszekötődésekAz én... Az én maradék tesztoszteronom elillant őszi, esernyős napon. Kérleltem: "kicsim hol jársz, jöjj elő, Van még Időm, van még IDŐ! Nehogy cserbe hagyj édesem, szívem, ezt az egészt el nem hiszem!" Tudjátok, ő csak nevetett. Kérdezte: legyek, legyél? Ugyan, miért, és kinek! Szerettél, én szerettelek, csak, tudod már késő, egyáltalán minek. Mi végre ez az őrült áhítat? Szállj, repülj, keress magadnak másikat! *** Az én kevéske... Az én kevéske kerozinom, elfogyott, akármilyen napon. Éppen az égen. Bámultak felhők szánakozón, hogy csak zuhanok , s magam vagyok, és ahogy húzom fel azt a gépet, oda, hol ég, és föld összeér, És a kormányba kapaszkodom, magam se tudom, kiér', miér'? Sírtam: "Nem kell szánalmas unalmas temető. van még idő, van még Idő!" Kerozin-csík csak nevetett: "Legyek? Legyél? Ugyan minek? Úgyis lepottyansz egy napon, tudod, tudom. Ugye, szép volt a felhőjáték, ugye volt ez csuda ajándék?" Szólt hozzám akkor szánakozón, az én kicsi kerozinom. *** Ejtőernyőm... Ejtőernyőm most kinyitom, landolok viaszpecsétes asztalon. Lebegtem Ég, és Föld között csoda volt ez a délelőtt. És csuda volt minden délután mikor vágyódtam valaki után. Csak így telne vágyakozón, az én maradék álmodós napom. *** Fanyar... Fanyar almabort inni viaszpecsétes asztalon, víg cimborákkal! Nincs ennél jobb, úgy gondolom, de őszül már, fogy az Idő! Hova tűnt az a tavaszi madárdal? *** Most... Most fecskefészket tapasztok, csinálok, mit csak akartok. Gólyafészket nem csinálok, kéményre többé nem mászok. Nem mászok, mer' még leesek, jönnek a "sürgősségiek". Mondják: "sajnáljuk, nincs Idő, vár reád már a temető". Gólyafi táplál békával, én meg elalszok békével. Inaljak, maradjak? Nem tudom. Aluszok józan-részegen, idiótán, és félszegen azon a borpecsétes asztalon. Káromkodok, káromkodom. Álmodok borpecsétes terítőn, van még idő, van még Időm...
Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
túlparti bejegyzést írt a(z) édes mézes című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Októberi momentum című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ami marad című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hóesésben című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz Klára bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Spanyolországi úti beszámoló tizenharmadik, és tizennegyedik nap - oroszlán bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Babavárás című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem akarok már mást című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!
2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)   
|
||||||
