HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
 Statisztika
Online vendég: 15 Tagok összesen: 1888 Írás összesen: 49230 |
|
Regisztráció Elfelejtett jelszó
|
||||
Utolsó hozzászóló: 
|
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2015-05-26
ÖsszekötődésekAz én... Az én maradék tesztoszteronom elillant őszi, esernyős napon. Kérleltem: "kicsim hol jársz, jöjj elő, Van még Időm, van még IDŐ! Nehogy cserbe hagyj édesem, szívem, ezt az egészt el nem hiszem!" Tudjátok, ő csak nevetett. Kérdezte: legyek, legyél? Ugyan, miért, és kinek! Szerettél, én szerettelek, csak, tudod már késő, egyáltalán minek. Mi végre ez az őrült áhítat? Szállj, repülj, keress magadnak másikat! *** Az én kevéske... Az én kevéske kerozinom, elfogyott, akármilyen napon. Éppen az égen. Bámultak felhők szánakozón, hogy csak zuhanok , s magam vagyok, és ahogy húzom fel azt a gépet, oda, hol ég, és föld összeér, És a kormányba kapaszkodom, magam se tudom, kiér', miér'? Sírtam: "Nem kell szánalmas unalmas temető. van még idő, van még Idő!" Kerozin-csík csak nevetett: "Legyek? Legyél? Ugyan minek? Úgyis lepottyansz egy napon, tudod, tudom. Ugye, szép volt a felhőjáték, ugye volt ez csuda ajándék?" Szólt hozzám akkor szánakozón, az én kicsi kerozinom. *** Ejtőernyőm... Ejtőernyőm most kinyitom, landolok viaszpecsétes asztalon. Lebegtem Ég, és Föld között csoda volt ez a délelőtt. És csuda volt minden délután mikor vágyódtam valaki után. Csak így telne vágyakozón, az én maradék álmodós napom. *** Fanyar... Fanyar almabort inni viaszpecsétes asztalon, víg cimborákkal! Nincs ennél jobb, úgy gondolom, de őszül már, fogy az Idő! Hova tűnt az a tavaszi madárdal? *** Most... Most fecskefészket tapasztok, csinálok, mit csak akartok. Gólyafészket nem csinálok, kéményre többé nem mászok. Nem mászok, mer' még leesek, jönnek a "sürgősségiek". Mondják: "sajnáljuk, nincs Idő, vár reád már a temető". Gólyafi táplál békával, én meg elalszok békével. Inaljak, maradjak? Nem tudom. Aluszok józan-részegen, idiótán, és félszegen azon a borpecsétes asztalon. Káromkodok, káromkodom. Álmodok borpecsétes terítőn, van még idő, van még Időm...
Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = X és Y címmel ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ballagás a János hegyi óvodában címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz alberth alkotást töltött fel Megjött a kedves Mikulás címmel a várólistára oroszlán bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!
2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)   
|
||||||
