HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47954

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2015-05-27

Manóvásár

A városi ember nem mindig tudja, mi a különbség a rét, a mező és a kaszáló között; annyit tud csak, hogy ott mindenféle gyomok tanyáznak - a romantikus lelkek számára vadvirágok. De akár dudva, akár porcsinrózsa, minden fűszálra jut egy kukac, bogár vagy szárnyas vérszívó. Szúrnak, csípnek és marnak - ki szereti a bogarakat?

A szépséges, napos krabachi völgyben annyi volt belőlük, hogy a pásztorok mind azt mondták, ez nem rendes dolog. Elátkozták a legelőket; már a birkák is panaszkodnak, hogy több a szöcske, mint a harapnivaló - pedig a birka békés állat, szótlanul növeszti a gyapját, azt se bánja, ha elszedik tőle. A marhák jobban haragudtak a bögölyökre, de nekik nincs szerencséjük: aki marhának született, az marha is marad.

Az emberek összedugták a fejüket. Ez nem maradhat így tovább! Elég, ha meghalljuk a bogár szót, és mindenkit kiráz a hideg. El kellene kergetni őket.

Bizony jó lenne, ha elköltöznének, és a szomszédos Murgtalban törnének borsot az ottani pásztorok orra alá - megérdemelnék, mert mindenféle versengésen ők viszik el a díjakat - bajuszverseny, sörivó verseny, akármilyen vetélkedő, mindig egy murgtali győz. Egyszer kitalálták, hogy az lesz a nyertes, aki két akkora pofont kap, hogy átrepül a patakon; de amilyen szerencsétlenek a krabachiak, még ebben is egy murgtali bizonyult jobbnak.

De hogyan lehet elkergetni az aprónépet? Nem hallgatnak a szép szóra, sőt azzal védekeznek, hogy nincs fülük.

Egyszer egy velencei bukkant fel Krabachban. Kereskedőnek mondta magát, de nem volt nála semmi, csak egy üres zsák. A velenceiekkel nem lehet eléggé vigyázni, mert az ördöggel cimborálnak. Csak a minap történt, hogy az egyik efféle világcsavargó egy marék homokkal akarta kifizetni a szállást, mire a fogadós valami olyasmit talált mondani, hogy ezt még megbánja, amikor fülön csípik a herceg katonái. Nézd csak meg jobban, mi ez a homok, javasolta a velencei. A fogadós leveszi az okulárét, hogy lásson is valamit, hát uramfia, tiszta aranypor van a tenyerében. Ebből is látszik, hogy a velenceiek minden gonoszságra képesek. Persze az is igaz, hogy nagyon értenek a varázsláshoz, ezért a krabachiak megkérdezték a gyanús utazót, bogárvészre nincs-e orvossága.

Vonakodott a velencei, ő csak ártatlan zarándok, settenkedik a templomok körül, útszéli feszületnél fohászkodik, de nem bírta sokáig, és visszakérdezett: Mit szeretnétek jobban, ezt a sok haszontalan férget, vagy egyetlen hegyi szellemet, aki senkinek sem árt, csak néha zörög egy kicsit a fazekak között?

Asszony nem volt köztük, hát persze hogy az egyszem manót választották.

A velencei elővette a sípocskáját és megfújta. Láss csudát, a szúró, csipkedő és maró férgek mind felsorakoztak, és átmentek a murgtali rétre. Ott vannak azóta is, és akárki gyönyörködhet bennük. Örültek a krabachiak, csak egy kapucinus barát próbálta elvenni a kedvüket, aki azt duruzsolta, hogy ez nem volt keresztényi cselekedet. A keresztény arról ismerszik meg, hogy ott árt magának, ahol csak tud, mindenféle sántát, bénát, nyomorékot, de még a szomszédját is többre becsüli, mint a saját gyerekeit. Minél többet senyved itt a földön, annál szebb mennyországba költözik a halála után. A pásztorokon azonban nem lehetett kifogni, azt állították, ők csakis azért okoznak jó sok szenvedést a murgtaliaknak, hogy nekik jussanak a nagyobb paloták a mennyországban. Van-e ennél keresztényibb cselekedet? A kapucinus barát mind a tíz ujját bedugta a fülébe, úgy menekült Krabachból, és azóta is szalad, ha el nem fáradt.

De a krabachiak is hamarosan megtudták, hogy mit kaptak cserébe a bogarakért. A manót még senki sem látta, de azért tudjuk, hogy tűzből van, fekete lajbit és zöld nadrágot visel, és csak akkor marad nyugton, ha nem feledkeznek meg a rendes snapsz-adagjáról. Hol az egyik, hol a másik házban zörgött a fazekak között, de ezzel csak az asszonyokat bosszantotta, az meg nem számít; az asszonyok mindig morognak valamiért, és főleg két dolog nem tetszik nekik: az egyik, ha többet kapnak a jóból, a másik, ha nem elég nekik, de olyan még nem volt, hogy megelégedjenek azzal, amennyi jut, és hallgassanak. A manó megkapta a fejadagját, játszadozott a fazekak tulajdonosaival, és békén hagyta a pásztorokat.

A boldogság azonban nem azért van, hogy sokáig tartson. Egy este kitették a snapszot az asztalra, mint rendesen, aztán kicsik és nagyok elmentek a tollasbálba. Ezt a pillanatot használta ki egy elkeseredett béreslegény, aki rajtakapta a babáját a gazda fiával. Ebbe még belenyugodott volna, de tűrhetetlen szomjúság gyötörte. Beóvakodott a konyhába, és az egész snapszot megitta. Vígan foglalta el a megszokott helyét a zsupszalmán, az istállóban, de a manó hasztalan kereste a járandóságát.

Mindannyian tudjuk, hogy a józanság rossz tanácsadó. Az elvonási tünetek egészen elvették a manó eszét. Először is összetört minden lábost és fazekat, amit csak Krabachban talált, aztán megsajnálta az asszonyokat. Nagy bajban lesznek, ha nem tudják megfőzni a kását! Nehogy már ilyen szomorúság érje őket! - Így hát felgyújtotta a házakat, az egyiket a másik után. A krabachiak mind benn égtek, és azt se bánták, ha soha többé nem kapnak kását.

De legalább a legelőiket nem lepik el a férgek és a bogarak.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy esős nap története című alkotáshoz

zsike bejegyzést írt a(z) Éled minden című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Életem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Életem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Életem című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Gyermekkorom I. című alkotáshoz

Zsenál alkotást töltött fel A lejtő széle IV. címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Életem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Életem című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egy esős nap története című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éled minden című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Március című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éled minden című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Rémálom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)