HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1861

Írás összesen: 48122

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: M LisaFeltöltés dátuma: 2007-01-14

Hétköznapi történet

(Egy régi esemény indította el ezt a teljesen más történetet...)

Pontosan emlékszem rá, hogy azt mondta mindenkinek még azon a reggelen is, hogy szereti. Nem is egyszer. Még a pici, szürkés szemeinek is meg tudta parancsolni, hogy ezt hazudják. Mindenki elhitte neki. Egy szemernyi kétség sem volt bennünk. Hiszen miért is lett volna? Tőle szokatlan módon, igen hosszú időt töltött már el mellette. Eddig egy fiúval sem bírta ilyen sokáig, tehát, lehetett valami szavaiban.
Irigyeltük lassan, hogy ők egymásra találtak, mi hárman meg csak bambán nézünk a nagyvilágba egyedül. Ők mindent kibírhattak volna ketten. Kezükben volt a jövő. De ők jól elszúrták... Mármint nem is ők, inkább csak Anna. Hiszen, ha hallgat ránk, megnyugszik, nem keresi a bajt... De megtette. És nagyon bántotta...
Az egész még nagyon régen kezdődött. Amikor Anna. még csak ártatlan kislány volt. Akkor felfigyelt rá, egy vele egy iskolába járó fiú. Akkor még nem mert lépni egyikük sem, hiszen fiatalok voltak, négy év kor különbséggel. Ez akkor soknak számított. De ők elkezdtek találkozgatni. Attila nagyon megkedvelte Annát. Mindketten tudták, hogy őket egymásnak szánta a sors. De várniuk kell. Attila. elutazott. Messze a lánytól. De így is sokat beszéltek, találkozgattak. Közben, ígéretüket megszegve, ki-ki közelebbről megismerkedett ellenkező nemű emberekkel, ha lehetne mondani, megcsalták egymást. De ez nem a helyes kifejezés. Köztük nem volt soha semmi, csak egyszerre érezték, hogy a sors közös damilon rángatja őket. Arra persze nem gondoltak, hogy nem egy a damil, csak egy pár percre összegabalyodott.
Sok barátjuk, barátnőjük volt. Lassan több, mint ahány kilométer távolság köztük. De akkor történt valami. A lány beleszeretetett egy fiúba. Legalábbis ezt állította.
Mint már említettem, nagyon jól megvoltak. Egészen június 15-ig.
Azon a délutánon Anna elment állítólagos szerelmével. De aztán hirtelen meggondolta magát, és elküldte. Forró csókjuk után a másik irányba indult el. Telefonja után kapott, ami azóta égette a farmer anyaga mögött lábát, mióta meglátta Attila arcát a tömegben. Egyre gyorsabban növekvő pulzusszámmal kereste a telefonkönyvben a már jól ismert számot. Minden kicsöngésnél nagyot dobbant szívének helyén egy ér.
Meghallotta Attila hangját:
-Szia, mondjad, Drága.
-Szia. A barátom egyedül hagyott, unatkozom. Hol vagy? Sétálunk?
-Persze. Ne szomorkodj a srác miatt. Nemsokára lesz másik...
És valóban. Sétáltak. Lett másik. De arra nem gondoltak egymás karjai közt, hogy valaki véletlenül meglátja őket. Igen, Anna barátjának egy lelki támogatója észrevette őket. Nem tudta, mit tegyen. Sokat gondolkodott a dolgon, nem tudta, hogy ilyet elszabad-e mondani. De végül arra jutott szól a srácnak, nehogy valaki mástól később tudja meg.
Amint a fiú megtudta mi történt, zavart tekintettel meredt maga elé. Egyre csak azt hajtogatta, hogy Anna erre nem lenne képes. Hiszen szereti... De azután, mivel nagyon elszomorodott, felhívta a lányt. Hosszú kérdezősködés után megtudta, hogy barátnője tényleg megcsalta őt. Szívvel, lélekkel, testtel. De ennek ellenére tovább állította, hogy szereti. Csak valamiért Attilát is.
A fiú letette a telefont. Ezeket a szavakat nem tudta elviselni. Otthagyott mindenkit. Másnap mindent. Leugrott.
Később, mikor a fiú anyja felhívta Annát, zokogva elmesélte, hogy mi történt, és megkérdezte, a lány mit tud az esetről, szomorú hangon azt mondta, hogy semmit. Nem hitte volna, hogy ilyet tesz. Azt mondta, fáj, hogy itt hagyta őt egyedül, arra nem is gondolva, hogy ő bele fog őrülni szerelme elvesztésébe. Azt is közölte, hogy még előtte nap is felhívta, és szerelmes szavakat suttogott a telefonon keresztül szívéhez. Néhány nap múlva ezt hazudta a rendőrségnek is.
Amikor kiért a főparancsnoki szobából, a könnyes arcú mama szeme láttára elsétált Attilával. Leültek. Pont oda, ahol június 15-én. Ugyanazt tették. De már nem kellett félnie a lánynak tiszta lelkű, régi, halott barátjától.




De lelkiismeretétől? A bűnös szerelem az, ami megölte. Neki nem kell, neki nem jó az igazi. Neki más kell. Ő már nem szerethet, mert reggel azzal a könnyes arccal, azzal a hideg és vizes pizsamával kel fel, ami mindig tudatja vele: Gyilkos! Nem szerethet, mert ha Attila szemébe fog nézni, egyszer visszaköszön neki a keserves sorsú fiú tekintete. Ha szeretnek, szeretni fogsz. Ha szeretni fogsz, kiszolgáltatott vagy. A fiút sokan szerették, és jó ember volt. Kiszolgáltatott. Megviselték naiv lelkét a gondok. Így jár mindenki, aki nem figyel. Egy rossz szó a buszon az unokatestvéred haláláról és a szomszéd néni zokogva rohan el. Vannak még csodák, vannak még gondok, van még szenvedés! De az igazság? Főleg azok a régi, kellemes igazságok és tanulságok? Hogy a jó nyer, a rossz veszít. Hogy nem csap villám kétszer egy helyre. Ezeket mindig elmossa a kellemetlen. Hogy a hosszú fáradságos út sem kifizetődő. Hogy a szerelem nem mindig kifizetődő... Hogy mindig csalnak, hazudnak, cinkkelt kockával játszanak. 1 ember, és egy lélek halála megérte ezt a hamis játékot?
Én ezeket a dolgokat nem értem!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Olvasó
Regisztrált:
2011-04-12
Összes értékelés:
1
Időpont: 2011-04-12 19:04:57

A fiú jól van és azóta más lánnyal jár kézen foga az utcán.

üdv
Anna
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-01-05 17:43:09

Hullámzó a történet. Néhol nagyon jó, néhol ellaposodik. Érdemes lenne többet foglalkoznod vele, és az írással is...megéri.:)))
Tudod az a gond, hogy minden embernek van ugyan lelkiismerete, de sokakban alszik...aki a gyászoló anya szeme láttára a másik pasival sétált ki a rendőrségről, aki miatt a fiú meghalt, attól ne várj lelkiismeret-furdalást vagy bánatot...:(((
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-27
Összes értékelés:
80
Időpont: 2007-02-24 13:44:23

Köszönöm szépen hogy vetted a fáradtságot, és leírtad a gondolataidat. Az időnkénti stílusváltások okával a hangulatváltozásikat próbáltam érzékeletetni, amit ilyenkor átél az ember, de lehet, hogy ezt nem így kellett voolna. Köszönöm szépen.
M Lisa
Alkotó
Regisztrált:
2007-02-17
Összes értékelés:
11
Időpont: 2007-02-22 16:17:42

hmm, hát kritikusnak talán nem vagyok a legjobb, de volt benne valami, talán azért is, mert az elején úgy magamra találtam Attila szerepében, sőt, egész sokáig, szinte végig ismerős volt a történet, talán az enyém, az életben, kicsit kacifántosabb, de remélem nem ilyen szomorúan fog végződni, mint az írásodban!

Engem viszont egy dolog zavart, de lehet hogy csak engem. Valahogy helyenként nem tudtam eldönteni hogy most valaki más meséli a történetet vagy éppen te!
Na meg valamikor olyan szépen leírod a dolgokat, olyan lágyan, valamikor meg úgy írsz, mintha tényleg valami hétköznapi storyt mesélnél a barátaidnak/barátnőidnek, és amikor úgy írsz, akkor valahogy úgy kiesek a hangulatból, és azt kezdem nézni, hogy mennyi van még ebből...
De amikor ilyen szépen írod a dolgokat mint pl:
"Forró csókjuk után a másik irányba indult el. Telefonja után kapott, ami azóta égette a farmer anyaga mögött lábát, mióta meglátta Attila arcát a tömegben. Egyre gyorsabban növekvő pulzusszámmal kereste a telefonkönyvben a már jól ismert számot."

akkor teljesen belebújok a monitorba és el is felejtem, hogy hol is vagyok, és bele-bele képzelem magam a történetbe!

szép történet, engem meghatott (azért merem remélni hogy nem igaz történet, már csak Anna volt pasija miatt is (aki leugrott))

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Paradicsom című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Paradicsom című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Palágyi Lajos: Hiszek / Glaube es címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) Paradicsom című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) a múltunk is mi vagyunk című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/2. 18+ című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Sípszó után címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/2. 18+ című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Paradicsom címmel a várólistára

sankaszka bejegyzést írt a(z) Dal című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)