HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44944

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2015-06-02

2. Álmodozom... Álmodom c. kötetből részlet

GYAKRAN ÁLMODOM. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem nagyon színes és érdekes álmaim vannak. Nem vagyok babonás, de az álmokat előérzetnek, megérzésnek tartom mivel ezt többször is tapasztaltam; sok álmom valóra vált, többször előfordult, hogy álmomban látott képek vagy történetek előbb-utóbb megtörténtek velem.
Diákkoromban valakitől kaptam egy álmos-könyvet, néha megnéztem, mit jelentenek az álmok. Azért annyira jó vagyok magamhoz, hogy csak akkor hiszek benne, ha rám nézve kedvező vagy kellemes.
Nem jegyeztem fel minden álmot, s csak azok közül válogathatok, amelyeket a naplómba beírtam, vagy valahová feljegyeztem és nem kallódott el. Ezeket most csokorba kötve nyújtom át Nektek.
A kötet tartalmát összegyűjtöttem: 2004-től 1010-ig, kiadásra átdolgoztam: 2012. márciusában.

Marosvásárhely, 1942. Egy júniusi vasárnapra virradóan rózsás arcú kisfiút láttam álmomban. Mosolygó arccal, kezeit kitárva jött felém. Ez jót jelent, nálam bevált, mert egész heti haragos viszony után kibékültem Jenővel. Bár a templomban nem láttam, de utána sokáig együtt voltam vele. Nevetgéltünk, cigiztünk!
(Magyarázat: Jenő osztálytársam volt középiskolában. Akkori szokás szerint lányok és fiúk külön osztályba jártunk, de kirándulni együtt jártunk és egy kisiskolásoknak kialakított nyári-táborban nevelőként munkálkodtunk. Szerelmesek voltunk egymásba.)

Marosvásárhely, 1943. november 17. Szép álmot láttam. Kedvenc színészeim: Szeleczky Zita, meg Szilassy László jelent meg álmomban. A részletekre már nem emlékeztem reggel, csak kellemes érzéssel ébredtem.
(Abban az időben három mozi volt Marosvásárhelyen, és mi szinte minden jó filmet megnéztünk. A moziba csak osztályfőnöki engedéllyel, és megfelelő szülő vagy testvér kísérettel mehettünk. Gyakran megszegtük az előírásokat, én olyan sok filmet láttam, hogy több jegyzetfüzet megtelt a címekkel. Az említett két színész a kedvenceim közé tartozott, ezért nem csoda, ha álmomban meglátogattak.)

1944. április 17. Keddre virradva olyan álmot láttam, ami nem szerencsés. Bár nem vagyok babonás, de papot látni, nem jelent semmi jót. Nos, én az iskolában a tiszinket (hitoktatónk) láttam, lefelé jött a lépcsőn és az osztályunk előtt haladt el, benézett az osztályterembe. Aztán hirtelen eltűnt és én fölébredtem. (Nem jegyeztem föl, mi lett a következménye.)

1944. április 19. szerda. "Kicsi" jelent meg álmomban, de nem olyan szituációban, ami jót jelentene. Pedig most nem is gondoltam rá. Mégis jó lehet a jelentése, mert ma csupa kellemes dolog történt velem. Nagyon jól ment a zongorázás, megdicsért Kató. Azt mondta, bár mindig így menne. ( Nevezett illetővel egy kellemes románc alakult ki köztünk, de sajnos, egy hónapi ismeretség után frontra indult, s az "örök" szerelem után sosem hallottam felőle. Talán nem is élte túl a háborút.)

Kisbárkány, 1945. március 25. vasárnap. Milyen érdekes álmokat láttam ma éjszaka. Honnan jönnek elő ezek? Hisz' ilyenek nekem ébren¬létem alatt sohasem jutnának eszembe. És milyen tisztán kivehető volt minden apró részlet!
Kertünkben, a kis emelkedő részen sétálgattam. Velem szemben jött egy csinos német (!) tiszt. Nagy rangja lehetett. (ezeket én nem ismerem), mert sok jelzést láttam rajta, köztük az "SS" jelzést. (!) Többen voltak a kíséretében. Egész halom csokoládét hoztak nekem. Amikor bevittem a lakásba, egy fiók megtelt vele. Van egy köz¬mondás: "Éhes disznó makkal álmodik!" Ez nagyon ráillik az álombéli ajándékra, mert már időtlen-idők óta nem ettem, sőt, nem is láttam csokoládét.
(Ezt az álmot már menekülésünk után, Kisbárkányban láttam. De honnan jött elő ez az álom? Tulajdonképpen életemben sem láttam SS katonát, később is, csak filmekben!)

1945. március 26. hétfő. Jó az Isten, hogy álmot ad az embernek. Legalább álmomban láthatom olykor, akiket szeretek. Madárkával, H. Katival, Kicsivel és Mandival voltam álmomban. Madárka olyan szép volt, olyan aranyos, mint mindig az életben. Egy asztal mellett, karosszékben ült rózsaszín puffos ujjú tüllruhában (?). Mandi valamilyen sportösszeíráson dolgozott, engem csak ideiglenesen vett fel az ívre.
Talán neheztel rám valamiért?
Ki tudja, hiszen mindez már csak egy álom. Hol van már tőlünk Marosvásárhely? Mintha ezer év telt volna el találkozásunk óta...
(Az említett személyek: Madárka tornatanárom, a többiek osztálytársaim voltak Marosvásárhelyen, a középiskolában.)

1945. április 22. vasárnap. Szép tavaszi napra virradtam. Fakadnak a rügyek, új élet fakad a természetben. Nekem fáj a szívem, majd' meghasad. Kettétört az életem. A seb soha nem fog be¬gyógyulni. Ahogy az idő tavaszra fordul, én úgy fogok elhervadni... Amit a növénynek a napsugár jelent, nekem olyan a szeretet, nélküle silány, elsatnyul az életem, kilátástalan a jövőm. Igen, most érzem, mikor semmi hír Róla, nagyon hiányzik.
Lászlót láttam álmomban, Piroskánál voltunk (gyerekkoromtól barátnőm).
Esküvőre készültünk. Mindenki várt, várta a menyasszonyt, aki kényelmesen, nyugodtan a frizurájával volt elfoglalva. A vőlegény pedig Ő volt, akiről már oly régen nem hallottam, akit olyan sóvárogva várok. Aztán a nagy Ő - álmomban megfogta a kezemet, kért, hogy vigasztaljam. A kép ekkor összezavarodott.
Ezután Piroska bátyját, Gyurkát láttam, szegényt, aki a Tiszába fulladt egy nyáron, Piroska néni álmomban is nagyon siratta.
Mégis lehet valami az álmokban? Halottal álmodni - esőt jelent - és íme, beborult az ég, eleredt az eső.

1945. április 29. vasárnap. Mit jelentsen ez? Megint Őt láttam álmomban... Mintha Pozsonyból értesített volna engem. Küldött pénzt. Hogy miért, azt nem tudom. Azt írta, odamenekült. Aztán - még mindig álmomban - hozzánk jött, Pirkóék is meglátogattak, s a szobában nagy volt a rendetlenség. Én meg boldog voltam - legalább álmomban!
(Megérzés részemről. Bár úgy beszéltük meg vele még Maros¬vásárhelyen, hogy nyugodtan írhatok neki a dunántúli címére, mert ő megkapja a leveleket, mivel nem megy el otthonról és - mégis Nyugatra került, amerikai fogságba. Hogy, hogy nem, én megálmodtam! De ez majd csak később derül ki.)
Az álom folytatása már Piriéknél zajlott. Diáklányok a folyosó mellett sorakoztak, akiket menekíteni kellett valahonnan, nem tudni, miért. Madárka vezette őket. Én nem mehettem - mivel messzire szakadtam tőlük, mint a valóságban. Kuci abban a szép kék, virágos ruhájában pompázott, ami olyan jól állt neki, zsebre tett kézzel, kihívóan, vidám arccal nézett mindenkire. Édesnéni (Tanárnő, Madárka) sajnálta, hogy én itt maradok. Odajött hozzám, átölelt és megcsókolt. Én ettől olyan nagyon-nagyon boldog lettem. Pedig álomban a csók valami rosszat, árulást jelent. De hát, mégis ez történt velem - álmomban. Álom-álom, édes álom... Jó volt mégis, legalább álomban együtt lenni velük, akiket annyira szeretek.
Ó, boldog idők, kedves emberek!
(Piroska vagy Pirkó gyermekkori barátnőm. Édesnéni (vagy Madárka) a tornatanárnőnk volt, akiről már volt szó, Kuci pedig osztálytársam.)
Az egészben az érdekes, hogy az álmomban Pozsonyról van szó. Íme: megérzés! Jóval később derült ki, hogy László, diákkori udvarlóm fogságba, Nyugatra került, Pozsonyon keresztül vitték őket Ausztriába.

Régi szép idők...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2015-07-08 20:05:05

válasz Istefan (2015-06-14 22:16:19) üzenetére
Kedves István!
Nem voltam itthon, szép helyen istápoltak engem, fenyőfák között jó levegőben sokat pihentem. Ezért elnézést kérek, hogy csak most olvasom kedves szavaidat. Csak azért jegyeztem sok álmot, mert kora-ifjúságom óta naplót vezettem, s azok velem együtt átvészeltek háborút és sok cifraságot, amiben életünk a hosszú idő alatt. A tanácsodat megfogadom, ezután a rossz álmokkal fogom untatni szeretteimet ahogy felébredek.
Álmaim még folytatónak, máskor is nézzél majd be hozzá, mindig várom észrevételeidet.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2015-06-14 22:16:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Álmaidat olvasgatva, a végén azon kezdtem törni a fejem, hogy azokban a régi szép időkben álmodtam-é? Mert mostanában vagy elfelejtek álmodni, vagy elfelejtem az álmot. Egyébként én úgy hallottam, ha déli tizenkettőig elmondod valakinek az álmod nem teljesedik be, tehát a rossz álmot gyorsan el kell mesélni. Mindenképp csodállak azért, hogy annyi álmot lejegyeztél. Szeretettel: István
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2015-06-03 18:21:16

válasz efmatild (2015-06-03 17:28:09) üzenetére
Kedves vagy, Matild!
Örülök, hogy eljöttél és elmondtad a véleményed. Én is csak azért tudom így leírni, mert följegyeztem a legtöbb álmomat. Amelyikről nincs jegyzet, arra csak futólag emlékszem, s úgy nem érdekes. Egy kötetben az álmaimat és az Otthonaimat sorolom, mert az is nagyon sok volt, ebben a felfordult világban, hiszen a háború sok mindent megváltoztatott. Én is örülök annak, ha olyanokkal álmodom, akik már itt hagyták e földi világot. Most is mindig álmodom, de már nem jegyzetelek. Van bőven sok-sok megélt történetem, mindig tudok valamit közreadni.
Szeretettel: Kata
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
364
Időpont: 2015-06-03 17:28:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Elmélyülten olvastam álmaid történetét. Milyen igaz az a mondás, hogy álmodni jó. Ha rosszat álmodunk, örülünk, hogy nem igaz, ha jót, legalább álmunkban történik valami jó velünk. Amikor olyannal vagy olyanokkal álmodunk, akik nem élnek, legalább addig is látjuk őket...
Gyakran álmodom én is, csak sajnos nem jegyzetelem le, és egy idő után elfelejtem, csak néhány rendkívüli álom marad meg számomra. Jó volt olvasni szépen összeszedett álmaidról.
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2015-06-03 17:25:11

válasz Kőműves Ida (2015-06-03 16:59:34) üzenetére
Akkor nagyon jó volt, hogy álmodtam azokkal a kedves iskolatársaimmal, akiket ott kellett hagyni Marosvásárhelyen. Ők ott fejezhették be érettségivel a középiskolát, mivel az oszt.főnökünk is ottmaradt még néhány évig, amíg aztán később kitessékelték sok tanárunkat. Többször megjelentek álmomban, s az nagyon jól esett. Nekem viszont itt kellett, közvetlenül a békekötés után befejezni a középiskolát. Akkor még félelmetes volt kilépni, s utazgatni, még jó, Anyukám korabeli baráti család befogadott, ott tanulhattam, hozták nekem a könyveket, s rájöttem, hogy a negyedikben tanulták azt, amit mi már a harmadikban megtanultunk, úgy, hogy egészen jól ment minden. Köszönöm, hogy itt jártál,
szeretettel ölellek: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2015-06-03 17:15:51

válasz oroszlán (2015-06-03 11:25:51) üzenetére
Kedves Ica!
Teljesen egyetértek veled, úgy igaz. Kihatnak az utána következő napjainkra. Csak akkor nem jó, ha nem szép az álom. Időnként rémmeséket is álmodunk. De kibírjuk.
Köszönöm a látogatásod,
szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2015-06-03 16:59:34


Különös világ az álmok birodalma, drága Kata. Téged az álmaid a múltba repítenek vissza, s így együtt lehetsz azokkal, akikkel már másként nem lehetnél. Legalább álmaidban újra éled az életed, és emlékezel. Olvasmányos, élvezetes az írásod.

Ölellek szeretettel
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6346
Időpont: 2015-06-03 11:25:51

Kedves Kata!
Most is szívesen olvastam az álmaidról. Az intenzív szép álmok kihatnak a napjainkra is, sokszor mintha megálmodnánk azt.
Ölellek szeretettel: Ica

Legutóbb történt

Hegedüs Andrea bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Hegedüs Andrea alkotást töltött fel Fecnikre dörzsöltem címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Csak egy kis gondolat címmel

aLéb alkotást töltött fel Élekvesztő címmel

Bálint István alkotást töltött fel Tegnap találkoztunk címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Hattyúcsalád címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A nyár, ha itt van... címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Sárgán látok, ez már átok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Baranyai Attila bejegyzést írt a(z) Ezerszáz év című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)