HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48882

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: DoreenFeltöltés dátuma: 2015-06-02

Megint egy németóra - és Günter színre lép I.

Nem, nem és nem! Határozottan nem, és még ötezerszer is rohadtul nem! Ez NEM velünk történik! - Értelmesebb gondolatokat, ha akartam volna, sem tudtam volna megfogalmazni azon a kora őszi németórán, amelyen Ágikánk valószínűleg úgy döntött, hogy most aztán jól kics*szik a németes bandával, és hogy most végre minden átkozott percért megfizetünk, miközben ő ördögi kacajjal és vasvillával a kezében nézi végig, amint a lelkünk elég az alvilág tüzén. Márpedig, ha én úgy gondolom, hogy ultra nagy gáz van, akkor az már régen rossz. - Valahogy ezek az érzések kavarogtak bennem, mialatt bizalmatlanul végigmértem az ofő mellett álló magas, idegen alakot, aki bárgyú mosollyal pislogott ránk 80-as évekbeli szemüveg-klasszikusa mögül. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a fazon most tényleg olyan boldog, mint tinki-winki abból az agysorvasztó gyerekműsorból, vagy egyszerűen csak be van tépve, és eleve azt hiszi, hogy pont abban a világban jár, szóval kb. tök mindegy, hogy a valóságban mi van körülötte. Végül arra a megállapításra jutottam, hogy mégis az utóbbi állapot lehet a megoldás, mert amíg Ágika lelkesen magyarázott és bájcsevegett neki németül, a tag válasz helyett csak lassított felvétel módjára bólogatott, és továbbra is a tökéletesen lesokkolt és elképedt osztályt vizslatta.
- Ez ki fog minket nyírni.. tisztára pszichopata feje van.. nézzetek már rá! - Lehelte Bia, aki ezúttal a balomon ült. Juli, aki jobboldalt foglalt helyet, minden nyelvtudását elveszítette, és nemhogy németül, de jelen pillanatban magyarul sem volt képes megszólalni. Aztán mégis..
- Úgy néz, mint egy beszívott támadómenyét. Végünk van, Dorka, halloooood, végünk vahahahaaaaan! - És közben elhatározta, hogy cafatokra tépi a pólómat, legalább is úgy kapaszkodott a ruhámba, mint egy halálra rémült macska. Timike, aki sajnos már nem tudott elég közel ülni hozzám, most össze-vissza kapkodta a fejét Imi mellett, akivel néma párharc közepette próbálták átverekedni magukat a lányokon, hogy legalább egyikük az ölembe vethesse magát. Titokban imádkoztam, hogy Imi kerüljön ki győztesen a küzdelemből, mert ha Timike úgy dönt, hogy a nyakamba mászik, őt könnyebben elbírom..
A padok rendhagyó módon félköríves alakban helyezkedtek el az osztályteremben, így retro-pszicho-támadómenyét mindenkit jól látott és hallott. Az ofő izgatott monológjából sikerült kivennem az a pár mondatot, hogy "viel Glück", meghogy "Ja, mein Handy ist da, du kannst mir telefonieren.." és végül: "Die Kinder wissen alles, und ich werde nicht zu weit sein.." - Miután a többiek észrevették, hogy elég furcsa arckifejezéssel szuggerálom Ágikát és a fickót, elhallgattak.
- Mi a francról dumál neki az ofő? - Hallatszott Nyakas türelmetlen kérdése. - Mondjá' má' valamit, vagy szétcsapom a Ricsike fejét..
- Fogd be, kretén! - Csikorogtam, aztán összenéztem a csapattal. - Le akar lépni. Az ofő itt akar minket hagyni ezzel a..
- Günterrel..! - Sietett válaszolni Juli.
- Ja, Günterrel.. - mivel a neve túl röhejesen hangzott, ki kellett találnunk valami jobbat, az osztály pedig közös megegyezéssel a Günterre szavazott, ami ugyan nem volt kevésbé béna, de legalább könnyen meg tudtuk jegyezni.
Szóval így állt a helyzet. Ágika lepasszolt minket egy vendégtanárnak, akit alig egy héttel korábban ismertünk meg az évnyitó ünnepségen. Nem is ez lett volna a gond, hanem az, hogy a fószer egyetlen árva szót sem nyökögött magyarul, kizárólag németül, azt is valami észak-német dialektusban, ráadásul Ágika az első adandó alkalommal lecsapott rá, hogy az ő 12/c osztályába látogasson el először. A terv idáig nem is tűnt gyilkosnak, csakhogy ofőnk remekül eltervezte, hogy a következő 3 hónapban az új tanár fogja megtartani helyette a németórákat, mi meg éljük túl. És hogy mégis hogy a fenébe történhetett velünk ilyen?

*
/7 nappal, 1 órával és 1 Günterrel korábban

Az iskola előtti udvar zsúfolásig telt az új és régi VSZK-s diákokkal. A gólyák matrózblúzban, fekete-fehér szoknyában, nadrágban és ingben feszítettek. Valakin csokornyakkendő is volt, és valami idióta kokárdát is aggatott magára. A felsőbb évesek már nem csaptak ekkora felhajtást, viszont a csini ruci, belőtt séró meg a "jaj-szijja-szívem-de-jól-nézel-ki-cupp-cupp-adj-még-egy puszit-cupp" és a "cső-te-gyökér-mivanveled-semmi-adjámá-rágót-ja-teis-ittvagy-aha-akkor-szevasz-ezazévis-totálszívás-lesz" ki nem maradhatott egyik csoportosulásból sem. A kezdeti nehézségek után a mikrofon is megadta magát, így a princi-pali, vagyis az igazgató belefoghatott a szövegelésébe. Nem volt semmi újdonság, leszámítva, hogy a diri kollektíve mindenkit Csillagvirágnak és Bélának vagy Gézának hívott, attól függően, melyik nemhez tartozott a delikvens. - Azt ugyanis még elsős korunkban megtanultuk, hogy ő nem hajlandó megjegyezni a neveket, és a fenti megoldás tökéletesen funkcionált a megszólításokat illetően. - Tehát most sem tett kivételt, és nyomatékosan kérte az iskola minden Csillagvirágát és Béláját, hogy a legjobb tudása szerint teljesítse az évet. Itt már kezdtük azt hinni, hogy vége is az évnyitónak, csakhogy drága dirink még tartogatott egy meglepetést.
Váratlanul kiemelkedett a tanári kar közül és nyurga, vékony pasi.. Rövidre nyírt, bongyori hajához rémesen retro szemüveget viselt, és valami titokzatos oknál fogva szünet nélkül vigyorgott. Az igazgató rögvest bemutatta a friss húst, akiről kiderült, hogy Németországból jött, tanár (Ne, komolyan? Azt hittük, agysebész..), nem beszélni madzsar (aaaz pech, barátocskám), mostantól 3 hónapig részt vesz a németórákon (ajaj, ez még okozhat problémákat), a neve pedig Zönkekempe...
- Egészség.. - morogtam, de a diri nem tüsszentett, ellenben a Zönkekempe megszólításra reagáló pasas még szélesebb mosolygásba fogott, már-már szétrepedt a szája, és vidáman integetett a diáksereg felé.
Futó pillantást váltottam Biával és Julival, akik hasonlóképp értelmes fejet vágtak, mint én.
- Szóval.. mi is a neve? - De a kérdésre csak tanácstalan bámészkodás volt a válasz. Addigra már az osztály németes fele is előrenyomult, hogy jobban lássa.
- Legyen Günter - vonta meg a vállát Imi.
- Miért? - Kérdezte Bia.
- Nem tudom. Szerintem elég günterül néz ki. Nem? - A csapat egy másodpercre elmélázott, aztán heves bólogatással helyeselt.
- Ja, elég Günter..
- Hja, bár lehet Hans is.. áh nem, a Günter jó lesz..
Szóval Güntit akkor láttuk utoljára aznap, és még jó darabig nem is sikerült vele összefutnunk, csak ködös legendák szóltak az ötödéves berkekből, hogy a fazon komplett németórákat tart. Persze már itt sejtenünk kellett volna, hogy Ágikánk előbb-utóbb akcióba lendül, és lecsap Günterre, ami sajnos egy héttel később be is következett..

*

Ágika még utoljára az osztályra nézett azon a németórás délelőttön, és totálisan kisimult vonásokkal felkapta a táskáját.
- Ma Sönke tartja a németet, én pedig a tanáriban leszek. Mindent megbeszéltünk. Be fog nektek mutatkozni, és szeretném, ha ti is mondanátok pár szót magatokról. A tanár úr nem beszéli a nyelvünket.. also, alles auf deutsch, bitte! Viel Spaß, und auf Wiedersehen! - Ezzel kiviharzott, és erőteljesen becsukta maga mögött az ajtót.
A teremben olyan csönd lett, mint mikor Boda tanár úrnál dolgozatot írunk. Se egy pisszenés, se egy hirtelen mozdulat, még arra is ügyeltünk, nehogy túl hangosan vegyünk levegőt.. és csak bámultunk az ofő hűlt helyére. Azt hiszem, soha nem kívántuk még úgy, hogy visszajöjjön, mint akkor.
Günter továbbra is érdeklődéssel méregetett minket, s egyenként végigjártatta rajtunk a szemét. Aztán megmozdult, és két lassú lépést tett a félkör közepe felé. Bia azon nyomban remegni kezdett.
- Te, ez támad..
- Pszt..
- De komolyan, nem látod, hogy néz..?
- Bia, fogd be..
- Jézusom pont engem bámul..
- Akkor mi lenne, ha befognád..?
- ..de nééééz.. és röhögve fog széttépni..
Köhécselni kezdtem, és olyan elkínzottan szívtam be a levegőt, hogy Dart Vader is leköszönt volna a szégyentől, de ezzel magamra vontam Pszicho-Günter figyelmét.
- Oh, Gesundheit! - Mondta mézes-mázasan.
De buli, most már beszélgetőpartnere is van. Kinyírlak, Bia..
- D-Danke schön, Herr.. izé.. - mi is volt a neve? Hans Zimmer, ja nem..
- Ich heiße Sönke Kempe! - Felelte cukrosbácsi vigyorral, és krétát ragadva, lekörmölte a táblára is. Nos, mindenesetre ez már haladás, a nevét tudjuk. Csakhogy adta magát a tökéletes szituáció egy kellemes kis beszélgetésre. Günter Sönke megint ránk emelte a tekintetét, majd vett egy mély lélegzetet, és..
- ..ichbineinlehrerund-ichkommeausschifferstadt-ichhabeeinefrau-wirsindverheiratet-undwirhabeneinbaby.. - és csak mondta és mondta, és az első két perc után feladtam, hogy nyomon kövessen a fazon véget érni nem akaró önéletrajzi jellemzését.
- undichliebeungarn.. - fejezte be a hadarást. Az osztály meg se mukkant, a csendet szinte vágni lehetett, már csak a hatásszünetet jelző tücsökciripelés hiányzott az összképből.
Aha, oké. És most mi legyen? - De erre a kérdésre is jött a válasz.
- Wer möchte forsetzen? Alle Schüler werden drankommen.
Egy tucat szempár szegeződött rám, amikben egyetlen gondolat lebegett: miafrancvan?
Visszanéztem a többiekre, és arra gondoltam, hogy ha most ez a pasas mindenkit egyenként kivallat arról, hogy mi a neve, hol lakik, mi a hobbija meg a vércsoportja, akkor édes kevés lesz az, ha önként jelentkezem, mert úgyis sorra kerülne utánam mindenki más is. Hacsak el nem hitetem Güntivel, hogy az osztályban hárman torokgyulladásosak és beszédképtelenek, öten hirtelen megnémultak, a maradék meg amnéziában szenved.. Günti szerencsére vette a lapot, és hozzátette:
- Ihr könnt es natürlich in das Heft beschreiben und danach vorlesen.
Éreztem, hogy eljött az én időm! Günti azt várta, hogy mindenki írjon egy bemutatkozást, amit fel is olvashat a soron jövő áldozat. Ezzel leadtam Biának a drótot egy gyors levél formájában: "Név, életkor, lakhely, hobbi, minden cullang. Szólj a Nórinak meg a Gerinek, ők segítenek odaát, és fedezik a félkör szemközti oldalát is. Te meg a Juli ezzel a csapattal lesztek. Ne hagyjátok veszni a Timit meg a Ricsikét, és vigyázzatok egymásra!" - "Mi? Egyedül írjunk fogalmazást? És te? Veled mi lesz?" - "Én.. én megyek elsőként." - "Mi? Nem! Hülye vagy? A fazon tök német, egyedül neked sem fog sikerülni!" - "De gyorsabban leírom, jelentkezek elsőnek, és majd próbálok improvizálni is, addig ti átnézitek, figyeltek, és felkészültök.." - "Francba!" - De Bia nem ellenkezett tovább, inkább sietett ismertetni a terv részleteit a többieknek is.
Az a helyzet, hogy nem dramatizáltam túl. Biztos voltam benne, hogy Günter óra után rohan Ágikához, hogy elmesélje a tapasztalatait, szóval mindenáron kézbe kellett vennünk az irányítást. A tervvel nem volt probléma, csakhogy Güntinek más elképzelései voltak..
A tag vidáman összecsapta a tenyerét, amitől megugrottunk. Sejtettem, hogy lejárt az idő, így hát nem tehettem mást, mint hogy nagy levegőt vettem, s felkészültem rá, hogy válaszoljak a felhangzó kérdésekre:
- Kannst du beginnen? Wie heißt du? - És ekkor ért a meglepetés: Günti marhára nem hozzám intézte az érdeklődést, hiába emeltem föl a kezem. Sajnos remekül szabotálta a dolgokat. Na, de akkor kit nézett ki magának?
Felpillantottam, és akkor láttam meg Ricsike arcát. A szája remegett, amitől a fogai összekoccantak, vékony keretes szemüvege pedig elkezdett lefelé vándorolni az orrán. Szegény srác kis híján lefolyt a székről.
- Bitte? Wie heißt du? - Próbálkozott újra Günter, de Ricsike csak hangtalanul rebegett valami érthetetlenséget, és ettől gombóc nőtt a torkomban. Semmi kétség, ennek így nem lesz jó vége. Ricsi az ofőtől is parázott, aki előszeretettel kínozta őt, és támadt egy olyan baljós érzésem, hogy Ágika már előre lezsírozta Güntivel, kivel gyakoroltassa a társalgást. Naná, hogy nem velem! Kétségtelenül itt volt az idő, hogy beiktassuk a B tervet, és kezdetét vegye Ricsi közlegény megmentése.. úgyhogy meglazítottam fém tolltartóm mindkét csatját, vártam egy pillanatot, hogy kikerüljek Günter látómezejéből, aztán megragadtam, és egy elegáns mozdulattal a földhöz vágtam a dobozt, elérve azt a hatást, hogy az egész cucc éles csattanással a padlón landoljon..
Günter azonnal felkapta a fejét, és farkasszemet nézett velem. Most először olvadt le a vigyor a képéről, amit értetlenség és homlokráncolás váltott föl.
- W-Was is passiert? Was machst du dort? - Szegezte nekem. A többiek valószínűleg azt gondoltak, teljesen hülye vagyok, de Ricsike csak beájult Timike karjaiba. A kérdés már csak az volt, hogy a bánatba vágjam ki magam ebből a szituációból? Ráadásul németül..

folyt. köv.

Mert a németórákból sosem elég :)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ébred a hajnal címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Hála azért, hogy megszülethettem.... című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Szokás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Melankolikus című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Spleen című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Fanni című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szokás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elmúlt a nyár című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Színaranyba öltözött című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Elmúlt a nyár című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Spleen című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Óh, ne hidd! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Balaton című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)