HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49116

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-06-03

Beavatás (2.)

Vakarózok, cihelődök a degeszre tömött kanapén. Szinte elveszek benne, és nem tudom, mit tegyek. Itt hagyott - háborgok magamban. - Egyszerűen fogta magát, kiment az ajtón! Én meg maradtam, mint plüssmaci a gyerekszobában. Egyedül.
Pakolgatom a párnákat, fészkelődök a túltömött ülőalkalmatosságon, és hangtalanul méltatlankodok. Az előző beavatásokon nem így volt! - nyafog a kislány a fejemben. - Ott ült oldalt a fotelban, utasítgatott, szólt a zene, tudtam, mi a helyzet, tiszta sor, minden egyértelmű volt, aztán belezuhantam egy kába állapotba, jöttek a képek, még élveztem is.
Most zavarban vagyok. Mit kellene tennem?
Hová ment?
Nagyon, nagyon egyedül érzem magam.
Elindította a CD-lejátszót, mielőtt lelépett. Szó nélkül.
Hallgatom a zenét. Jobb dolgom sincs. Csak hangszerek szólnak. Semmi behízelgő hang arról, hogy képzeljem ezt, meg azt, semmi hipnózis, hogy mire gondoljak, ez nem az a jól ismert agymosós valami. Még csak nem is egy különleges zene. Olyan közönséges. Semmi egzotikus hangzás. Se vízcsobogás, se madárfütty.
Mit kezdjek magammal?
El mégsem mehetek, csak úgy, köszönés nélkül!
Azért szólhatott volna, ha dolga akadt!
Összekuporodok, aztán kinyújtom a lábam. Keresem a helyem. Próbálgatom, hogyan tartsam a karomat, hogy kényelmes legyen. Túl nagy ez az ágy, mint egy hajó. Akár fekhetnék is, de akkor elalszom. Inkább ülök. Persze ez sem segít azon, hogy egyre kisebbedek, lassan gyerekméretűvé zsugorodik a testem.
Legutóbb nem akart bekapcsolni a lejátszó. Próbálkozott a Mester, nyomkodta a gombot, mindhiába, egy kattanás, és már ki is kapcsolt. Nem akart indulni. Néztünk egymásra. A mesterem indult a lépcső felé, hogy az emeletről hozzon egy másikat, mikor megszólalt az ajtócsengő. A postás jött. Két perc múlva gond nélkül működött a masina.Utána már semmi nem zavarta meg a beavatást. Mondd, hogy nem érdekes! Az volt a második. Most meg lenne a harmadik. A mesteri. Ha ugyan ebből valami kisül.
Maradtam volna a kaptafánál!
Kiszedem a hajamból a csatot, jókora, alig fér a tenyerembe, de csak ez tartja meg a hajam. Elefántagyarnyi fogai nyomják a fejem, amint a háttámlának támaszkodok. Szétzilálom a bozontomat, beteríti a vállamat. Most már jó. Visszadőlök.
Mikor jön már vissza?
Hamarosan folytatjuk. Bizonyára!
Akár el is aludhatnék. A Mester majd felébreszt. Ha akar. Vagy nem. Ő tudja!
Becsukom a szemem. Kellemes. De már pattan is fel a szemhéjam, mintha rugóra járna. A macska! Vajon most is ott ül szemben a szekrény tetején, és engem bámul, mint legutóbb? Hátborzongatóan emberi, mindent tudó tekintettel figyelt. Határozottan szemrevételezett! Én meg őt, a nagy, kövérre hízott, zsemleszínű macskát. Percekig szemeztünk, mire megunta. Lehuppant a földre, és lustán kisétált a szobából.
Akkor. Most nincs ott semmi. Nem ül a szobában rajtam kívül senki. Igazából ráérek üldögélni. Ritka pillanat, mikor nem rohanok valahová. Nem is rossz! Többször kellene semmit se tennem!
Állítólag a macskák látnak. Olyat is, amit mi emberek nem. Ki tudja! Vajon mit láthatott a Mirci?
Ez a zene egészen tűrhető. Könnyű leszek tőle. A hangok játszadoznak. Tetszik. Kicsiny pillangók. Röpködnek. Fogócskáznak. Mennek valahová.
Megadom magam.
Csukott szemmel indulok velük. Emelkedem. Fel a levegőbe. Hajladozok, táncolok. Csodálatos! A testem mozdulatlan, üres burok. Lenézek a kezemre, az ölemben pihen. Hagyom ott, látni sem akarom. Kizárom a külvilágot. A zene visz. Megyek a hangokkal.
Ringatózom. Léggömbbé válok, könnyűvé. Hullámzik a karom, lábaim a levegőt rúgják, úszok, emelkedek felfelé. Balett táncos könnyedségével figurázok, gumiból van a gerincem, nincs gravitáció, mindenre képes vagyok, ami csak az eszembe ötlik. Mennyei érzés! Már nem köt a földi lét, elhagyom. Téren és időn át suhanok valahová.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = Ó címmel

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Készülődés a nagy útra címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)