HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 114

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49072

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: vörössapkásFeltöltés dátuma: 2015-06-07

Osztálytalálkozó

Semmi sem rombolja annyira az ember testét, mint a tartós tétlenség.
(Arisztotelesz)


A vasutasok tudják, hogy nemcsak a jó pap tanul holtig, hanem ez a mondás a vasutasokra is igaz.
Nem elég az, ha valaki valamelyik munkakörhöz szükséges vizsgákat leteszi - előfordul, hogy ez négy öt témakört is felölel - hanem rendszeres oktatásokon kell részt venni, sőt időszakos vizsgákon is meg kell felelni.
Ez abból adódik, hogy az Utasításokat elég gyakran módosítják.
A módosítás sem véletlen.
Netán valaki azzal van megbízva, hogy gondolkozzon újabb és újabb szabályok kitalálásán?
Nem. A módosításokat az élet hozza, alakítja ki.
Hajdani oktatóm szavajárása volt, hogy az Utasításokat vérrel írták.
Arra célzott, hogy minden előforduló baleset kiderít olyan hiányosságokat, amelyekre a szabályok nem voltak tökéletesen leírva.
Az Utasításokat régebben 7-8 évenként teljesen felújították, addig a módosításokat bele kellett ragasztgatni az Utasításba.
A hatodik évben már kétszer olyan vastag volt a könyv, mint új korában, a sok beragasztott lapból. Főleg ha ugyanazt a szabályt háromszor, négyszer is módosították.
Ilyenkor egy lap olyan vastag lett, hogy már alig fért bele a könyvbe.
Ma már egyszerűbb a módosítás.
Akárki találta ki, nagyon leegyszerűsítette a javításokat.
Olyan az utasítás, hogy a lapokat ki lehet benne cserélni.
De a módosításokat így is nyomon kell követni.

Azon kívül, hogy az oktatótisztek minden változásról tájékoztatták az érdekelteket, évenként időszakos vizsgákon is be kellett számolni nemcsak a változásokról, hanem azokról a szabályokról is, amelyek gyakran vezettek balesethez.

Ezeket az éves vizsgákat az igazgatósági vizsgabiztosok tartották.
Nemcsak a forgalmi vizsgabiztosok, hanem a kereskedelmi (személy és árufuvarozás), munkavédelmi, felső-vezetéki, biztosítóberendezési, sőt a távközlő berendezés kezelési vizsgabiztosok is megjelentek a kijelölt időpontban az adott állomásra és mindenkit levizsgáztattak. Majdnem.
Ezeken a vizsgákon kevesen buktak meg, mert eleve úgy lett meghirdetve, hogy oktatójellegű legyen.
Persze, ha valaki javítatlan utasítással, vagy netán ittasan ment a vizsgára azt eltanácsolták egy következő állomáson tartandó vizsgára (ami egy-két hét múlva volt esedékes).
Amíg le nem vizsgázott, addig nem állhatott szolgálatba. Persze fizetést sem kapott!
Még egy szempont volt, amit a vizsgákon be kellett tartani:
A vizsgabiztosnak mindig igaza van. Tehát dőreség a vizsgabiztossal vitába keveredni.

Amikor én voltam oktató, akkor két forgalmi vizsgabiztos volt.
Nem volt ez így, de azt kell mondanom, hogy egyikük volt a jó vizsgabiztos (nem volt olyan szigorú), a másik a rossz vizsgabiztos. Kekeckedő, szőrszálhasogató.

Érdekes, hogy általában az idősebb volt a jóságos. Még érdekesebb, hogy ha az idősebb nyugdíjba ment, akkor az eddig szigorú lett a jóságos, az új pedig a szigorú.
Erre persze nincs előírás. Lehet, hogy az illetékesek ezt csípőből megcáfolják, de nekem ez volt a tapasztalatom.

Mivel egy-egy nagy állomáson - akkor még - sok dolgozó volt, akiknek vizsgázni kellett, a vizsgabiztosok bevonták a vizsgáztatásba az állomási oktatótiszteket is.
Év elején kialakították, hogy melyik oktató, melyik állomáson segít vizsgáztatni - persze nem a saját állomásán!
Egy állomáson a vizsgáztatás három vagy négy napig tartott.
Nekem általában Hegyeshalom, Komárom, Tatabánya, Székesfehérvár és a budapesti állomások voltak előírva.
De voltam távolabb is, például Balassagyarmaton, Hatvanban vagy Cegléden.
Ezeken a helyeken ritkábban, mert nehéz volt naponta odautazni.
Igaz, hogy az ottani főnök szívesen adott vendégszobát, de azért otthon az esti névsorolvasáskor nem nagyon volt ildomos hiányozni.

Egyik tavasszal Székesfehérváron vizsgáztattunk.
Reggelenként a vizsgabiztos kijelölte, hogy az oktatók milyen munkakörben dolgozókat vizsgáztassanak.
Általában a forgalmistákat és a mozdonyvezetőket maguk vizsgáztatták.
Nekem a kedves emlékű Zsuzsa néni (Vassné - Torkos Győző szerint "Vasmacska")
a vonatfelvevőket jelölte ki.
Egy nagy oktatóterem egyik sarkában ő nyaggatta a forgalmi szolgálattevőket, a másik sarokban én beszélgettem el a vonatfelvevőkkel.
Déltájban elfogytak a vizsgázók.
Zsuzsa néni asztalánál ült még egy hölgy. A Zsuzsa néni intett nekem, hogy menjek oda.
Odamentem az asztalukhoz és mondta, hogy a hölgy a Vezérigazgatóságtól van itt és ellenőrzi az oktatást, vizsgáztatást.

Nagyon szépen köszöntem neki: kezeit csókolom, Walter István vagyok Győrből.
A következő pillanat egy kicsit váratlanul ért, mert a hölgy nekem esett:
Te rohadt dög! Nem ismersz meg ? Három éven keresztül egymás mellett ültünk Szegeden az iskolapadban. És mondta a nevét.
Hű, de elrestelltem magam.
Tényleg együtt jártunk iskolába. Nagyon jó barátságban is voltunk.
De, hát akkor vékony kis csaj volt. Most pedig, ... hát nem volt annyira vékony.

Jól kinevettük magunkat és elmesélte, hogy Dinnyésen állomásfőnök (Seregélyesen lakott a szomszéd faluban).
Megbeszéltünk még néhány kedves emléket és azt is szóba hozta, hogy a nyáron lesz a huszonöt éves érettségi találkozónk.

Itt el kell mondanom egy érdekességet.
Az évfolyamunkban volt a), b), c), d) és e) osztály. Mi "cés"-ek voltunk.
Minden érettségi találkozóra meghívtak engem is, pedig én nem is érettségiztem velük.
Egyéb okok miatt - amit itt most elhallgatok - a harmadik osztály után én már nem mentem vissza negyedikbe.

Az első találkozón, amikor ezt elmondtam, nem is akarták elhinni, hogy nem végeztem velük együtt.
Jó kis osztályunk volt ugyanis, és én sem voltam visszahúzódó.
Részt vettem mindenben. Énekkar, zenekar, tánccsoport, foci, atlétika, irodalmi versenyek. (Az iskolaújságot én kezdtem el szerkeszteni, ami miatt magyar órákon ritkán voltam benn, mert akkor az újságot stencileztem a tanáriban).
Tehát eléggé beleforrtam a "cé" osztályba.

Megbeszéltem Pannival - így hívták az osztálytársamat, hogy a 25 éves találkozón mindketten ott leszünk.
Úgy is lett.
Nekem ezen a találkozón az volt a véleményem, hogy a férfiak és nők (fiúk és lányok), ritka kivétellel, mind elhíztak. A fiúk ráadásul meg is kopaszodtak.
Én magam nagyon sokat nem változhattam, mert a szegedi korzón, ami Szegeden a Kárász utca, többen megkiabáltak:
Szia Walter, vagy Perucz, vagy Pelikán vagy csak Pityuka (az iskolában így hívtak)!
Kérdezem tőlük, megismertetek?
Mondták, hogy persze, hogy meg. Nem változtál semmit. Ugyanolyan egyenesen mész, mintha kardot nyeltél volna, akár csak annak idején.

Még mielőtt beértünk volna az iskolába, találkoztam Pannival.
Kérdeztem tőle, hogy benne lenne-e egy játékban.
Elmondtam mire gondolok. Tetszett neki is.
Amikor találkoztunk egyik másik osztálytársunkkal, bemutattam nekik Pannit, mint a feleségemet.
Mondanom sem kell egyikük sem ismerte fel.
Mondták ők is, akárcsak én Fehérváron, hogy Kezét csókolom, ez meg ez vagyok.
Nem győzte mondogatni az én "feleségem", hogy menj a francba, hát nem ismered meg az osztálytársadat?
Hangulatos kis találkozó lett végül.
Előbb utóbb megismertük egymást.
Mindegyikünkben fel lehetett fedezni valamit a régi tulajdonságaiból.
De a fehérvári tévedésemet sokáig nem felejtettük el.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Égei-tenger című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Két temető II. befejező rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A pórul járt Csuka című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Válasz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Égei-tenger című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)