- Jó, hogy látlak Pakk kartárs! Beszédem van veled. Nyisd ki jól a füled.
- Nálam nyitva ajtó, ablak, halljam hát a mondandódat!
- Figyelj kartárs, nagy újság van! Jó üzletet kötöttünk Amerikával. Szalámi kell, az a téli, meg paprikás kolbászból a régi, magyar fajta, nemes penész bevonatta`. A gyártása már be is indult. Jönnek a dollármilliók! Az új csomagolásra kell még várnunk, hogy legyártsuk. Úgy terveztük, piros-fehér-zöld színű celofánba tesszük, a körcímkét a közepére nyomjuk, s aztán uccu neki, pakolunk.
- Felőlem lehet akár pikk-pakk, de ha már úgy dörzsölöd a markod, remélem majd a dolgozó sem hiába kapkod. Talán majd nekünk is jut cseppnyi a dollármilliókból, hogy meg tudjunk élni.
- Várj csak Pakk kartárs, ne siesd el, sorra kerül a kisember... de nem ily hamar...
- Inkább te várj! Milyen nagy kár, hogy jövő héten szabadságra megyünk éppen, csupán két jó ember marad, a többi napszámban kapálgat, hogy megéljen. A minimálbér csupán éhbér, a családnak ruha is kell, cipő a gyerekeknek... ó, az egy hét még kevés is lesz...
- Senki sem mehet szabadságra, ki van zárva.
- Hát az csak úgy lehetséges, ha plusz tízezres napi bért még felszámolsz és meg is fizetsz. Kell a pénz a szegény népnek.
- Ez zsarolás, ezt nem teheted, hiába viszket a tenyered, jobb ha a pénzt elfeleded.
- Akkor kartárs, felejts te is, szabadságra megyünk mégis...
- Nem teheted, rontom-bontom, ha én mondom! Figyelj kartárs, tán tehetnénk egyet és mást, a te béreden egy kicsinykét emelhetnénk...
- No meg a tiéden, Pikk kartárs, nem is kicsit. Igaz? Hát, ez nem túl nagy vigasz, de meglátjuk, mit tehetünk...

Néma a gyár, mint mikor a lélek se jár. A szalámi már készen áll, az idő száll, két napja már, mindenki vár. Nincs legyártva a celofán. Irgum-burgum, nincs kapálás, a munka nem megy, minek nézik a keményen dolgozó kisembert? Zaklatottak, ingerültek, feldúltak, feszültek... bedühödtek!...
Negyednapra végre munkához látnak, de pikk-pakk már készen is állnak. Hisz dolgoznak éjjel, nappal, meg hétvégén, mire Pikk igazgató is jön békén.
- Jól van emberek, jó munkát végeztetek! Nincs szusszanásnyi idő, se kimenő, se pihenő, mert elkészült a másik adag, itt van Pakk, csomagoljad!
- Pikk kartárs, figyelj ide, elszállt a kisember hite, keress most már más bolondot!
- Ezt úgy értsem, ahogy mondod?
- Úgy biza! Nekünk is kell deviza. Hát úgy gondoltuk, a szalámival jól megférünk, az Új világban magasabb lesz majd a bérünk! Nem várjuk meg, míg elvérzünk, magunkat is bepakkoljuk, megmutatjuk, többet érünk! Ahhoz az kell, hogy lelépjünk.