HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1916

Írás összesen: 51260

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2021-03-02 19:59:26

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / mese
Szerző: KalinaFeltöltés dátuma: 2015-06-08

A kevély királyfi

Az egész a vecsési búcsúban kezdődött, ott az Epresben, a tarkára díszített vásáros bódék között.

Luca büszkén és magabiztosan tekerte negyedik születésnapjára kapott csengettyűs triciklijét, hiszen három kerékkel - ahogy azt szülei nem győzték eleget hangsúlyozni - lehetetlen elesni. Jobbra egy körhinta, balra egy céllövölde, megint jobbra arcfestés, amott meg egy ugráló vár... Így nézelődött, amikor egyszer csak megtörtént a baj: látszólag a semmiből felbukkant Pósa Pali, az óvoda legcsíntalanabb fiúcskája, két keréken, és mivel ő sem figyelt maga elé jobban, mint Luca, egy éles csattanással összeütköztek.

- Aú! - kiáltott fel fájdalmasan Luca, és azon nyomban el is pityeredett, mert nemcsak, hogy kiszakadt a harisnyája, hanem még a térdét is felhorzsolta, ahogy leesett a tricikliről.
- A biciklim! - bosszankodott Pali, mert az ő járgánya is megsínylette a kellemetlen találkozást, de
ő legalább nem sérült meg.
- Ejnye, no, hát jobban is vigyázhattatok volna, gyerekek, most aztán megnézhetitek magatokat! - dörmögte szürke bajsza alól Emil bácsi, aki a kézműves sátorból szaladt elő, és mire Luca édesanyja odaérkezett hozzájuk, már talpra is állította a kislányt.
- Nagyon fáj? - kérdezte együttérzőn.
- Igen! Menjünk haza! - hüppögte Luca, és fél óra múlva már ragtapasszal a térdén pihent puha párnákkal kirakott ágyában, a plüssállatai között.
- Nem ilyennek akartam a búcsút... - duzzogott - Most mit csináljak egész délután?
- A nagyi megígérte, hogy átjön, és mesél neked valamit a fejéből - vigasztalta az anyukája - El is felejtkezel majd a lábadról, meglásd!

Ettől valóban jobb kedvre derült Luca - a nagyinak különleges mesélő tehetsége volt. Nem volt szüksége mesekönyvekre, mint másoknak, mert a történetek a fejében születtek, így az unalmas lapozgatás helyett mindig Luca haját simogatta, miközben mesélt, ami a kislánynak nagyon tetszett.

- Hallom, jól megjártad a búcsúban azzal a Palival! - köszönt neki pár perccel később nagyanyó. Huncutul csillogó szemei szeretettel néztek rá kerek szemüvege mögül.
- Nekem jött. - felelte morcosan Luca, a száját legörbítve, bár a szíve mélyén érezte, hogy ő is ludas volt a dologban. - Akkor mesélsz nekem?
- Bizony, van mit! - ült le mellé az ágyra a nagyi - A kismadarak azt csiripelték, hogy egy kevély királyfit alaposan megleckéztettek Meseországban...
- Hogyan? - kérdezte izgatottan Luca, és az anyukájának igaza lett: már el is felejtkezett arról, hogy neki éppen fáj a lába.
- Nos - kezdett bele nagyanyó -, az úgy volt, hogy hetedik Árgyélus királyfi építtetett egy száztornyú kastélyt az Óperenciás tenger partján, aminek az ablakai mind a tengerre néztek. Egy gond volt csupán: az ablakok egytől egyig üresek voltak, mert a fejébe vette, hogy csak akkor süt majd át azokon szivárványszínnel a napsugár, ha az Üveghegyből hozzák beléjük az üveget. Mint látod, nagyon kevély volt, a legjobbnál sosem érte be kevesebbel, és azt akarta, hogy mindenki az ő palotájáról beszéljen apja birodalmában. No, de itt aztán megállt a kastély építésén fáradozók tudománya - az Üveghegyből még senkinek sem sikerült letörnie egyetlen darabot sem, mióta csak kinőtt a földből, mert keményebb volt, mint a kő, még a bányászok is messziről elkerülték. Igaz, hetedik Árgyélus előtt nem is igazán állt szándékában senkinek ilyen csúfságot tenni, mert kedves volt szemüknek a hegy, aminek a csúcsa a felhőket verte.

- Akarom! - szorította századszor is ökölbe a kezeit Árgyélus, az arca pedig már vörös volt a méregtől - Ne mondjátok, hogy nincs rá mód!
Összenéztek a tanácsadói, és a legidősebb finoman köhintett egyet:
- Talán...
- Igen?
- Az erdei manók lehet, hogy tudnak segíteni. Huncut egy népség, de sok olyat tudnak, amit mi, egyszerű halandók nem, a környékbeliek legalábbis ezt mondják.

Árgyélus húzta a száját, mert hallott már más királyfiakról és királykisasszonyokról, akiket rászedtek azok a furcsa, hegyes fülű lények, de mindennél jobban vágyott az Üveghegy darabjaira, ezért nem mondott nemet.

- Személyesen kell majd odamennie felségednek! - tette hozzá a főtanácsadója - A manók köztudottan nem fogadnak követeket.
Így aztán Árgyélus el is indult az erdőbe, de amíg a nap le nem ment, egy fia manóval sem találkozott. Hanem aztán amikor éjfél körül megcsillant a holdfény a fák levelein, egyszerre kettőt is meglátott. A hajuk vörös volt és kócos, szeplős arcuk kerek, mint a holdvilág, és kíváncsian fürkésző tekintettel mérték őt végig. Árgyélus nem habozott, épphogy bemutatkozott, már mondta is a magáét, mielőtt a manók akár egyetlen szót is szólhattak volna. Amikor a végére ért elbeszélésének, a két manó összenézett, egymásra kacsintott, majd az egyikük így szólt:

"Malacod van, szavamra mondom,
mert mi vagyunk Rontom és Bontom!"

- Valóban? - csapta össze a tenyerét elégedetten Árgyélus a manók nevének hallatán, és el sem hitte, hogy ekkora szerencséje lehet. - Akkor hát tudtok segíteni?
- Tudunk hát - vihogta a másik manó -, de ára van! Száz aranytallér, vagy nincs üzlet!
- Száz tallér? - hüledezett a királyfi - De hiszen az rengeteg!
- Ne dühíts fel, rontom-bontom, mert a hegyet el nem bontom! - húzta össze a szemöldökét Bontom, és már tartotta is a tenyerét - Akarod azt az üveget, vagy sem?
- Akarom! - jelentette ki dacosan Árgyélus, és menten ki is számolt száz aranyat, amit kis oszlopokban helyezett a manók elé.
- Rendben van - bólintott Rontom, majd felmutatott egy apró szerszámot - Látod ezt a csákányt? Ezzel fogunk dolgozni!
Bontom is elővette a maga csákányát, és előre-hátra lengette, mintha csak bemelegítene.
- Várjatok csak! - szólt a királyfi. Most már igazán kíváncsi volt, hogy két ilyen apróság két, ugyancsak apró csákánnyal hogyan bontja majd el neki az Üveghegyet - Látni akarom, hogy működnek ezek a csákányok!
- Máris! - húzódott széles vigyorra Rontom szája, majd ő és Bontom számolni kezdtek:
- Egy!
- Kettő!
- Három! - azzal magasra emelték szerszámaikat, és csaptak egy nagyot a földre, mire az egy szempillantás alatt megnyílt alattuk, de csak egy lélegzetvételnyi időre. Mire Árgyélus észbe kapott, a manók és a száz aranytallér már el is tűnt a mélyedésben, ami ezután azonnal bezárult, mintha
soha ott sem lett volna.

Árgyélusnak másnap szavát sem lehetett venni, a tanácsadói csak találgattak, hogy mi történhetett.

- Rászedték... - mondta az egyikük, amikor a királyfi nem hallhatta.
- Móresre tanították! - így a másik, aki cseppet sem bánta, hogy ezúttal Árgyélus mégsem kapta meg, amit akart.

Akárhogy is, a kastély ablakai miatt egyiküknek sem kellett többé aggódnia, a kevély királyfi szóba sem hozta őket. A napfény szabadon szökik be rajtuk minden reggel, beragyogva az Óperenciás tengert és az Üveghegyet.

Bálint Ágnes meseíró pályázat 2015

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6771
Időpont: 2015-06-08 21:55:13


Szépséges mese... Hiába, a nagymamák utolérhetetlenek. :)

Ida

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A táncoló című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A táncoló című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A táncoló című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Gyökerek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Gyökerek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Töredék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Töredék című alkotáshoz

gleam alkotást töltött fel Töredék címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Alkonyat című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Haldokló diktátor végszava címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gyökerek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Isten véletek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A táncoló című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

Leslie alkotást töltött fel Nőnap címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Minden sejtésemben című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)