HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 68

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49205

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum
Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2015-06-10

Eszembe jutott - Horatiusról

Horatius Noster. Sokáig a magyar nemesség kedvenc költője, az lenne ma is, ha nem törlik el az összes címet és rangot, azzal a vággyal együtt, hogy legalább az erkölcsi nemességre törekedjünk. Az erkölcs szitokszó lett, a nemesség csupán kiméra, és mi maradt Horatiusból? Tudja még valaki, hogy ki az? Fecsegett valamit az arany középszerről, nagyképű szavak az ércnél maradandóbb emlékműről, vagy arról, hogy boldog, aki a közügyektől távol... Ma már nem igazán tudunk latinul, szerencsére Horatiusból nagyon sokan fordítottak, teljes megértéssel és átéléssel; sokan, de többnyire ugyanazokat a verseket. Nem akartuk látni az egész Horatiust, csak a csendes visszahúzódót, aki megelégszik az élet szerény örömeivel, és szép dolgokat mond az elmúlásról.

Ez is Horatius, de - Quintus Horatius Flaccus (Kr.e. 65-27) fiatal korában elkötelezett politikus, sőt katona volt, aki nem az írópult mellett, hanem a harcmezőn kereste a dicsőséget. Választásait sokkal inkább vezették az érzelmek, mint a józan megfontolás; nagy republikánus volt, amíg Octavianus (a későbbi Augustus) meg nem szalasztották Philippinél. Horatius a pajzsát is eldobta, úgy menekült, bár lehet, hogy ezt nem kell szó szerint érteni, mert ugyanakkor két másik görög költőre is hivatkozik, akik pajzs nélkül futottak világgá -- de lehet, hogy csak arról van szó, abban az időben a pajzsok nem készültek értékes anyagokból. Egy darab marhabőr tényleg nem éri meg a fáradságot.

Horatius sürgősen jelentkezett, amint Octavianus meghirdette az amnesztiát. Visszament Rómába, ahol az élete biztonságban volt már, de az apai örökség elúszott, szétosztották a veteránok között. Horatius abba a kellemetlen helyzetben került, hogy munkát kellett keresnie.

Az Athénben, Platón Akadémiáján töltött évek során sokat foglalkozott a görög lírikusokkal, és most adta magát, hogy megpróbálkozzon a verseléssel. Olvastam már olyan véleményt, hogy a szegénység tette költővé Horatiust - vagy mégsem, mert hamar kiderült, hogy csupán a görög versmértékek ismeretéből nem lehet megélni. Szerencsére kapott állást, valami kincstári sóhivatalban, ahol a munkát rá lehetett lőcsölni az írnokokra; ő maga szatírákkal és intő levelekkel próbálkozott - ma is nagyon jó érzés, ha sikerül felpiszkálnunk másokban az alvó lelkiismeretet. Az ifjú költőnek nagy szüksége volt némi jó érzésekre, mert nemsokára bekerül Maecenas elit körébe (Vergilius vezette be, akinek a szava nem volt rossz ajánlólevél), szép lassan pártfogókat, barátokat szerzett az udvarban, sőt magának a császárnak a barátságával is dicsekedhetett. Igaz, hogy ehhez a saját lelkiismeretét, vagyis a republikánus érzelmeit kellett elaltatnia, és persze ehhez kell az a fránya kettős mérce, a magunk és a mások kötelességei közötti dichotómia. Hogy is zavarta volna ez a magyar nemességet, amely szintén az ilyen bölcs és semmitmondó szavakkal tompította az agyát: "A jó rend és a jó szerkezet a mindennapok anyagát is megnemesíti." A jobbágyoknak mindegy volt, olvasni nem tudtak, vagy ha mégis, legföljebb reverendában csinálhattak egy kis karriert.

A császár barátja nem sokat nézhetett tükörbe, mert milyen az már, ha találkozol a hajdani republikánus szemrehányó tekintetével - persze lehet, hogy Suetoniusnak van igaza, aki a fiatal fiúszeretőkkel és a tükrökkel kapcsolatos, sötét pletykákat feljegyezte. Sietek pontosítani, nem a fiúszeretők tartását kifogásolta, hanem azt, hogy Horatius egészen újszerű módon használta a tükröket.

Közben a politikai élettől sem vonult vissza teljesen, Maecenast kísérgette a diplomáciai küldetésein, és Kr.e. 31-ben jelen volt az actiumi csatában is. Világfordító események nem igen találtak utat a költészetébe, és csak mellékesen említette meg, hogy majdnem a tengerbe fulladt.

Maecenas mindenesetre értékelte a szolgálatait, ekkor már megjutalmazta egy kis birtokkal, hogy még a sóhivatalba se kelljen bejárnia, ő pedig boldogan hencegett azzal, hogy milyen kevéssel megelégszik:

"... Hazatérek
Innen, s vár egy tál borsó, rajt' hagyma, lepénnyel,
Csak három szolgám tálal, s kő asztalom is csak
Két poharat, s kimerő csészét hord, ott a mosótál,
Olcsó csak, tálcán szűk korsó - s mindez agyagból."
(Novák József fordítása)

Ennyire jól lehet élni nagy emberek árnyékában - márványasztal, három szolga tölti a bort - mit számítanak a fiatalság eszményei, amikor az idealizmus nem más, mint sült bolondság?

Megütközünk azon, hogy Augustus elvárta, elhunyt barátai után a birtokot ő örökölje, pedig hát ennél nincs természetesebb - ma is az állam teszi rá a kezét a vagyonra, ha az örökhagyónak nem volt se kutyája, se macskája. Horatiusnak csak egy kívánsága volt, temessék Maecenas sírja mellé. Ez a kívánsága teljesült, Meg az emlékoszlop.

"... Érc soha ily erős
nem volt még, se király sírköve ily magas,
el nem rontja falánk záporeső, jeges
észak vad vihara, számtalan éveink
végetlen sora és a rohanó idő."
(Kardos László fordítása)

Ehhez azonban a rohanó időnek volna pár szava.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2015-06-16 17:11:52

szia Laci,
Horatius Cocles egy másik fazon, nem a költő.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8517
Időpont: 2015-06-16 08:39:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Bizony bizony! Bár nagyapám, aki családi asztalnál gyakran idézgette latinul H. sorait, egyszer egy eset kapcsán így nyilvánult meg: Horatius Kokles, ez egy kicsit sok lesz! Élmény volt megint olvasni tőled, Márta! Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Forrás című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Földből nőtt címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Forrás című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi emlék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) A Halál című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Advent idejére címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A Halál című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi emlék című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese - II. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)