Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren, meg még az Üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr... Így kezdődött... s én rajongtam a mesékért, a mesehősökért gyerekként, magammal egyenlő felekként kezeltem őket, bőrükbe bújva, átéltem szomorú vagy vidám sorsukat. A végén a gonosz elnyerte büntetését, a jó a jutalmat. Hát, most úgy gondoltam utánanézek, hová sodorta őket az élet. Ó, nem kellett ám messzire mennem, csak körbe néznem, itt vannak velünk mind a szennyben... a továbbiakban elzengem.

Elsőnek Piroskával találkoztam. Éppen itthon volt látogatóban. Nyugaton, egy farmon él, ahol még terem babér, de nem facér, egy csókával vadházasságban él. A Nagymama meg magára maradt, alig jutott napjában pár falat. A nyugdíja oly csekély volt, fogta magát, átvándorolt az örök hazába. (A Farkasnak meg felkopott az álla). Hát a Vadász? Most fácánokra vadász. S ó, mily rettenet, nincs olyan rendelet, hogy a nagymamákat meg kellene védened?

Hófehérke? Jaj hová süllyedt szegényke? Almát árulni láttam a tévébe`.
A hét törpe bányája lakat alatt. A keményen dolgozó kisemberek görnyednek valahol a közmunka terhe alatt. A Mostoha, ó a gonosz, az élete nem is oly rossz. Jósdát nyitott, ő a bigott. Megy az üzlet, aggodalomra semmi ok, megkeresi a kenyeret.

Tündér Ilona idegenként, görög istenek szolgája lett. Tálcával jár, joghurttal kínálja őket, s ezért kap cserébe sok hízelgő beszédet.

Csipkerózsika, amikor álmából felébredt, a királyfival együtt lakást bérelt. Dolgozott reggeltől estig, hogy fizetni tudja a rezsit. Mígnem elege lett, újra álomba merült szegényke, immár örökre. Nem tudhatta, hogy nem lesz nyugta, csak mert nem fizet rezsit, bűnösnek kikiáltva felkerült a háznak szégyenlistájára.

Óz a nagy varázsló? Csalásért elítélték. A kópé most börtönben ül, és veszettül örül, hogy az ítélet nem halálos, s ha szabadul, majd vissza indul a varázsos Smaragdvárosba. Dorka viszont azon méláz, hogyha ennyire megaláz a munka s bér, elmenekül, hisz nővérként itt meg nem él, jobb ha Kansasba visszatér.

Hát a nyuszi? Hiába volt okos szegény, egyszer így szólt a vezér: nix ugri-bugri! Most a fészekben ül, s ott körül, már minden csontot lerágott. Az égre néz, hátha manna hull, ha nem, hát csendben ellapul, míg kimúl...

Ott túl az Óperencián olvadnak az Üveghegyek. Az Óceán meg duzzad, dagad, ha látod, elakad szavad, nem láthatsz már telet-havat, a nyár is oly ritka zamat... Hogy a végén majd ki arat? Meglátjuk!... (ne tedd rá nyakad... nem leszel más, mint száraz adat.)

Ali Baba és rablói, az erdőbe jártak lopni, a Mézeskalács-házat felfalták, Jancsit és Juliskát börtönbe zárták... És azután, mily gyalázat, Ali maffiaként szerzett házat, palotákat, s vígan él egy ország népe, hol ő uralkodhat. Hogy most osztogat-é, vagy fosztogat, döntsétek el magatok.

Hej, jó öreg Grimm és Andersen, talán átvertetek engem? Mesétek mára mivé lett? Aki tehette lelépett, Csipkerózsa, már örök álmát alussza, Óz meg börtön mélyén senyved, az Üveghegyek elolvadnak, az Óperenciák elárasztanak... csak a negyven gonosz rabló marad... Miről meséljek az unokámnak?