Осень в Тарусе

Ясное утро не жарко,
Лугом бежишь налегке.
Медленно тянется барка
Вниз по Оке.

Несколько слов поневоле
Всe повторяешь подряд.
Где-то бубенчики в поле
Слабо звенят.

В поле звенят? На лугу ли?
Едут ли на молотьбу?
Глазки на миг заглянули
В чью-то судьбу.

Синяя даль между сосен,
Говор и гул на гумне...
И улыбается осень
Нашей весне.

Жизнь распахнулась, но всe же.
Ах, золотые деньки!
Как далеки они. Боже!
Господи, как далеки!
_____________________________



Ősz Taruszban

Derült reggel, hőség nincsen,
Futsz a réten át lazán,
Lassú bárka lejtmenetben
A vén Okán.

Néhány szót ismételsz sorban,
Szinte már önkéntelen.
Csengettyűszó valahonnan
Halkan üzen.

Mezőn cseng? Netán a réten?
Őrletni tart a deres?
Valaki sorsába éppen
Szemem beles.

Szérűn szó, zaja malomnak,
Fák közt messzi kék időz...
És mosolyog tavaszunknak
A nyájas ősz.

Bár kitárult itt az élet,
Hol vagytok, arany napok?
Istenkém! A messzeségnek
Túl felén maradtatok!