HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: SelanneFeltöltés dátuma: 2015-06-16

Kiégve

- Csak gyere, ülj le! Úgy örülök neked, oly régen találkoztunk!
- Felteszek egy jó erős feketét, megselymesítjük tejszínhabbal, úgy, mint régen, amikor kinyomtunk egy flakonnal két csészéhez, és még az orrunk hegye is habos volt. Éreztem az ingert a kacagáshoz, hiszen felidéztem, egy kedves pillanatot, ami együtt történt meg velünk, számtalanszor.
Ő, éppen csak elhúzta szája szegletét, és bár felvillant egy mosoly, mégsem azt az embert láttam.
- Mi a baj?- kérdezem. Nem vagyok igazán toppon. Érzem. Valami már hónapok óta nem hagy békén.
- Történt valami? Történt olyan, ami kiváltotta ezt belőled? Igen látom, valami nem stimmel. Jól meg vagytok Bélával?
- Hosszú lenne elmesélnem, de azt hiszem Bélával minden teljesen rendben. Sőt! Azt tapasztalom, hogy szinte erején felül igyekszik minden olyant nyújtani nekem, ami régen örömmel, boldogsággal töltött el, és észrevettem magamon, hogy nem érzem ezt. Szenvedek ettől, és szégyellem is, de mondd, mit tegyek? A virágok, amelyeket kapok szinte kazalszám, és csodálatos, még arra sem vagyok képes, hogy friss vizet cseréljek a vázában, hogy tovább éljen. Csak nézem, ahogy hervad, és megállapítom magamban, vele együtt én is hervadok.
- Bolondokat beszélsz Karin! Mi az, hogy fonnyadsz? Egy csodálatos, elegáns, csinos nő ül velem szemben, és a szemeid fénye, csillogása is a régi.
- Tudok segíteni valamiben neked?
- Nem hiszem. Saját magamnak kellene megoldást keresnem, és hidd el, csoda, hogy egyáltalán itt vagyok. Szinte meg kellett erőszakolnom magam ahhoz, hogy elinduljak hozzád. Ráadásul, nem is önszántamból tettem mindezt. Béla kért meg arra, kapjam össze magam, és látogassalak meg, mert teljesen be vagyok savanyodva otthon. Bevallom, a célja az, hogy kíváncsi, te észreveszel e rajtam változást?
- Értem. Jó, hát mi tagadás, a külsőddel kapcsolatosan a régi vagy. A viselkedésedben látok némi változást, és elképzelhető, hogy a 24. órában vagyunk, de fel a fejjel! Kicsit most sűrűbbre vesszük a kettőnk közti kapcsolatot. No, nem visszük túlzásba, de mindenképpen sokat fogunk beszélgetni, újból csinálunk programokat, bevallom, rám is rám fér, mert hajtás van a melóhelyen. Sokszor tiszta őrület.
-Ne is mondd! Nálunk a leépítések folyamatosak, és ne hidd, hogy kevesebb a munka. Akit kirúgnak, annak a feladata is ránk zúdul, és én nagy mafla, képtelen vagyok azt mondani, hogy stop! Nem bírom el már, utol sem érem magam. Reggelente amikor belépek az irodába, kupacra állnak az elintézendő ügyek, legszívesebben egy gyufát gyújtanék meg, és huss,az egésznek. A főnök ellenben széles mosollyal szemtelenül megkérdezi.
- Hol a szép mosoly Marcsikám? Elutaztatta Dubaiba? Tudnék beválaszolni, de lenyelem, és erőltetek egyet, rebbenő pillákkal. Magamba pedig mormolom "dögölj meg". Aztán leülök, a papír illatát, amit régen annak neveztem, most szagnak érzem, nehéz szagnak, ami belém ülepedett, sárga, és nehéz a gyomromnak is. Gyomorrontás félét érzek, nyom, hányingert okoz. Így gürcölöm le a nyolc órámat, már amikor nem kell még ráhúznom kettőt. Tudod? Régen minden este lefekvés előtt olvasgattam az ágyban. Amikor a szemem csukódni kezdett, akkor tettem le a regényt, és befészkeltem Bélám karjai közé, és édesdeden aludtunk. Most?! Talán már molyok is megrágták a lapokat, mert ki sem bírom nyitni. Lefekszem, forgolódom, mint egy sajtkukac. Béla, ha rám teszi a kezét, és átölelne , minden idegszálam hadakozik ellene. Mint akit a kígyó mart meg, szinte ugrom arébb az ágyban. Hallok egy sóhajt tőle, és bár megsimogatja az arcomat, de titkon tudom, hogy nagyon elege lehet belőlem. Undok, kis dög lettem.
- A házi munka az, amit megcsinálok immel-ámmal, mert ha azt sem tenném, a kilók jönnének rám, mint ez a nyavalyás érzés.
- Mit érzel általában?
- Kiégettséget. Kiégettséget, de úgy, hogy ha a lelkembe belé kotornál egy bottal, még át sem langyosodna.
- Aham! -dünnyögöm. De most, én kérdezek? Hogy állsz a színekkel? A kedves színedet szeretném hallani, ha kérhetem, és nem azt, ami éppen a környezetedben van éppen, hanem azt, amelyikre kellemesen gondolsz. Melegséget ád, felvidít, érzés képest nyújtani számodra.
Szinte gondolkodás nélkül hallom.
- Narancs! Meg, még a vanília, vagy esetleg tört fehér, és kedvelem a lazacot is, meg a babarózsaszínt. Látom az arcán, a színek hatására, amit valószínűleg lát is, nyílik a szeme, a pupillái tágulnak, és az arc átváltozik. Élettel telibb lesz, a tekintet, pillanatnyilag kiegyensúlyozottnak látszik. Felértünk egy olyan pontra, amit nevezni lehet a csúcsnak, ebben az állapotban. Nem akarom, hogy visszazuhanjon a mélybe.
- Mit szólsz ahhoz, ha elsétálunk, egy üzletbe, ahol a anyagok sorakoznak előttünk, és ezeket a színeket, anyaghoz érve, meg is tapinthatod? Megisszuk a habos kávét, már hozom is a habot, és elsétálunk Dóra néni üzletébe.
- Remek! Remek! - lelkesedik. Ezt látni, csuda jó. A tejszínhab csavarodik, magasodik a csészében, szinte egyszerre érintjük ajkainkkal a csésze szélét, és huncutul egymásra kacsintva kortyolunk.
- Nem ér! Hé! Az orrod hegye, még nem fehér! - kiáltom felé. Már kapja is a dobozt, és nyom a poharába egy jó nagy adagot.
- Figyelem!- és egy hatalmasat kortyol, beleadva mindent. Kacagunk önfeledten, gyermekien, szinte könnybe lábad ettől a szemünk. Majd egymásba karolva elsétálunk a közeli üzletbe. Az anyagok életre kelnek Marcsi keze alatt. Számtalan szivárványszín pompázik előttünk, és kiválasztunk a nappaliba egy üde narancsot, ami függönyként fog funkcionálni, ha rá majd süt a Nap, az egész helyiséget barátságossá, megnyugtatóvá fogja varázsolja.
- Fél szemmel sandítom az arcát, most az egész lénye sugárzik. Megkezdtem a terápiát. Egy lépés, amit megtettünk közösen, és megvallom, nekem is jól esett. Pedig ez még csak a kezdet.
- Béla este rám csörgött, és szinte elérzékenyülten suttogta a telefonba.
- Te valamit nagyon tudsz. A feleségemet kicserélték ma. Most ebben a pillanatban, a régi. Köszönöm!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2015-09-21 09:15:13

válasz T. Pandur Judit (2015-09-20 22:02:36) üzenetére
Kedves Judit!

Sajnos nem is teheti meg az ember sok esetben, hogy azt mondja elég. Látom, tapasztalom széles környezetemben . Minden egy folyamat. Az emberi típustól is függ, hogy miként képes kezelni önmagát. Szerencsére én általában azt csinálhattam, amit szeretek a munkáim során. Olyant éreztem, hogy leterhelt vagyok, de az volt az a pont, amikor szerencsémre lazíthattam, illetve másként ütemeztem az otthoni dolgaimat. Nem érdekel, ha vasalnom kellene az nap, és nem volt hozzá hangulatom. Megtettem másnap.
A színterápia egy egy elem, de kapcsoló fontos dolog, és persze, hogy építeni kell bele, hozzá, egyéb dolgokat is.
Örülök, hogy itt jártál nálam. :-)

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5148
Időpont: 2015-09-20 22:02:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marietta!

Hiába képzeli az ember, hogy neki végtelen a tűrőképessége, az igazság az, hogy minden pohár betelik egyszer.
Az emberek nem értik, hogy ha valamiben nem lelik tovább örömüket, akkor azt nem szabad tovább csinálni. A kényszer, amit magukra erőltetnek végül minden jót elpusztít az életükben, végül őket magukat is.
Tetszett az írásod, jól leírod a kiégés tüneteit, és a színterápia is aranyos, bár azt nem tudom, hogy hosszútávon hatásos-e...
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2015-06-20 09:34:22

válasz Istefan (2015-06-20 07:41:47) üzenetére

Szia!

Igen, egyre inkább felbukkan, és amint írtam veszélyes! Természetesen a mai fiatalságot is érinti, és sajnos több és több eset kerül napvilágra. Érdemes, és kell is véleményem szerint foglalkozni ezzel a dologgal, és ami még csak igazán fontos, elkapni, és kezelni. Sok tragédia kiindulópontja lehet. A mentális létbe, ha hiba csúszik, azt nagyon nehéz helyrerántani, mert nem fáj, nem hirtelen jön, hanem egy folyamat. Lassú, az elején még észrevétlen. Amikor már a környezet érzékeli, akkorra már totál beteg az illető. Lehetne róla beszélni sokat, a megoldást , a kezelést pedig alkalmazni , sok remek lehetőség létezik. Köszönöm, a véleményedet!

Szeretettel:Marietta
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1654
Időpont: 2015-06-20 07:41:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez a "kiégés" sajnos gyakori jelenség manapság, és nem csak az idősebb generáció küzd vele. Szerintem az egyik fő oka, hogy az embereknek nincs ideje nevetni, és felszabadulni a mindennapi gondok alól, annyira szoros programot erőltet rájuk az újfajta rendszer, hogy ne mondjam demokráciának, mert csak az nem! Jól tetted, hogy felvetetted a témát, és gyógymódot is adtál a kiégésre.
Szeretettel: István
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2015-06-17 19:25:31

válasz Susanne (2015-06-17 18:04:58) üzenetére

Szia Zsu! Igen láttam, hogy jelen voltál máshol is. Annál jobban megköszönöm, hogy ide is elhoztad véleményedet. :-)

Marietta

Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2015-06-17 19:23:46

válasz dpanka (2015-06-17 17:30:07) üzenetére

Szia Panka!

Igen, a színek sokat tudnak segíteni, és az ellenkezője is mind igaz. A barátok pedig, aranyat érnek ami színben és egyébben is a csúcs. :-).

Köszönöm, hogy itt voltál, és a többit, majd szóban!

Marietta
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5673
Időpont: 2015-06-17 18:04:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marietta !
Már olvastam kintről, nagyon jó írás !
Remek !
Szeretettel: Zsu
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5401
Időpont: 2015-06-17 17:30:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Marietta! Bizony a színeknek is meg van a maga terápiájuk, és a bárátoknak is, akik nem hagyják a másikat besavanyodni. Gratulálok írásodhoz!
szeretettel-panka
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2015-06-17 12:13:02

válasz Ylen Morisot (2015-06-17 08:01:42) üzenetére

Szia!

Szerényen, de mondhatom, igen, az emberismeret nem áll tőlem messzi, sőt! Nehéz belelátni emberekbe, nehéz megállapítani miként is épül fel egy jellem, egy-egy viselkedés, reakció. Sokféle ember létezik. Tévedek én is, olykor-olykor, de azt gondolom, a visszajelzések, és a tapasztalatom az, ritkán. Az emberszeretet, alapból a zsigereimben létezik, él. Ennek az adottságomnak, ha szabad így neveznem, igazán örülök, és köszönöm, hogy megáldott vele az ég. Nagyon köszönöm, hogy itt jártál.

Selanne
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2015-06-17 12:08:14

válasz hundido (2015-06-17 06:12:56) üzenetére

Szia!

Örülök, hogy tetszett az írásom. Ami késztetett, az az volt, hogy olvastam erről az állapotról egy cikket. Igen, találkozom ilyen esetekkel, és nem kell sokat keresgélni, hiszen az orrunk előtt van, létezik. Sajnos egyre több, és több embert érint. Az okok különbözőek, de a végkifejlet egy csomóponthoz kanyarodik. A segítség elengedhetetlenül fontos, viszont kellő óvatossággal kell bánni, ezekkel az esetekkel. Lehet ártani is. Ami a korosztályt illeti, halmozódik a korosztályunknál, bár ha mélyen belenézünk, a fiatalokat is érinti, kicsit másabb formában. Köszönöm, hogy jöttél.

Selanne
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-06-17 08:01:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon mély emberismeret és emberszeretet árad az írásodból. Tetszett!
Ylen
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1472
Időpont: 2015-06-17 06:12:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon tetszett az írásod. Ki ne érezte volna már( az én korosztályomra gondolok) ezt az érzést! Milyen jó amikor ilyenkor van valaki....van egy jól elhelyezett mondat, szó, sokszor csak ennyi is elég. szeretettel: hundido

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Készülődés a nagy útra címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Akkor élünk mi igazán... címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Hová lettek? című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Az Igazság címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Éhség címmel a várólistára

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)