HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49076

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-06-19

Anyó és az éjszaka vitézei

Legszebb álmából ébresztette fel az irgalmatlan zaj. Az agya nem akarta elhinni. Ökölcsapások zuhogtak az ablaka redőnyére, vadul csörgetve a műanyag lapokat. A csengő közben vészjóslóan visított.
Tartott mindez pontosan addig, amíg felült az ágyán, majd mindez egy pillanat alatt abbamaradt.
Visszhangzott a csend.
A szíve rettegve zakatolt, majd kiugrott a bordái mögül. Kétségbeesetten próbálta értelmezni a hangokat. Az utcában ugattak a kutyák.
Kábán ébredezett. Az előző éjjel a jég verte így az ablakát, először még úgy vélte, ismét kitört a vihar. Most végképp nem értette, mi történt. Megnézte az órát: egy óra huszonhárom.
Álmodott?
Ám az éles hang rövidesen újból belehasított az éjszakába.
Bosszúsan kinyitotta az ablakot, kidugta a fejét. Az utcai lámpa fényét a magasra nőtt orgonabokrok eltakarták, árnyékba borítva a ház falát.
Sem közel, sem távol senkit sem látott.
Kibotorkált az előszobába, kizárta az ajtót, s kilépett az udvarra. Beszívta a virágillatú júniusi éjszaka csípősen hideg levegőjét. A hold lemenőben volt, a csillagok szikráztak, csúfondárosan hunyorogtak. Figyelte a vasrácsos kapun túl a fűvel benőtt bejárót és a kihalt utat.
Járkált az udvaron, téblábolt, tétován nézelődött, mikor halk kuncogás, suttogás ütötte meg a fülét. A bokrokon túl villogó vörös fények mellett kerékpárokat támasztó sötét alakok izgatottan figyeltek valamire.
Anyó álldogált a kapu árnyékában. Kerekek surrogtak a járdán, és egy kéz már nyúlt a csengő felé.
-Mit szeretnél, édes fiam?
A megszólított levegőben maradt keze a pillanat törtrésze alatt csapott le a kormányra, lábai beletapostak a pedálba. Villámgyorsan rákanyarodott a bejáróra, rakétasebességgel kilőtt, és eltűnt az utca végén.
Kisétált az út közepére, nézett utána. Néhány pillanat múlva már a másik irányban is csak két parányi vörös folt emlékeztetett a látogatókra.
Anyónak elröppent az álom a szeméből. Az a megmagyarázhatatlan sejtelme támadt, hogy még vissza fognak jönni. Gyertek csak - gondolta magában mosolyogva -, most már várlak benneteket!
Sötét színű nadrágot, kabátot húzott magára, és éjszakai sétájára indult. Még jól is esett a ráérős, lassú bandukolás, a tanév végi hajszában ilyesmire sosem jutott ideje. A kutyák se törődtek vele, ismerték.
Mikor a sarki háznál felkapcsolt a mozgásérzékelős reflektor, tudta, ismét közelednek. Behúzódott a szomszéd ház előtti hatalmas tuják sorába.
Nem tévedett. Jött lopakodva az úton, láncot alkotva, szigorú hierarchia szerint az öt dalia. Nyakigláb nyolcadikos fiúk. Középütt az első ember, a Vezér. Két oldalán kerékpárokat tolva a barátai. Sutyorogtak, tervezgettek, majd a ház közelébe érve elhallgattak.
A Vezér kezének intésére elindult a bal szélről az egyikük, nehézkesen, görnyedt háttal, pólója világított az éjszakában. Felbaktatott a bejárón a járda felé, és célba vette a csengő gombját.
Anyó ekkor lépett ki a bokrok takarásából.
-Jöttetek szerenádot adni? - kérdezte kedves érdeklődéssel.
A fehér pólós lepődött meg leginkább. Hatalmas bakkecske ugrással irányt váltott, az út felé iramodott. Egyenesen bele az árokba. Lába megbotlott, de felpattant, és még időben el tudta kapni a mozgásba lendült csomagtartó szélét. Feltornázta rá magát, nem törődve azzal, hogy elől a vázon már ül valaki, és szegény Nyiszlett alig bírja a pedált taposni. Az első ember a haverjával már messzi járt.
Anyó állt az úton, nevetve. Most már jól szórakozott.
De percek múlva, mikor már aludni készült, a kisördög még mindig sugdosott a fülébe. Hiába próbálta elkergetni. Nincs vége! - kajánkodott a hang. Nem hitt neki, de azért hallgatott rá.
Fogta a kis sámlit, kivitte az orgonabokor alá, leült rá. Fülelte az éjszaka neszeit, és a bosszúálló diákjain gondolkodott. Ám sokáig nem tehette, mert közeledő léptek halk koppanása hallatszott.
A járdán közeledtek. Ketten, settenkedve, az árnyékok rejtekében. A Vezér és a Csengőnyomogató. Ám tervük meghiúsult, mikor meglátták az üldögélő Anyót. Mit tehettek mást, úrrá lettek csalódottságukon, és látszatudvariassággal köszöntek.
-Mit kerestek errefelé fiúk? Nem vagytok még álmosak?
A Csengőnyomogató kissé akadozó nyelvvel beszélt össze-vissza minden zagyvaságot. A Vezér végül megunta, és méltóságteljesen kinyilatkoztatta, hogy csak ide jönnek a barátjukhoz aludni, itt lakik ebben az utcában.
Anyó nem tartóztatta tovább, útjukra engedte az álmos vitézeket. Azok fel is kötötték a nyúlcipőt, és sietős léptekkel eltűntek.
Csak ekkor, mikor már kiderült, hogy a legbátrabbak szerencsésen megúszták a lebukást, a túloldali járdán akkor tűnt fel, bokorról bokorra osonva a két másik, s tőlük lemaradva a harmadik társuk is. Rövidesen őket is elnyelte az éjszaka.
Anyó látta, de ügyet se vetett rájuk. Visszavonult a szobájába, és jólesően végigaludta az éjszaka hátra lévő néhány óráját.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-03-29 19:02:22

válasz hundido (2016-03-29 18:53:01) üzenetére
Kedves Hundido!
Nem nagy bátorság, ha az utcai lámpa ott van a ház előtt. :)
Most hogy elszóltam magam, hogy az "Anyó" én voltam, elmondom azt is, hogy a vasrácsos kapun csak az nem jön át, aki nem akar. Ha csönget, ijesztgetni akar - az meg a "kedvenc" matektanárnak szól.
Örülök, hogy olvastad! Köszönöm!
Szeretettel:
Ylen
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1467
Időpont: 2016-03-29 18:53:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Megmosolyogtam a történetet. én nem biztos, hogy kimertem volna menni a sötét utcára és figyelni. Bátor volt az anyó.
Mi is csináltunk ilyesmi csínyeket, de nappal. :) üdv hundido
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-03-29 18:35:26

válasz T. Pandur Judit (2016-02-23 23:26:20) üzenetére
Kedves Judit!
Elnézésedet kérem, most fedeztem fel a soraidat. Köszönöm! Nem félek a sötétben, és békés utca a miénk. Itt a szomszédok is figyelnek egymásra. Felnőtt nem csap ekkora ricsajt, csak gyerekek, ezt lehetett sejteni.
Szívesen olvasnám a történeted!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5143
Időpont: 2016-02-23 23:26:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Bátor egy menyecske vagy, bevallom én sötét éjjel, egyedül ki nem mennék ha csöngetnének.
Nekem is van egy éjszakai csengetős történetem, de az nem végződik ilyen jól, mert krimi. ;)

Judit
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-06-21 15:05:39

válasz Kőműves Ida (2015-06-21 08:40:23) üzenetére
kedves Ida,
köszönöm! Bevallom, én is.
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-06-21 15:02:40

válasz Müszélia (2015-06-21 08:26:16) üzenetére
A "Ballagáson innen, a harmadik dimenzión túl" matektanárja az Anyó.
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6075
Időpont: 2015-06-21 08:40:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
No, de a "banya"? nagyon bátor volt ám...
Túl járt a gyerekek eszén :)
Remekül szórakoztam.

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2015-06-21 08:26:16

há' de! honnan lehet azt tudni, hogy a banya matektanár?
én pl. a fizikát még jobban utáltam.
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-06-20 16:12:48

válasz Bödön (2015-06-20 08:16:04) üzenetére
Szia! Köszönöm! A matektanárok mindig "népszerűek".
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8463
Időpont: 2015-06-20 08:16:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Jól szórakoztam ezen a kis éjszakai történeten, felidéződtek a régi diákcsínyek. Mi is elkövettünk hasonlókat. Azt hittem a végére tartogatsz valami csattanót, de nem biztos, h ehhez a történethez feltétlenül kell!!!:) Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Költőnek lenni... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/1) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Rózsa lakodalom című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az aranyszőrű nyulak című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megkondul a széltől című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Monoton című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel Akarom (5/1) címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Extra zabpehellyel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Megkondul a széltől című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)