HÁROMSZÁZ




Azt látom álmomban édesem,
mi együtt élünk szeretve,
majd bánat kopog ajtónkon,
s egymást öleljük reszketve.

Egy szám tört ránk hirtelen,
néz kárörvendőn, nevetve,
nem hagylak el én soha,
szívünket idő fogja keretbe.

Háromszáz korbács csattan testemen,
Háromszáz hegy vonul el mellettem,
Háromszáz álom harcol lelkemmel,
Háromszáz sikolyt kell elnyelnem.

Téged nézlek most vidáman,
kitől csupa szerelmet kapok,
Téged szeretlek nagyon,
kinek majd egy életet adok.

A szám közben megmaradt,
én a számból tüzet rakok,
körülötte ketten ülünk,
hullanak ránk fehér lapok.

Háromszáz korbácsból ömlik a vér,
Háromszáz hegy mellettem égig ér,
Háromszáz álom szerelmet kér,
Háromszáz sikolyt szél tépi szét.

És!
Valami szépet szeretnék,
valami egészen szépet,
boldog perceket szeretnék,
soha véget nem érő évet.