HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45254

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2015-07-08

3. Álmodom... Álmodozom... regény-részlet

1945. május 5. szombat. "NEM TUDOM ÉN, mi van velem?" Mint a dalban! Ma ismét láttam Őt - álmomban. Talán kapok tőle levelet? Nagyon várom, de már hinni se merem.
(A bizonyos nagy Ő-vel, akiről többször szó esett, iskolai szünidőben, nagyilondai nyaralásunk alkalmával ismerkedtem meg. Három hét alatt fiatal társaságban többször találkoztunk, táncoltunk, később levelezni kezdtünk. Marosvásárhelyen meglátogatott, valami kezdett köztünk kibontakozni, de közbe jött a háború, jó ideig nem tudtunk egymásról.)

1945. június 5. kedd. ÁLMOMBAN a vásárhelyi tanári kart láttam, Édes nénit nagy bébi-kalapjában, Jenő bácsit, és a többieket, de nem Ferike volt az osztályfőnöknőnk, hanem Bordács Margit, aki kockás taft blúzt viselt. Érdekes. Talán gondolnak rám ők is?
(Jenő bácsi ref. hitoktató volt Marosvásárhelyen, engem nem tanított, de gyakran tartottam velük, ha kirándulni vitte a társaságot. Bordács Margit osztályfőnököm volt még Pásztón, magyar-irodalom szakos tanár és az önképzőkört is ő vezette az alsó középiskolai éveimben. Ő is azok közé tartozott, akiért rajongtak a tanítványai.)

1945. június 6. szerda. MALVINT LÁTTAM álmomban, amint vele együtt Pásztóra készültem. Eljött értem, előbb én ültem be a kocsiba, ami ugyan ment, mégsem haladt előre. Aztán leszálltam róla, hogy Malvinnal gyalogolhassak. Át kellett öltöznöm. Nagyon sokáig készülődtem, pedig sürgettek, hogy siessek.
Az lett a vége, hogy fölébredtem, még mielőtt elindultunk volna. Érdekes. Megfigyeltem, hogy én mindig olyan sokáig készülődöm, de csak álmomban.
(Álmomban szereplő Malvin még gyermekkoromból, Kisbárkányból ismerős. Azon a bizonyos "Kocsi" szón nem autót, hanem lovas-fogatot kell érteni.)

1945. június 22. péntek. MEGINT ÉRDEKES álmot láttam. A salgótarjáni "műrostos", tehát nem az igazi, csak az ideiglenes, salgótarjáni osztálytársaimat láttam, akik segítettek könyveket szerezni nekem háború után, hogy a vizsgákat le tudjam tenni.)
Nálunk, az előszobánkban volt egy asztal, azon rakogattam a kis táskám tartalmát. A kis tükörre egy tollhegyet tettem, meg más apró tárgyakat, közte egy kis fekete rózsafüzért is. Aztán nagyon sírtam valamiért. De hogy miért, az nem sült ki. Aztán a konyhából jöttek hozzám az osztálytársaim. Furcsa, zavaros és érthetetlen álom volt.
Délelőtt cseresznye szüretre hívtak. Két terebélyes fáról szedtük a fekete cseresznyét, hatalmas kosár lett tele. Holnap lekvárt főzünk belőle. Tegnap sok ribizlit tettünk el lekvárnak, kevés cukorral, mert azt csak igen ritkán lehet kapni.
Amikor hazaértünk a szőlőből, rosszul lettem. Talán az elmúlt napok megpróbáltatásait vettem nagyon lelkemre. Azt is tudom, hogy könnyelműség volt részemről ilyen megerőltető vállalkozásba kezdeni.
(Szándékosan hagytam a szövegben naplómnak azt a részét, amely nem kizárólag az álmokkal foglalkozik. A zavaros álmok már előre vetítették a bekövetkezett rosszullétet.)

Kisbárkány, 1945. június 29. péntek. GUSZTI BÁTYÁMAT láttam álmomban, egyenruhában volt, én mégsem láttam őt. Szegény bátyám, mikor láthatlak már valóságodban is? Álmomban három civil fiatalemberrel volt együtt, köztük Kovács Lacival. Ő a szokásos eleganciával volt öltözve, de piros nyakkendővel (?), mint mostanában a kommunistáknál szokás! Nem tudom miért, de üdvözlésképpen kaptam tőle egy unokatestvéri puszit.
A másik álomkép, mert úgy látszik egész éjjel álmodoztam:
Tamás Terka pólyás fiacskáját tartottam a karomban (pedig nincs ilyen pici gyermeke). Egy kőház ablakán hoztam ki, az ablak alatt egy iskolapad és egy parasztlóca állt. Utána - karomon a gyerekkel - nagy néptömeg közt felfelé haladtam a faluban. Az volt a célom, hogy a hazavigyem a gyereket, és megetessem. Tudtam, hogy a lakás kulcsát a küszöb alatt találom. Egyszer csak orosz katonák jöttek, mindent elfoglaltak. De én a gyerekkel csak mentem tovább a sokaságban, a sok ismerős erdélyi ember (?) között a falu egyetlen főutcáján.
Mellettem is állt két katona. Egyikük csinos, de szemtelen volt, "muszka"-módra akart udvarolni. Utána mindenkit szabadon bocsátottak. Én visszaadtam a kisfiút az anyjának, a szomszéd Mariék udvarában. Nagyon aranyos csöppség volt, hozzám simult, puha karocskájával átfogta a nyakamat. Milyen érdekes álom. Igazán nem gondolkoztam mostanában ilyesmin.
Számomra kedves Székelyföldemről már csak álmodozhatom. Szegény nagyanyám azt mondta, mikor elbúcsúztunk egymástól: Katakám, utoljára látjuk egymást. Igaza lett. Úgy szorongatja a torkomat, mikor eszembe jut. Mióta eljöttünk Erdélyből, csak februárban kaptunk tőlük egy lapot. Akkor még éltek. Mi történhetett az eltelt időben? Jó nagyanyám, titokban mennyit sírhat értünk.
(Itt is tartozom némi magyarázattal. Az első álmomban szereplő rokonunknak, Kovács Lacinak Marosvásárhelyen ékszer ‹‹és ötvös›› üzlete volt. Pista bátyám tőle kezdte tanulni a mesterséget iskolai szünetek alatt.
Tamás Terka pedig Kisbárkányban lakott. Érdekes, hogy a mostani események és lakhelyek az erdélyiekkel keveredtek álmomban.)

Kisbárkány, 1945. július 8. GYÖNYÖRŰ szép vasárnap. A hosszú, napokig tartó esőzés után végre kiderült az ég. Álmomban megint a régi osztálytársaimmal, Katival és Kicsivel voltam. Haházy néni, Kati mamája finom puncstortával kínált bennünket. Mint menekültek, látogattuk meg őket Anyukámmal, de nem Vásárhelyen, hanem valamilyen ismeretlen városban.
Kellemesen gondolok vissza az álomra, mert legalább velük lehettem. Sokszor olyan érzésem van, mintha már a valóság is csak álom lenne, s az sem volna igaz, hogy valaha ott laktunk és milyen boldogok voltunk. Most ébredek rá, hogy össze-vissza kalandoznak a gondolataim, persze mindig Marosvásárhely körül.

Kisbárkány, 1945. július 9. MINDIG SZÍNESEK és gyakran annyira élethűek az álmaim, mintha a valóságban megtörténnének a lejátszódó események. Ma Gyugyi bátyámat láttam, katona ruhában, éppen úgy, mint amikor zászlósként tiszti egyenruhában hazajött szabadságra. Marosvásárhelyen, a lépcsőfeljárón én is le vagyok fényképezve az extra-ruhájában, kezemben cigarettával. (A képen cigaretta nélkül!)
Álmomban mindkettőnknek át kellett volna kelnünk egy nagy patakon. Egy érdekes, te-kervényes föld-híd ívelt át rajta, orosz őrökkel. Én beszéltem velük, álmomban folyékonyan tudtam oroszul.

1945. augusztus 16. csütörtök. MA ÉJJEL - enyhén szólva - igen furcsa álmot láttam. Nagybárkányban, az út mellett Pityuval "szilvát loptunk!" Azután - szintén álmomban - találkoztam Jancsó Bözsivel. Hogy jutott most álmomban az eszembe, fel nem foghatom! Mióta elvégeztem a polgári iskolát, azóta semmit se hallottam felőle. Én is olyan kövér voltam, mint ő, - szerencsére csak álmomban. Hogy mik jönnek elő az álomvilágban? - nagyon érdekes!

1945. augusztus 28. kedd. AZT ÁLMODTAM, még Kisbárkányban az éjjel, hogy valahol, talán Salgótarjánban, ismeretlen helyen, ismeretlen emberek között tett próbára leendő főnököm. Nem váltam be, de azért mégsem utasított vissza. Egy számomra idegen hölgy is volt ott, nagyon biztatott, hogy ne féljek, engem fog alkalmazni. Ezen az álmon nem csodálkozom, mert gondolataim mindig akörül keringnek, hogy minél előbb elhelyezkedjek valahol, mert nem maradhatok itt szüleim nyakán, mikor annyira tönkrementünk anyagilag. Viszont úgy veszem észre, apu nem akarja. (Azt pedig nem értem, miért, mert eddig ő is biztatott.)

Salgótarján, 1946. január 27. vasárnap. EGY SÍR A DUNA FÖLÖTT c. könyvet olvasom. Mária Margit nővér élete és naplója. A jó Isten kegyelme által szép és boldog lélek volt. Talán ennek hatása alatt álmodtam én is, hogy a templomban voltam. Áldoztam, és olyan határtalanul boldognak éreztem magamat. Mit jelenthet ez? Égi jel? De mire? Talán... arra az életre? Jelt kértem, lehet, hogy erre jött a válasz?

Salgótarján, 1946. február 17. vasárnap. UGYANAZT ÁLMODTUK majdnem teljesen Anyukával. Reggel elmesélte az álmát. Megdöbbentő. Eddig még ilyesmiről nem is hallottam, hogy két személy egyazon éjjelen ugyanazokkal a személyekkel és eseményekről álmodjon, mint a másik. Most megtörtént.
Anyukám elmesélte, hogy álmában három levél érkezett. Én közömbösen fogadtam. Egy különleges hivatalos levél is volt köztük, fehér borítékban, Lacitól. A bekezdésben nagyon körülményesen ír, de lehetett következtetni a lényegre. Szóval: feleségül kért. Nagyon érdekes-nek, szinte megdöbbentőnek találtam, mert az én álmom pontosan ugyanez volt.
Anyukámnak volt egy másik álma is. De hogyan jutott eszébe? - Rostár Lacit látta zongorázni, nagy, hosszú ujjaival. Amikor ezt megjegyezte, azt a választ kapta, hogy Katókának (mármint nekem) is olyan ujjai vannak... De ekkor már nem Rostár volt, hanem László, aki beszélt. Aztán egy sarokra mutattak, ahol egy nagy lángoló szív volt látható, de hogy kié, azt nem tudta meg anyukám.
Az egészben az érdekes, hogy egyszerre álmodtunk Lászlóról. Pedig most nem is járt az eszemben. Anyukám másik álma pedig azért érdekes, mert Rostár Laci volt a barátok templomában a kántor. Még az alakját, hajszínét is leírta, hogyan látta őt, pedig nem ismerte, csak én, mégis név szerint jelölte meg, mikor elmondta az álmát nekem...

1946. április 6. szombat. MOST GYUGYI bátyámat láttam, betegen. Fáradtan és elgyötörten feküdt valamilyen ágyfélén, inkább priccsen, nagyon legyöngült állapotban volt. Furcsa és nyugtalan álom volt. Ki tudja, hogy ez megérzés, talán valóság lehet, Istenem, segítsd meg őt, ha beteg, gyógyítsd meg és hozd haza mielőbb hozzánk.

1946. május 18. "MICSODA ÉJSZAKA VOLT..." Csak éppen nem kellemes, mint a dalban, hanem szörnyű! És az eleje nem is álom, hanem valóság, mégis olyan, mint egy rossz álom.
Még mindig szombat, majdnem éjfél, mire lefekhettem, mert el kellett végeznem egy csomó munkát: takarítottam, sütöttem egy tepsi piskótát. Utána megmosdottam és előkészítettem a kiránduláshoz szükséges dolgokat.
Persze, olyan fáradt voltam, nem tudtam mindjárt el¬alud¬ni. Az járt az eszemben, hogy milyen lesz a kirándulás, milyen idő lesz? (Ugyanis előző nap esett az eső.) És én hogy fogom magam érezni, mert bizony nem valami jó a közérzetem. Hogy fogom kibírni azt a hosszú gyaloglást, nem is tudom.
Éjjel két órakor valaki irtózatos erővel, kitartóan zörgeti a bejárati ajtót. Én ébredtem fel előbb. Veszem a pongyolámat, papucsot, kibotorkálok az előszobába. Azon töröm a fejem, ki lehet az ilyenkor, éjjel? Talán csak nem történt valami baj otthon?
Még jó, hogy Pityu, a testvérem utánam szólt, mert közben ő is fölébredt: kérdezd meg, ki az! Legjobbkor jött a figyelmeztetés, mert félálomban és ijedt-zavaromban el is felejtettem volna.
Odaérek az ajtóhoz, és hangosan kérdezem: Ki az? És borzalmak borzalma, valaki akadozva, oroszul válaszol. (Hirtelenében a kisbárkányi "tankosok" jutottak eszembe, mikor ránk törtek.) Nem is figyeltem, mit mondhat (na meg az én orosztudásommal nem mentem sokra), visszarohantam a szobába. Mit tehetünk? Most is dönget az ajtón! Az biztos, hogy nem szabad kinyitni, hátha részeg, és beront? Csak nehogy betörje az ajtót.
Közben az utcára nyíló ablak rolóját fölhúztam, ki tudja, hátha menekülnünk kell. Csak verte, ütötte az ajtót, legalább fél órán keresztül. Már felöltöztem, a kabátot is magamra vettem. Nem akar elmenni. Kit keres ez az őrült? Aztán egyszerre csend lett. Végre elment. De azt hallottuk, hogy kicsit távolabb, máshol is zörgetni kezd.
Én pedig remegtem, s megborzadtam arra a gon¬dolatra, mi lett volna, ha Pityu nem szól közbe, és talán félálmomban kinyitom az ajtót...
Elképzelhető, hogy ezután már csak sokára tudtam elaludni. Persze, utána még álmomban is egy oroszt láttam, mindenütt engem figyelt, beleselkedett az ablakon, járkált utánam. Sokáig üldözött, nagyon kifáradtam. Kellemetlen éjszaka volt, mondhatom, senkinek se kívánok hasonlót.

1946. június 18. kedd. KELLEMESET ÁLMODTAM, eljött László, és kibékültünk. Olyan kedves, gyöngéd volt hozzám.
Már többször láttam őt álmomban, akkor is, amikor hosszú ideig nem hallottunk egymásról. Szombaton adtam postára, talán már meg is kapta! Ma kedd, talán olvassa is a levelemet? Csodálkozik majd a hirtelen döntésem miatt. Vajon jól tettem-e, hogy megírtam?
(Most már beláttam, hogy nem kellett volna, talán ezért nem sikerült utána egyik házasságom sem. Nem tudtam elfelejteni, még évtizedek távlatában is, sokáig úgy éreztem iránta, mint akkor, régen...)

Lucfalva, 1946. augusztus 21. szerda. MÁR TÍZRE járt az idő, mire fölébredtünk. Különös álmom volt, a lakásügyben voltak zűrök körülöttem. Aztán találkoztam a kedves nővérekkel, akik álmomban is nagyon kedvesek voltak hozzám, de nem derült ki, hogy mit akarnak tőlem.

Bede-puszta, 1946. augusztus 25. TELJESEN IDEGEN, a valóságban nem létező kollégákat láttam a gyárban - álmomban. A nagyfőnök hivatott és kérdőre vont, miért maradtam távol ennyi ideig? Micsoda badarság ez az álom? (Remélem, nincs valami baj otthon?)
Aztán kerékpárral mentem az országúton Salgótarján közelében, és mégis, mintha a kisbárkányi keresztnél kellett volna befordulnom.
Esett az eső. Visszanéztem, és mögöttem olyan szép tájkép tárult elém: A kereszt fenyőfa mellett, és mégis magányosan állt az út kanyarulatánál. A háttérben sötét felhők gomolyogtak, elütő, éles színekkel, világos kerettel.
Előre megéreztem a történést! Ugyanis betegszabadságon voltam Szüleimnél. Aztán tévedés folytán rosszul jelentettek le az irodához, ami kellemetlenségeket okozott. Szerencsémre végül kedvezően zárult az ügyem.
Másik részlet a kereszttel annyira különös látvány volt, hogy az erős, élénk színeket még mindig magam előtt látom, ha rágondolok.

Régi szépidők…

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2015-07-28 19:54:09

válasz Haász Irén (2015-07-18 13:01:38) üzenetére
Kedves Irén!
Köszönöm, hogy itt jártál és olvastad álmaimat. Igazad van, én is sokat elfelejtettem volna, ha nem vezettem volna róla naplót. Azért több van benne, ami annyira emlékezetes, hogy nem lehet elfelejteni.
Mindig szívesen látlak: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3248
Időpont: 2015-07-18 13:01:38

Szeretettel olvastam álmodozásodat. Én rögtön elfelejtem, ahogy felébredek...:)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2015-07-14 20:04:51

válasz Istefan (2015-07-14 06:22:27) üzenetére

Kedves István, jó találat: mint az életben: "Egyszer lent, egyszer fenn!" Van amikor kellemes szépeket álmodunk, máskor a olyan lehetetlen gondolatok nyílnak meg előttünk, hogy az ellenségünknek sem kívánhatjuk.
Köszönöm, hogy érdeklődsz írásaim iránt.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2015-07-14 19:57:55

válasz Ylen Morisot (2015-07-13 12:58:14) üzenetére
Igazad van, kedves Ylen, én is sokat foglalkoztam az álmok megfejtésével, annyi biztos benne, hogy érdekesek és ami nagyon foglalkozunk, azzal gyakrabban találkozunk álmainkban is.
Köszönöm hogy itt jártál, mindig szeretettel várlak: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2015-07-14 19:53:46

válasz Klára (2015-07-13 08:14:33) üzenetére
Kedves Klára!
Amíg naplót vezettem, abban gyűjtöttem össze az álmaimat szinte minden nap. Utána az érdekesebb álmokat mindjárt lejegyeztem, mert - ha vártam volna vele, akkor nem tudnám olyan pontosan megjegyezni.
Köszönöm, hogy itt jártál és olvastad.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2015-07-14 06:22:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szép álmok és rémálmok, akár az élet "egyszer fenn, egyszer lenn". Ismétlem magam, de csodállak e pontos dátummal ellátott "álmoskönyv" miatt. Sok szeretettel: István
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1661
Időpont: 2015-07-13 12:58:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Olvasom az álmaidat, és eszembe jutnak az enyémek. Olyan, mintha egy párhuzamos világba, világokba, vagy a jövőnkbe, előző életeinkbe lennénk képesek általuk belátni. Igazából segítenek, ha odafigyelünk rájuk. Két ember egyformát álmodása létező jelenség, főleg az érzelmileg nagyon kötődők között.
Nagyszerű, hogy megőrizted ezeket az álomképeket!
Szeretettel: Ylen
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2193
Időpont: 2015-07-13 08:14:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Igazán érdekfeszítően tudod elmesélni az álmaidban történt eseményeket. Különös az édesanyáddal egyező álmotok, és persze a többi is nagyon érdekes. Maga az ötlet is remek, egyfajta "álomnapló":) Ilyet én biztosan nem tudnék, mert reggelre minden álmomat elfelejtem:)

Szeretettel: Klári
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2015-07-12 22:02:07

válasz efmatild (2015-07-10 13:22:35) üzenetére
Igazán kedves Tőled kedves Matild, hogy érdeklődsz az írásaim iránt. Mondhatom, nagyon jól esik és a visszajelzéseid kedvesen hatnak rám. Néha én is olvasom egy-egy álmomat, és elcsodálkozom rajta, hogy időnként megtörtént eseteket, máskor érdekes, értelmetlen álmokat látok. Nehéz megérteni, hogyan jönnek elő. Én viszont nagyon élvezem, ha a régmúlt idők eseményeimet álmaimban viszontláthatom.
Köszönöm, hogy érdeklődsz az írásaim iránt.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2015-07-12 21:46:14

válasz Kőműves Ida (2015-07-10 10:03:55) üzenetére
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy hűségesen olvasod a sokrétű álmodozásomat. Az álmok már csak olyanok, aminek örülhetünk, másokat borúsan vesszük tudomásul. Nagyon érdekes, hogy sosem lehet tudni, honnan jönnek elő a különféle események, akár kellemesek, akár olyanok, amelyeket inkább ne álmodtuk volna meg. De engem ez a téma is mindig érdekelt, sokat foglalkoztam vele. Érdekes, hogy jól és mélyen tudok aludni, és sokat álmodom. Olyat is hallottam, hogy valaki sosem álmodik, pedig szeretne...
Örülök, hogy itt jártál, szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2015-07-12 21:40:50

válasz Bödön (2015-07-09 08:34:10) üzenetére
Köszönöm Laci kedves szavaidat. Örülök, hogy tetszik az álmaimról szóló összeállításom. Nem tudom, miért is kezdtem el - valamikor régen - a leírását, de végül örültem neki, és most magam is néha visszatérve rá, örülök, hogy megmaradt és egy kisebb kötetet megtölt. Arra nem is gondoltam, hogy mások számára is közreadom.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
373
Időpont: 2015-07-10 13:22:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Milyen szerencse, hogy annak idején az álmaidat leírtad, később feldolgoztad,így mi is olvashatjuk azokat. Hiszen az álmaink legtöbbször a valóságos eseteket dolgozza fel, vagy legalább is arról álmodunk, ami foglalkoztat bennünket. Néha megfejthetetlenek az álmaink. Olykor jó álmodni olyan személyről, akit szeretünk, mert addig is vele vagyunk. Nagyon köszönöm, hogy olvashattam ezekről.
Sok szeretettel: Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2015-07-10 10:03:55


Kedves Kata!
Különös az álmok birodalma, bizonyára jól esik egy-egy kellemes emléket álmunkban újra látni, viszont olyan is van, amit a hátunk közepére sem kívánunk. A Te álmaid többnyire színesek, kedvesek, a már egyszer megélt kedves pillanatokat, jó újra látni egy álomban, és Neked ez többnyire sikerül, ahogyan olvasgatok álmaid gazdag tárházából.
Remélem, még ma is visszajárnak álmaidban a régi kedves emlékek képei, pillanatai.
Élmény Téged olvasni, megeleveníted bennünk a múlt olykor kedves, máskor borzalmas történéseit.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2015-07-09 08:34:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Nagyon tetszett ez az írás! Az álmok világa különös világ: van is kapcsolata a valósággal meg nincs is. Múltbéli történéseket idéz fel, visszaröpíti az olvasót azokba a nehéz évekbe. A személyes benyomások, érzések megjelenítése közel hozza az író személyét az olvasóhoz, - ez teszi az írást különösen élvezhetővé! Sok szeretettel üdvözöllek: én

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gyulai Pál. Búcsú / Abschied címmel

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)