HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 8 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51324 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-07-09
HB kalandjai: Egy lelki-szegény ateistaMindenki tudja, milyen egy igazi, vérbeli ateista: szánalomra méltóan fennhéjázó, rögeszmés, ostoba, elbizakodott, érzelmileg és szellemileg visszamaradt egyén, még vitatkozni sem érdemes vele, mert nem lát tovább az orra hegyénél.
Szombat reggel a csónakház előtt ez teljesen nyilvánvaló volt. BéDével kicipeltük a Bp-X 921-est, letettük a bakra. Ott sertepertélt az öreg Deregh is, vesszőseprű volt a kezében fényes kard helyett, a huszár-csákóját a múltban felejtette. A két-kajakos, Bakos Attila és Naggyörgy Gyuri a Tahi-hídhoz készültek, mi meg, én és ez a szörnyű ateista BéDé meg még ennél is messzebb, fel a szigetspiccig. Arra jött HB, csajjal volt, szőke bige, egészen jó árú. A Testvér átkarolta a vállát, a lány a derekát fogta neki, így mentek lefelé a sólyához. -Dugunk este kislány? -Ezt kérdezte a Hámori Bandi a szőke bigétől, hallottam, ahogy elmentek mellettünk. A lány nem válaszolt, csak vihogott. -Te, ezek dugni fognak - mondta vidáman BéDé. -Mondd csak, ez a te testvéred minden este más lánnyal dug? -Alighanem - feleltem borús kedéllyel. Irigykedtem HB-ra: nekem nem adatott meg, hogy minden este dugjak. Horányig nem sokat beszélgettünk, magas volt a Duna, nagy volt a sodrás, kapaszkodni kellett rendesen az evezőkbe. De a csárda előtt a kövecses partoldalon, ahol megpihentünk dél-tájban, előjöttek a régi témák. -Milyen csodálatosan szép ez a táj - lelkendeztem kezemben egy üveg bontatlan sörrel. -Nézd a folyót. Meg az eget. Meg ezeket a szép zöld fákat! Nincs nálad véletlenül nyitó? -Most ugye az jön, hogy mi remeknek teremtette Isten a világot - vigyorgott rám. -Nincs, nyisd ki a bicskáddal. -Mert ugyan ki más teremtette volna? Előhalásztam a bicskámat, s feszegetni kezdtem vele a kupakot. -A világmindenség nem más, mint az anyag örök körforgása - mondta. -Istent az emberek találták ki, hogy magyarázatot találjanak arra, amit nem értenek! -Persze. Biztos. -Biztos is. Én orvosnak készülök, boncoltam már hullát. Láttam, tapasztaltam, hogy az élet az anyaghoz kötődik, és az anyag mögött nincs semmi. -De van! -Nincs! -Hülye! -Vagy te! Vitatkoztam BéDével, akinek a fejében százezer-oldal irodalom lötyögött, tudományos művektől a klasszikusokon át Micimackóig. BéDé ismerte és értette a tételeket, de nála jobban senki sem derült akár a legegyügyűbb gyermekmesén, térdét csapkodva nevetett minden este Mazsolán és Manókán. Ilyen, s ehhez hasonló értelmes és magvas vitákat folytattunk, ha volt időnk a Duna parton és a házibulikon. A vége mindig ez volt. Hülye vagy. Nem, te vagy a hülye. Az üveg nyaka letörött, ki tudja, hogy történt, s törött, éles széle beleszaladt a csuklómba. Mint szökőkút vize, ha kinyitják a csapot, spriccelt fel a vérem. Artériás vérzés. Gyorsan valamit, mert meghalok, elvérzek! BéDé elszorította az ütőeremet, körül nézett. -Tedd ide az ujjad, felszaladok, hozok kötszert! Szabályos szorító-kötést helyezett a sebre a vérzés elállt. -Jobban vagy? -Igen. -Induljunk akkor vissza. Majd beülsz a kormányos-ülésbe, én evezek. -Hogyisne. Ettől a kis karcolástól még tudok evezni! -Só sem lehet róla! Felnyalábolt, mint egy nagy mackó a mézes bödönt, s levitt a víz széléhez. Vízre tette a kielboatot, beparancsolt a kormányos ülésbe. Hazafelé a Falatozzon Totyinál cégérével majdnem egy-magasságban magányos túra kajakot értünk utol. A kajak igen furcsán mozgott, jobbra-balra dülöngélt. BéDé oda kormányozta a hajót. Egy félig eszméletlen fiatal srácot találtunk benne, Révész Pityut a telepről. Rosszul lett a rekkenő melegben, elájult, s össze-vissza hányta magát. BéDé átültette a mi hajónkba, a kajakot egy madzaggal a kielboat után kötötte. Így értünk le az üdülő előtti partszakaszra, ilyen esze-ment, sosem-látott vontában. HB segített felvinni a 921-est, engem, mint sebesültet, nem engedtek cipekedni. A Testvér akkor már túl volt egy dugáson, vagy kettőn. BéDé, Hájas néni büféje előtt lévő telefonról taxit rendelt, s hazavitette a holdkóros kissrácot. Kifizette előre a cehet. Kicserélte a kötésemet, röhögött. -Túléled, ne izgulj. Egy hét múlva újra evezhetsz! Sörünket ittuk a büfé előtt, oldalt, fehér-törzsű, nagy-levelű platánfák árnyékában a Vezér ultizott Kjó Bélával és a Jókhora Pali bácsival. Nyári este volt, a Nap korongja lebukott már a Pénzverde üdülőjének kerítésénél magasodó jegenyék lombja mögött, - utolsó, haldokló sugarai vörösre festették az eget. -Nagy szél lesz - jegyezte meg az öreg huszár. -Kit dugjak meg holnap? - révedezett a Testvér. -Piros ulti - szólt a túlsó asztalnál kemény hangon a Vezér. -Van Isten - mondtam én - csak messze van. BéDé elnézett a fejem felett, abba az irányba, ahol lent a Duna folyt láthatatlanul. Nevetett. -Ne reménykedj. Neked úgy is mindegy, akár van, akár nincs! BéDé végül tévedett nem kellett egy hétnek eltelnie, másnap már újra hajóba szálltam, s megkerültem Hámori Bandival a Lupát! P.T. emlékére Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
mandolinos bejegyzést írt a(z) Fjodor Tyutcsev: A nap ragyog, víz tükre fénylik... című alko mandolinos alkotást töltött fel Stephan von Millenkovich: Kiábrándulás címmel a várólistára Kankalin bejegyzést írt a(z) Külső pályázatok fórumtémához T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 5. címmel T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (15.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (14.) című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Stephan von Millenkovich:Enttäuschung : című alko T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (13.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (12.) című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja (12.) című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (12.) című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja (11.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (11.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz T. Morin alkotást töltött fel Csókollak!- ott is címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Versike című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Versike című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Stephan von Millenkovich:Enttäuschung : című alkotásho ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Áprilisi eső című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A szívek kövein című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Reményik Sándor: Estére / Am Abend című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Művészvilág című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |