HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48426

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-07-12

Születés

A bátyja rohant, mint az eszeveszett őrült. Képtelen volt vele lépést tartani. Már szürkült. Az izzadtság a szemébe csorgott, alig látta a sötétbe bújó házak közt fivére fekete bőrkabátos hátát.
Váratlanul kigyúltak a villanyok. A fény elvakította. Inkább sejtette, mint látta, hogy a testvére átvág az úttesten, és a túloldali járdán fut tovább. S mivel véletlenül se a zebrán, a motoros járőr már indította is a motorját. Magára kell terelnie a figyelmét, most semmiképp sem állíthatja meg - szakadt ki a lelkéből a kétségbeesés.
Kihalt utca végén a távoli kereszteződésben elsuhant néhány autó. Nekifutott a széles úttestnek. A rendőr meglátta, felkanyarodott a járdára, és szembe fordult vele. A motor fényszórója belevilágított a szemébe. Futtában felemelte és az arca elé kapta a karját. Csak a soksugarú fénykört látta, a mögötte ülő embert nem. Az valamit kiabált felé, de a szíve zakatolásától nem hallotta jól. Elszántan jobbra kanyarodott, amerre látta eltűnni a bátyját.
Vakon és süketen szaladt. Fekete varkocsai hosszan lobogtak utána. De zihálása mögül is hallotta, hogy felbőg a motor, és indul utána. Nem érdekelte. Nem számított a rendőr, a tüdeje szúró figyelmeztetése, csak a fivére. Kicsi, vékony lány volt, alig nézték tizenöt évesnek, pedig már húsz is elmúlt. Talán ezért, talán azért, mert nem tűnt igazán veszélyesnek, egy idő múlva már kísérő nélkül trappolt a kormos falú házak között.
A kórház hideg fényei mellbe vágták. A bátyja sehol. Alig tudta elmotyogni az álmos portásnak, mit akar.
- Ja, annak a félőrültnek a húga, aki az imént sodort el egy nővért - mormolta az, mint egy felismerést, és tovább szorította a telefont a füléhez.
- Azt ugye tudja, hogy most nincs látogatás?
Nem tudott válaszolni. Levegő után kapkodva rogyott le egy repedezett, sárga műanyag székre. Szúrt az oldala. Itt már jó helyen vagyok - gondolta. Itt megvárom a bátyámat. Ha reggelig kell is várnom.
Végre rendesen tudott lélegezni. A portás még mindig telefonált. A neonok vakítottak, az egyik cső picit zúgott és szabálytalan időközben pislogott. Orvosok és ápolók tűntek fel s el, sietve. A pólója nedvesen tapadt a hátára, a derekánál kibújt a nadrágból. A folyton nyíló bejárati ajtó felől hideg levegő vágott felé. A póló alját kapkodva a nadrágba nyomta, a dzsekit összébb húzta magán. Rövid alja nem sok meleget adott.
- Felmehet - szólt oda neki a portás. - A doktor úr a háromszáznégyes szobában várja.
Bámult. Nem hitt a fülének.
- Na, mire vár? Menjen! A doktor úr ideje drága!
Felpattant. Izzadó tenyerét izgatottan a farmerjába törölte. A liftre nem gondolt, szaladt fel a lépcsőn, hármasával szedve a fokokat. Egyre csak a sógornője járt az eszében. Odaért vajon időben a bátyja? Mi lehet most vele? Túl van már a szülésen? Jól van? Vagy baj történt?
A harmadikon tétovázva megáll. Kereste a háromszáznégyest. Végül megtalálta a folyosó végén. Bátortalanul bekopogott.
- Tessék!
Habozott. Megmagyarázhatatlan okból olyan sejtelme támadt, hogy ha most oda belép, az élete fenekestől felfordul.
De buta vagyok! Persze, hogy minden megváltozik! Új emberkével szaporodik a családunk. Már hárman leszünk. Most végre megtudom, fiúval vagy lánnyal. Szélesen elmosolyodott a rá váró örömhír gondolatára.
A bátyja és ő az utóbbi tíz évet kettesben küszködték végig. Szüleik akkor haltak meg váratlanul egy balesetben. Alig volt kilenc, a bátyja épp befejezte az általánost. Tanulás szóba sem jöhetett. Dolgozott, és harcolt, hogy ne kerüljenek intézetbe. Egyetlen rokonukat sem ismerték. A szomszédjuk, a rokkant háborús veterán vállalta a gyámságot, de néha az emberséges szándék kevésnek bizonyult a nagy pénztelenségben. Mégis, biztonságot adott és példát mutatott nekik, a fiúnak tartást adott a nehézségek közepette, Amolyan nagyapaféle lett. De két éve ő is elment, rájuk hagyva a házát. A fiú ekkor vette feleségül a barátnőjét, és éltek hármasban.
A fiatalasszony terhességében problémák jelentkeztek, komplikált szülésnek nézett elébe. Délután ismerősök szóltak, hogy rosszul lett az utcán, a mentő ide hozta, és megindult a szülés.
Rohantak, ahogyan csak tudtak a külvárosból, taxira nem tellett. A fiú, hogy a felesége mellett lehessen, ő meg azért, hogy a bátyja és sógornője mellett. A fiatalasszonynak sincs senkije, ők hárman összetartoznak. A picinek már igazi családja lesz! Apja, anyja, nagynénje, és boldog élete!
- Tessék! - nyílt ki előtte hirtelen az ajtó.
A mosoly hirtelen lehervadt az arcáról. Ismeretlen, ferde szemű, ázsiai férfi állt előtte. Rossz helyre jött.
- Gruber doktor?
Zavarában nem tudta lenyelni a szájában összegyűlt nyálat. Furán, mintha víz alól szólna, jöttek szájából a szavak.
A férfi elmosolyodott. Szépen tudott mosolyogni.
- Nem. Lee doktor vagyok - nyújtotta a kezét.
Az igazság az volt, hogy haza készült, de mikor meglátta a lányt, meggondolta magát.
A szobában íróasztal terpeszkedett, előtte fém vázas szék. Hátrébb pamlag, alacsony asztalka, két kényelmes fotel.
- Foglaljon helyet!
Óvatosan helyezte magát a szék szélére.
- A kollégám a szülőszobában van.
Ruganyosan besétált az asztal mögé.
Koreai vagy japán lehet - gondolta róla. Kicsit magasabbra nőtt, mint a keleti férfiak. Mint egy leopárd. Vagy egy párduc. Látszott a mozgásán, hogy csak kényszerből ül le pár percre, valójában minden porcikája a mozgás, a folytonos változtatás után vágyik. Ennek ellenére nyugalom és bölcsesség áradt belőle, pedig érezni lehetett, legalább annyira izgatottan vár valamire, mint ő.
Az idegesség gyűlni kezdett a gyomrában, és kúszott felfelé. Zavarban volt. Másra számított. A szőkés, de már kopaszodó, enyhén pocakos, fehér orvosra. Lee doktor hihetetlenül fiatalnak látszott, kölyökképét dús, koromfekete haj keretezte. Sötét, sárgás bőrén sehol egy apró szépséghiba. Mandulavágású szemeivel őt nézte. Dobolt az asztal fényes lapján, de mintha nem is tudott volna róla.
- Rágyújt?
- Igen - vágta rá gondolkodás nélkül. Eszébe se jutott, hogy kórházban vannak, és hogy már régóta nem dohányzik.
Az első szál kettétört az ujjai között. A doktor mosolyogva nyújtotta felé újból a dobozt.
Óvatosan szívta meg. Az első slukkot nem merte letüdőzni, csak tartogatta a szájában a füstöt. Nem akarta kockáztatni, hogy fuldokolni kezd, és leég a férfi előtt. Megkönnyebbülést, oldódást várt. Végül lassan kifújta a fehér pamacsot. A füst kissé elkábította. Idegennek tűntek az ujjai a fehér rúddal, mintha máshoz tartoznának. Látta, milyen ügyetlenül tartja.
Idegesen újból a szájához emelte. Milyen idétlenül nézhet ki, amint csücsörítve kifúj! A doki biztosan látja rajta, mennyire nem megy ez neki. Rendes tőle, hogy még csak el sem mosolyogja magát. De legalább ezzel elfoglalja magát. Még a gondolattól is irtózott, hogy csak üljön tétlenül, és viselje el, hogy az orvos nézi.
Soha sem látott még ilyen szép férfit. Talán ezért van most zavarban. A haverok előtt neki van a legnagyobb szája! De most mit mondjon?
Az orvos egyre nagyobb kíváncsisággal szemrevételezte.
A lány várta, hogy megszólaljon a telefon, vagy bejöjjön valaki a hírrel. A csendben már tapintani lehetett az összesűrűsödött várakozást. Egyetlen szó nélkül cigarettáztak.
A doki végül pakolászni kezdett az asztalon. Arányos, szépen formált csontozatán megfeszült a bőr, a domború részeken enyhén fénylett. Dróthaja a homlokába hullt. Szemének keskeny réséből fekete sugarak lövelltek felé.
Belülről, úgy szívtájék felől, hatalmas sóhajtás készült kitörni. Istenem, micsoda férfi! Miért is ne járhatna egy keleti férfivel?
Megdöbbent. Mire nem gondol! Ez még legvadabb álmában se jött elő. De miért ne?
A bátyja haverjain kívül nem ismert fiúkat. Ment velük ide-oda, de nem érzett irántuk semmit. Állítólag létezik szerelem, de ezt igen hihetetlennek tartotta eddig. Mindig azt mondta, ez vele ugyan elő nem fog fordulni!
Mit érezhet az ember lánya, ha szerelmes lesz?
Istenem, fiú lesz vagy lány? Add, hogy minden rendben legyen!
A szoba levegője fullasztóan sűrű lett. Fura kis vibrálások cikáztak ide-oda kettőjük között. Jaj, csak nehogy észrevegye, hogy tetszik nekem!
Lezserül keresztbe tette a lábát, mint a moziban látott nagyvilági nők, és sajnálta, hogy nem a dögös fekete farmerszoknyájában van. Fújta a füstöt rezzenéstelen arccal.
Az orvos keresgélni kezdett a fiókokban, majd egy parányi filmkockát vett elő. Beletette egy gépbe, melynek képernyője volt, mint a tévének.
- Nézze! Ez a sógornője kisbabája. Szerintem kislány.
Bámulta tátott szájjal. Értetlenül. Mi lenne ez? Gyerek? Formátlan fekete és fehér, meg szürke foltokat látott, egy furcsa amőba-szerű lényt. Cseppet se hasonlított kisbabára.
A férfi megkerülte az asztalt. Melléállt.
- Ez itt a feje, a kezei, lábai mutogatta, s közben egyre közelebb hajolt.
Megcsapta a férfitestből áradó forróság. És még valami különleges illat. Megremegett.
Amaz észrevette, mert mohóság villant a mosolyában. Megváltozott a modora. Egyre magabiztosabban, lehengerlőbben, végül már-már nagyképűen ontotta magából a szavakat.
A lánynak nem tetszett ez a rámenős udvarlás, sértette. Veszélyt érzett. Nono, nem eszik forrón a kását! Megmerevedett. Feszélyezte a túl szoros közelség. Felét sem értette annak, amit hallott, nem tudott már figyelni se, a menekülés módját kereste.
Az orvos gyorsan elhúzódott. Leült az asztal mögé a biztos menedékbe, és rágyújtott egy újabb cigarettára. A lányt nem kínálta. Azt fontolgatta, mit tegyen. Rájött, hogy rossz utat választott, a rámenős macsó szereppel itt nem fog célt érni. A lány nem olyan, amit el akart magáról hitetni. Más, mint a többiek. Szerencsére. Így még jobban tetszik neki.
Felvette a telefonkagylót, lenyomott néhány gombot.
- Mi újság? ... Nagyszerű! ... Öt perc múlva?
- Kislány - fordult végül a lány felé sugárzó mosollyal. - Minden rendben. A baba is és a sógornője is egészségesek.
Körbefordult vele a szoba. felpattant, megkerülte az asztalt, és végig se gondolva, mit tesz, az orvos nyakába ugrott. Két hatalmas puszit cuppantott az arcára. Aztán megragadta az elképedt férfi kezét, magával vonszolta, és tánclépésben körbeszökellt vele az irodában.
- Mondták már, hogy ha örül, zöld fényben izzanak a szemei? - A férfi elragadtatottan nézte.
- Oda lehet menni? Megnézhetem?
- Még nem. De nemsokára. - Most ő nyúlt a lány kezéért. - Várnunk kell egy keveset.
Odavezette a kanapéhoz. Maga mellé ültette.
- Szép, amikor boldog. Szeretném máskor is ilyennek látni.
Töltött egy pohárba gyümölcslevet, és a lány kezébe nyomta.
Az kortyolt belőle egy keveset, de alig ment le a torkán az ital. Letette a poharat az asztalra. Látta, mennyire remeg a keze.
Egy kéz ért az ujjaihoz. Mit könnyed szellő, úgy simított végig rajtuk. Majd végtelen gyöngédséggel két tenyerébe zárta. Tekintetük összekapcsolódott.
Olyan egyszerű lett minden. Nem létezett többé védőpajzs. Sebezhetővé, kiszolgáltatottá vált. Mégsem félt. Tudta, a legfontosabb most kezdődött el az életében. Ő is most született meg.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-08-06 18:35:18

válasz Futóinda (2015-08-03 22:08:22) üzenetére
Kedves Inda!
Én köszönöm neked a kedves soraidat, véleményedet, szavazatodat!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
774
Időpont: 2015-08-03 22:08:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Örülök, hogy jelen vagy, és ennek az igen gördülékeny, jól megírt történetednek is. Megfogja az olvasót. Köszönöm.

Szeretettel, Inda.
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-07-24 16:08:38

válasz Janó (2015-07-23 16:40:50) üzenetére
Kedves Janó,
nagyon tudsz biztatni! Köszönöm neked ezeket a szép sorokat.
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2010-04-30
Összes értékelés:
33
Időpont: 2015-07-23 16:40:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Remek írás! Szórakoztató, leköti a figyelmet, és él! Nekem az volt a benyomásom, hogy jelen vagyok, hogy követem az eseményeket. Nem az értékelés a lényeg, mert az nem a műnek szól valójában - nem vagyok értő szakember -, én a szerzőnek adom a bizalmat, mert szeretnék még sok, hasonló írást olvasni Tőled!

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-07-22 08:14:42

válasz Finta Kata (2015-07-21 23:01:15) üzenetére
Kedves Kata!
Köszönöm az elismerő soraidat! A véleményed nagyon fontos nekem!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-07-22 08:12:19

válasz oroszlán (2015-07-21 22:41:30) üzenetére
Kedves Ica!
Köszönöm az értékelésedet. Sokat jelent nekem!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12493
Időpont: 2015-07-21 23:01:15

Kedves Ylen!
Nagyon jól megszerkesztett írás, gördülékeny és valóban, a hossza ellenére nem lehetett megunni, mert végig érdeklődéssel mohón olvastam. Jó a témája, remek összeállítás egy szűléssel párosult bimbózó szerelem története. Nagyon élveztem: Kata


Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7523
Időpont: 2015-07-21 22:41:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Tetszett az írásod, amit nagy részletezéssel írtál, valahogy benne hagytad a várakozást, hossza ellenére sem lehetett abbahagyni.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-07-14 18:09:58

válasz Bödön (2015-07-14 08:39:55) üzenetére
Köszönöm!
Az igazán nagy dolgok csak úgy jönnek, egy pillanat alatt. Hogy bimbó-e, az később derül ki.
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2015-07-14 08:39:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Hát bizony, így megy az. Meglátni és megszeretni. Csak egy perc kell hozzá, s kivirágzik az örök szerelem rózsabimbója. Tetszett az írásod. A jól megfogalmazott részletek teszik "ehetővé" Üdvözlettel: én
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-07-13 12:43:50

válasz Kőműves Ida (2015-07-13 09:42:31) üzenetére
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy elolvastad! Régi álmom ez a történet. A döbbenetes, hogy szó szerint, ilyen részletességgel maradt meg bennem, és nem hagyott nyugodni, míg le nem írtam. Ki érti ezt?
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-07-13 12:40:51

válasz Klára (2015-07-13 08:21:03) üzenetére
Kedves Klára,
köszönöm! Ez egy régi kedvencem. Sokat gondolkodtam, hogy feltegyem-e, mert nagyon eltérő véleményeket mondtak róla.
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5763
Időpont: 2015-07-13 09:42:31

Kedves Ylen!

Amilyen eszeveszett rohanással indul a történet, félő volt, hogy valami tragédiába torkollik...
Aztán örültem, hogy dupla születéssel zárult. :)
Alapos részletességgel megírt kedvesen megható történet. Gratulálok!

Ida
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2314
Időpont: 2015-07-13 08:21:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Születés és újjászületés:) Szépen megírtad, jól gördülnek a soraid.

Gratulálok! Klári

Legutóbb történt

Bálint István bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)