HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48386

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2015-07-15

Az udvariasságról

Az udvariasság nem jó és pozitív dolog, hanem kényszerűség. Az a feladata, hogy elviselhetővé tegye az emberi kapcsolatokat. Ez azonban nem változtat a lényegen. Az udvarias ember reggeltől estig hazudik, és még büszke is rá. Nem lehetne kibírni az életet, ha mindenki igazat mondana. Az igazságot kimondani éppen olyan veszélyes, mint amilyen fájdalmas meghallani.

Ezzel persze nem mondtam sokat. Régen megmondta már a világon a legokosabb ember, a köz: Mondj igazat, betörik a fejed. A köz is csak azért meri hirdetni ezt a bölcsességet, mert nincs feje, amit betörjenek. Vagy nagyon sok feje van, nem baj, ha néhányat betörnek. Kész fejetlenség hozzá képest az ezerfejű cézár. A köz mondásait már csak azért is kénytelenek vagyunk eltűrni, mert odatolakszik mindenhová: önség, lekedés, elharc, ösköltség, épfölde, benjárás, éje, lékeny, eledik, mindenben benne van.

Mégis csak kellemesebb, ha udvarias emberrel hoz össze minket a sors! Mondjuk, kinyitja előttünk az ajtót. (Menj csak, legalább téged ütnek le előbb.) Leveszi a kalapját. (Látod, te ecsetféreg, nekem még van hajam. Te meg tök kopasz vagy.) Jó reggelt kíván. (Felesleges, mert úgysem teljesül.) Megkérdezi, hogy szolgál a kedves anyósom egészsége. (Közöd?) És így tovább, egész nap. Tudom, hogy hazudik, ő is tudja, hogy én tudom. A világ legostobább pantomimjét adjuk elő.

Jules Émile Frédéric Massenet (1842-1912) francia zeneszerző híres volt arról, hogy udvarias. A zenéjéből nem sok maradt fenn, az udvariasság még él a kollektív emlékezetben, és ez is valami. Több, mint harminc operát írt, ezek közül kettőt játszanak ma is (Manon és Werther), a balettzenéket, a szimfóniákat és az összes többit elvitte a cica. Pedig igazán nagy tehetségnek indult; már kölyökkorában felvették a párizsi konzervatóriumba. Ez nem az a hely, ahol ócska felvágottakat tartósítanak, csak szólok. Ambroise Thomas uralkodott itt, aki már annyira elavult, hogy azt sem tudjuk róla, udvarias volt-e, vagy sem. Massenet nagyon csodálta, és utánozta is, amennyiben 1867-ben egy egyfelvonásos vígoperával, A nagynénivel jelentkezett. Ez is elavult már, senki sem emlékszik, hányan mentek benne férjhez - a komikum forrása nem véletlenül az, hogy mások kötnek házasságot. A magunké többnyire tragédia.

Massenet szorgalmasan szerezte a zenét, hol innen, hol onnan, és zongoraleckéket adott, mert élni is kell valamiből. Az egyik tanítványa, Ninon, Liszt gazdag patrónusának a lánya volt. A zeneszerző kötelességtudóan beleszeretett, aztán, mivel másként nem tudta lebeszélni arról, hogy abbahagyja a zongorázást, elvette feleségül. Anyagi helyzetük javult egy kissé, de még az 1870-es években, a Mária Magdaléna sikere után is naponta hat zongoraórát kellett tartania. Még szerencse, hogy csak az élete végén keresztezte az útját egy újabb Ninon. (Vagy a tanítványok szülei nem voltak elég gazdagok.)

Massenet életét azonban még a zongoraleckéknél is jobban keserítette Saint-Saens, a nagy rivális. Saint-Saens régebben volt a pályán, és mindannyian tapasztaltuk már, hogy ez mennyit számít, amikor dönteni kell. Nehogy már egy fiatal tacskónak adjuk a kitüntetést, amikor más, üres gomblyukak már sok éve itt tolonganak! A sors úgy hozta, hogy megüresedett egy hely az Institut de France-ban (a franciák híresek arról, hogy milyen frappáns neveket találnak ki az intézményeiknek), és mit ad a nagy Visnu (Visnut említem, mert Massenet egy Lahore királya című operával ért el nagy sikert, amelynek tárgyát állítólag a Mahábháratából vette - zárójel a zárójelben: a Mahábháratában kizárólag muszlim szultánok szerepelnek), szóval, átléptek Saint-Saens-on, és az üres helyet Massenet foglalhatta el. A lahore-i zeneszerző tudta, hogy ebből nagy baj lesz, és udvariasságból küldött a riválisának egy táviratot: Kedves kollégám, az Institut éppen most követett el egy nagy udvariatlanságot! Saint-Saens is volt annyira udvarias, hogy tudta, illik válaszolni. Válaszolt is: Teljesen egyetértek.

Három évvel később Saint-Saenst is beválasztották, de hiába, ők ketten már meg tudták volna ölni egymást egy kanál forró vízben. Mivel ez számos okból nem volt lehetséges, a vérmérsékletüknek megfelelően reagálták le a helyzetet. Saint-Saens epés megjegyzéseket tett, Massenet udvariasan parírozott. Egyszer meg is kérdezték, miért van az, hogy sosem szól vissza, ahogy kellene.

Legyen nyugodt, felelte Massenet, egyikünk sem azt mondja, amit valóban gondol.

Kinek szolgáltatott igazságot az utókor, az udvariasnak vagy az epésnek? Werther vagy Sámson és Delila? Manon vagy Phryné? Az egész 19. század elavult, úgy, ahogy van, elmerült a történelem Mariana-árkában. A régi epések elbújhatnak a mai trollok mögött, és az udvarias lelkek rendületlenül hazudnak tovább - úgy látszik, az emberiséget nem lehet megmenteni.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2015-08-23 18:45:21


Az udvariasság egyik szerves része, az intelligencia. Szükség van rá, mert szabályoz. Valahol azt gondolom, ez is teszi, az embert emberré.

Az, hogy jellemben milyen, egy másik megvilágítás. Találkoztam már notórius hazudozóval, aki mind emelett udvarias volt.

A lényeg talán az, hogy nem minden estben szentírás, amit olvasunk, hallunk. Ki mit tapasztal meg élete során. Aztán eldönti. Szerintem nagyon is szükség van az előzékenységre, udvariasságra.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2015-08-12 14:50:59

válasz Finta Kata (2015-08-10 22:08:02) üzenetére
szia Kata,
nem azért írunk, hogy mindenki egyetértsen mindennel, az nagyon unalmas lenne.
írd meg te is a véleményedet, kíváncsi vagyok.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12487
Időpont: 2015-08-10 22:08:02

Nem mondhatom, hogy egyetértek a leírt gondolataiddal. Az pedig különösen nem tetszik, és nem is igaz, hogy "Az udvarias ember reggeltől estig hazudik, és még büszke is rá." Lehet, hogy vannak ilyen emberek, de mindenkire nem lehet ráhúzni.
Udvariasság nélkül nagyon durva lenne az élet, mert nem jelenti azt, hogyha valaki udvarias, akkor hazudik. Az egészen más. Durva emberekkel pedig együtt élni lehetetlen.
Erről egészen másképpen lehetett volna írni. S ennek igazát nem is lehet lemérni azzal, hogy a híres emberekkel hoztad kapcsolatban. Azok között is voltak és vannak is udvarias és nem udvarias emberek.
A befejezést végképp nem értem. A hazug emberektől valóban meg kellene menteni az emberiséget, csak a hazug nemben nem egyenlő az udvarias kulturált emberekkel.
Nekem ez a véleményem.
Szeretettel írtan: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3342
Időpont: 2015-07-18 12:55:22

Úgy is lehetek udvarias, hogy ki sem nyitom a számat... úgyhogy nem mindenben értünk egyet... de abban igen, hogy az emberiséget nem lehet megmenteni.. Ellenben az udvariasság sokféle formái nélkülözhetetlenek szerintem.

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A rózsa szólt, te kis cseléd... címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A csavargó kismacska címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szeretem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Cseppjein a múltnak című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A nyárhoz című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy Sztár Áruház című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ó, apám! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nap-leány című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Nap-leány című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel W. Busch: Die Rose sprach / A rózsa szólt címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)