HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48380

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-07-17

Asszony tervez...

Hajnali Violka már nagyon régóta egyedül élt, és kezdte megunni. Se közelben, se távolban nem látott egyetlen szóba jöhető férfit sem, aki megfelelt volna neki, ezért regisztrált egy társkeresőre.
Sok-sok hét telt el említésre méltó esemény nélkül. Néha kapott virtuális rózsát, puszit, bort, pezsgőt, szivárványt, de igazából a kutya se volt rá kíváncsi. Ami nem is volt igazán nagy baj, mert nem kellett azon gondolkodnia, hogyan rázza le az illetőt. Ugyanis senki se volt a kedvére való.
Már azon gondolkodott, hogy elmenekül e helyről, mikor váratlanul álmai férfiúja nézett vele farkasszemet.
Rákeresett az adatlapjára, és míg olvasta a betűket, a szája is tátva maradt, nem csak a szeme kerekedett el. Hozzá szóltak a szavak. Azokat a sorokat akár ő is írhatta volna. Megbabonázva meredt a képernyőre. A tükör, melybe belenézett, mutatott valakit, akiben saját magát látta viszont. Ő volt ott, s az ismeretlen pedig itt.
Hajnali Violkát elragadták az érzelmei. Agya rózsaszín ködbe borult.
Nem is pazarolta sokáig az idejét, levelet írt, hogy jelezze, itt van, él, és vágyakozik. Választ kapott, majd a levelek naponta jöttek, mentek. Édelegtek. Az idill uralkodott, kecsegtetett, a föld menyek országa lett, s az asszony felhők fölött lebegett. Szerelmes lett.
A korosodó özvegyasszony esténként abban a hitben ringatta magát álomba, hogy megtalálta a lelki társát, az énje férfi felét.
A találkozásaik jól sikerültek. Bár a szeme látott, de semmi nem aggasztotta. Kivirult, ragyogott, s úgy csókolózott, mint egy kamaszlány. A ragyogó napsütést, a kék eget nem árnyékolta felhő, az angyalok mosolyogtak reá.
Mindent elhitt, mit hallott, álmait dagasztotta, táplálta, bizakodva tervezett. Képzeletében megjelent a jövő, látta magukat, az együtt töltött hosszú éveket. Aggályai nem léteztek, minden nagyon egyszerűnek tűnt.
Elmúlt a nyár, jött az ősz, és Hajnali Violkát az élet észhez térítette.
Beteg lett az édesanyja. Az idős nő nem akart meggyógyulni, hiába volt a műtét, halni készült. December tizenharmadikán, pénteken, Luca napján búcsút intett az e világban maradóknak. Legfőképp férjének, aki egyedül maradva tehetetlenné vált.
A szép tervek kútba hulltak. Látta, hogy számára már szóba se jöhet az új élet. Neki itt kell maradnia, itt tartja a kötelessége, ő erről a vidékről el nem költözhet.
Azóta is teszi, amit hite szerint tennie kell. Néha kiül az internet-óceán partjára, néha elé kerül a kedvese képe, néha még nehéz lesz a szíve, de fejét büszkén felemelve néz a távolba.
Vajon mit tartogat még számára a sorsa?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-07-26 12:50:29

válasz Janó (2015-07-25 20:45:18) üzenetére
kedves Janó!
Kíváncsian várom!
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2010-04-30
Összes értékelés:
33
Időpont: 2015-07-25 20:45:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Kudarc nem lehet semmiképpen. Az élet pedig bonyolultabb, mint egyszerű igenek, és nemek választási lehetősége. Van remény, hogy a szerelem rátalál az asszonyra. Később akár, és elementáris erővel. Nem korfüggő az érzés, bár tudom, az idő múlása sérülékenyebbé teszi az embert. A "kései" szerelemről szóló írásomat hamarosan felteszem az oldalra. Abban ezt jobban meg tudom fogalmazni.

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-07-25 17:13:40

válasz efmatild (2015-07-25 15:57:16) üzenetére
Kedves Matild!
Köszönöm a szavazatodat, a véleményedet! Ami a kérdés lehet az ilyen korú asszony esetében az, hogy vajon kudarcként vagy sorsfeladatként éli meg?
Szeretettel:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
454
Időpont: 2015-07-25 15:57:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylon!
Átérzem a korosodó özvegyasszony életét. Amikor úgy hinné, megtalálta élete párját, döntés elé került, és szüleinek ápolását választotta, amit nagyon helyeslek. Talán vigasz a számára, hogy az élettől kapott még egy esélyt a szerelemre, és nem furdalja a lelkiismeret, hogy szüleit magára hagyta. Tetszett a történeted!
Szeretettel: Matild
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-07-23 06:26:21

válasz Janó (2015-07-22 15:20:02) üzenetére
Kedves Janó!
Köszönöm! Örülök, hogy érted, Egyformán gondolkodunk.
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2010-04-30
Összes értékelés:
33
Időpont: 2015-07-22 15:20:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Öt pontot adtam, mert fontos amit írsz kedves Ylen. Fontos a kapcsolat a világunkkal, amelyben a múlt eseményei kikényszerítettek maguknak valamilyen rendet. Úgy élni az életet, hogy jó döntéseket hozzunk, ez az igazán nehéz. De Te jól érezted meg az asszony dilemmájának a lényegét. A kötelességnek van prioritása a saját boldogságával szemben, hisze, hogyan élhetne tovább azzal a gondolattal, hogy sorsára hagyta azt, aki számít rá? Sajnos, az élet gyakran állít minket válaszút elé. Te helyesen döntöttél, azt hiszem.

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-07-19 20:11:57

válasz Kőműves Ida (2015-07-18 21:31:56) üzenetére
Köszönöm kedves Ida az észrevételedet.
Valóban kimaradt, hogy milyen neveltetés, belső kényszer határozta meg - a távolság mellett - hogy csak így lehetett dönteni. Hálás vagyok az észrevételedért!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5742
Időpont: 2015-07-18 21:31:56


Ahogy indul a történet, egészen másra számítottam. Azt hittem a találkozás valami nagy csalódást okoz, szétoszlik a rózsaszín köd... Így viszont nem igazán értem, miért? Csak azért, mert apjáról kellett gondoskodnia? Nem fért volna össze egymással a kettő? Talán jobban ki kellett volna bontanod, a végét nagyon hirtelen lezártad. Amúgy életízű történet.

Szeretettel
Ida

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Scherika alkotást töltött fel A szél... címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Ötven éves találkozó című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)