Megtagadom az álcát, meztelen állok
kiváncsi voltál, most hiába kiáltok.
Elveszik a hangom az éterben feléd,
lángba borultam, tőled minden elég.

Irgalom és vezeklés szavak kavarognak bennem,
az ég legyintett és visszautasított engem.
Tegnap történt a buszon ültem és vergődtem,
elöntött a harag ereje és én engedtem.

Öklöm összeszorítva ütöttem a falat,
reméltem minden csapásnak nyoma marad.
Valaki majd csak látja mennyire fáj az élet,
mennyi a bánatom, és mennyire élek.

Ereim néztem, dagadtak, mint egy duzzasztott patak,
gladiátor voltam, akinek húsz oroszlán sem adag.
Zúzni akartam mindent magam körül, mindent
tornádók hada tombolt itt bent.

A csillagokkal együtt csillapodtam,
hajnalra lassan, vérem elaltattam.
Fényévek szálltak, jöttek a csorgó napok,
azóta perceim állnak, mint kikötött csónakok.