Megállott a zsebóra,
elkésik az apóka,
a homlokát ráncolja:
"Jaj, hiszen ma táncóra!"

Felemeli az állát,
igazítja szakállát,
bekacsint a tükörbe,
manikűrözve körme.

Az apóka oly boldog,
futva megy a szabóhoz,
hogy az öreg táncterem
középpontja ő legyen!

Don Juan a parkettán,
várja harminc öreglány,
mindegyikhez türelmes,
de csak egybe szerelmes!

Boldogok a vén hölgyek,
az apóval flörtölnek,
felélednek az álmok,
ő oktatja a táncot.

Van egy bájos nénike,
szívesen jár még ide,
minden lépést rég ismer,
keringőt jár és tvisztel.

Ő a bácsi nagy álma,
már tűkön ült, úgy várja,
s táncolnak, mint ifjú pár,
túl az Óperencián!