HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45255

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2015-07-23

Akkor is nyár volt

Nyár van. Aratás ideje. Péter-Pálkor beindul a gépezet. Előbb az árpát aratják le, majd a búzát. Az arató-cséplők morajától hangos ilyenkor a határ.
Csakhogy, most kimarad az életemből ez a fontos esemény. Valamikor legalább a tévéhíradókban foglalkoztak a kenyérgabona betakarításának mikéntjével. Talán mert fontos volt mindenkinek a mindennapi kenyér. Most említést sem tesznek róla. Mert fontosabb a népnek, legalábbis a híradósok, sajtósok szerint, hogy miként becézi egymást Angelina Jolie és Brad Pitt, vagy az, hogy Kendall Jenner bugyiban ünnepelte július negyedikét.
Engem ezek a badarságok abszolút nem érdekelnek, ám a nyár legjelentősebb eseménye semmivel sem pótolható. Hiányzik, nagyon hiányzik.

Akkor is nyár volt, forró júliusi nyár. A búzamezők aranysárgára értek, szinte egyik napról a másikra, nem győztem csodálni őket. Aprócska gyermek voltam, talán olyan öt-hat éves, de nagyon jól emlékszem édesapám szavaira.
- Ezek az aranysárga búzatáblák aranyat érnek. Tudod-e miért? Mert ebből lesz a kenyerünk! A terméstől függ, meglesz-e egy évre a mindennapi betevőnk.

Édesapám szavai most is a fülemben csengenek, és rettenetesen haszontalannak és ostobának érzem magam. Ugyanis fogalmam sincs, hogy meg lesz-e egy évre, vagy akár csak egy hónapra a mindennapi kenyerem. Mennyivel kiszolgáltatottabb az ember napjainkban, mint akkor volt, amikor még csak biztosítást sem köthetett a gabonára jégverés ellen. Ha belegondolok, bizony az a veszély is fennállt, hogy kárba vész egy év munkája, mert a jégverés nem válogat, hogy a gazdag, vagy a szegény ember gabonáját semmisíti-e meg.
Már nagyobbacska voltam, amikor biztosítást lehetett kötni jégverés ellen. Édesapám akkor sem tette. Azt mondta: Ha biztosítom, biztosan elveri, ha nem, akkor van esélyem, hogy megmarad a gabonám.
Mennyire bölcs ember volt az apám. Ha belegondolok, ma milyen biztosításokkal bástyázzuk körbe magunkat, elképedek. Ennyire hitvány emberekké lettünk? Valóban elhisszük, hogy nekünk akar jót az a sosem látott idegen, és nem saját magának? Még csak az apró betűket sem olvassuk el, hagyjuk, hogy behálózzanak bennünket kényük kedvük szerint a nyerészkedők, akik mindig mások vérét szívják. Ennyire nem látunk az orruknál tovább?

Nem húzom fel magam, inkább visszatérek arra a feledhetetlen nyárra.
A mi búzánk már kazalba volt rakva. Láttam, milyen kemény munka árán jutottak odáig a szüleim. Apa vágta a rendeket, anya markot vert. Magam is ott tébláboltam, esetleg teregettem anyának, a búzaszárból előre gyártott köteleket, de még azzal is nehezen tudtam megbirkózni, abban is anya segédkezett. Láttam, amint ömlik róluk a veríték a tűző napon, a nehéz munka közepette. Engem gyakran küldtek a fák alá hűsölni, féltettek, megéget a tűző nap. Magukat viszont nem kímélték.
Délben bementek egy kicsit a házba. Nem ám hűsölni. Édesanyám ebédet rögtönzött, apa az állatoknak adott vizet, és a kasza élét kalapálta, hogy könnyebb legyen kaszálnia. Ebéd után újfent nekiestek az aratásnak. Amikor már a nap lemenőben volt, akkor szólt apa: Ez lesz az utolsó rend mára! Utána még bekötötték a kévéket és keresztekbe rakták, hogy ne ázzon a mag, ha esetleg eső lesz. Azután megetették az állatokat. Anya tehenet fejt, megvacsoráztunk. Utána még elmosogatott. Apa viszont megitatta az állatokat. Másnap kezdődött minden elölről. Legalább két héten át tartott ez a kíméletlenül nehéz munka.
Azután kimentek a földre szekérrel és behordták a kévéket a tanyához, ahol kazalba rakták. Kör alakúak voltak a kazlak. Kettő készült, az egyik árpa volt a másik búza. Azután már csak a cséplőgépre kellett várni. Várni, mikor kerülünk sorra. Ment a gép sorba a tanyákra elcsépelni a gabonát.

Egy napon, apa azzal a hírrel jött haza, hogy másnap lesz a cséplés nálunk, de még nem tudja pontosan mikor érkezik hozzánk a gép. Pedig azt is tudni kellett, az nagyon fontos volt. Mert közel húsz ember dolgozott a gépnél, és azoknak enni kellett adni, reggelit, ebédet, vagy éppen vacsorát. Ahhoz hozzá is kellett készülni, mert nem úgy volt, mint ma, hogy csak kiveszem a hűtőből az élelmiszert, ahhoz előre kellett tervezni, főleg, amikor ilyen sok embert kellett ellátni élelemmel. Estére már azt is tudhattuk, hogy másnap délre érkeznek hozzánk. Tehát ebéddel kell várnunk őket, és csak az után fognak hozzá a csépléshez.

Anya másnap reggel csirkét vágott, amiből csirkeragu-leves készült, sok zöldséggel. Fánk volt a második fogás, baracklekvárral. Bekeverte a tésztát, mert idő kellett hozzá, hogy megkeljen, aztán ki is süljön délig.
Apával egy nagy ponyvát terítettünk le a hatalmas platánfa alatt, és ott ebédeltek a munkások. Én megterítettem, csak tányérok és kanalak kellettek. A fánkokat is segítettem anyának lekvározni, majd porcukorba forgattuk, és két nagy tálcán tettük a ponyvára.
A gép pontosan érkezett, az emberek kezet mostak a vályúnál, azután helyet foglaltak a ponyván a kellemes árnyékos fa alatt. Anya nagy dicsőséget aratott az ebéddel, alig győzte bezsebelni.
Mindenki el volt ragadtatva. Azt mondták, kevesen veszik a fáradtságot, hogy ebédet főzzenek, általában ebédre is hideget kapnak. Vagy ha éppen főtt étel van, az csak paprikás csirke lehet, hiszen az a legegyszerűbb. Érthető, ilyen sok emberre nehéz főzni. Ilyen pompás ebédet már régen ettek. Nem is szoktak egész nyáron át, amíg a gépnél dolgoznak. Haza sem járnak, ott alszanak a szalmakazal tövében, ahol éppen rájuk esteledik.
Rengeteg nő dolgozott a gépnél. Nekem nem volt szabad a közelébe se mennem, csak távolabbról nézhettem. Hatalmas volt a cséplőgép. Beállt a két kazal közé, a magas elevátort oda irányították ahová apa a szalmakazalt kérte, aztán tette mindenki a dolgát.
A férfiak általában a kazlakon dolgoztak. A búzakazalról dobálták a kévéket a gép tetejére. Ott két lány oldotta a kévét és ömlesztette a dobba, ami sorra nyelte el a kévéket. A magas elevátoron megindult a szalma felfelé, két férfi rakta a szalmakazalt. Férfiak dolgoztak ott is ahol a mag folyt a zsákokba. Amikor megtelt bekötötték, mázsára rakták, lemérték, majd azokat apa és egy fiú a szomszédból egyenként a vállukra vették, és vitték fel a padlásra. Ott kiöntötték, és vitték vissza a zsákokat. Sok zsák kellett, de mivel nem volt elég, így oldották meg, s így került a búza fel a padlásra. Ahol a pelyva folyt és a törek, ott is lányok dolgoztak. Hordták kosárban a kijelölt helyre. Talán fel sem igen tudtam mérni, hol hányan dolgoztak, közben cserélgették is egymást, mert voltak nehezebb, fárasztóbb feladatok, és voltak olyanok is, amik aránylag könnyűnek bizonyultak. Folyt a munka, folyt a búza, ahogy fogyott a búzakazal, úgy nőtt a szalmakazal, folyt a veríték az iszonyú hőségben, de mindenki tette a dolgát zokszó nélkül. Délután öt körül befejezték a cséplést. Újra összepakoltak, a traktor után akasztották a gépet és mentek tovább. Előzőleg még lemosakodtak újra. Anya megjelent egy nagy tál fánkkal, ami még megmaradt, és kínálgatta a fáradt embereket. El is fogadták és hálás tekintettel köszönték anyának, már ki tudja hányadszor a finom étkeket.
Amikor mindenki elment, apán is látszott a mérhetetlen fáradtság. Nem könnyű ám ötven kilós zsákokkal mászkálni fel a padláslétrán, az inge egészen át volt ázva az izzadságtól, poros volt, piszkos, csak a szeme ragyogott ki maszatos arcából.
- Jó termés volt! Megvan a kenyérnek való, talán még eladni is tudunk valamennyit. Ez a mi kincsünk! - mondta határtalan boldogsággal.

Igen, akkor is nyár volt, forró júliusi nyár... Láttam, mennyi munka, mennyi veríték van a mindennapi kenyérben, és megtanultam értékelni azt. Úgy tűnik, mintha ma már ez senkit sem érdekelne.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2015-09-22 21:19:36

válasz sailor (2015-09-20 20:42:24) üzenetére

Kedves sailor!

Én köszönöm Neked, hogy olvastál és, hogy itt hagytad kézjegyed.

Szeretettel
Ida

(köszönöm a helyreigazítást, bár anélkül is megfejtettem :), előfordul az ilyesmi.)
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3829
Időpont: 2015-09-20 20:43:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
...elnézést!
...az utolsó három sorban!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3829
Időpont: 2015-09-20 20:42:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Köszönet a szép sorokért!
...hihetetlen igazság rejlik az utolsó hárm sorben!

Szeretettel:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2015-08-30 19:46:16

válasz Finta Kata (2015-08-29 11:55:27) üzenetére

Köszönöm szépen szavaid, kedves Kata, és örülök, hogy itt találtalak.
Magam is szívesen olvasgatom írásaidat, mert régi korokat idéz és értékeket közvetít. Amikor van egy kis szabadidőm tallózom írásaid között, olykor felidézem, amit már korábban olvastam. Jólesik újra, és újra olvasni Téged. Örülök, hogy Te is mindig megkeresed írásaimat.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2015-08-29 11:55:27

Kedves Ida!
Nagyon, de nagyon jó, hogy leírtad a korabeli falusi munkát. Tudom, mert én is tizenkét éves koromig falun éltem. Ezért tiszteltem a falusi embereket, akik az akkori időben még a nagy munkát saját erőből végezték, nem volt annyi modern gép és segítség, mint mostanában. Én is testvéreimmel együtt alig vártuk a legnehezebb munkát, az aratást, a mezőről behordást, majd azt, mikor érkezik a kis faluba az egyszerű cséplőgép. A gyerek, amikor meglátták érkezését, eléje mentek és onnan kísérték lelkesedve, amíg megjelent valamelyik gazda portáján, hogy a gabonát, a búzát kicsépeljék. Remekül közvetítetted, én is, aki láttam ezt az óriási munkát, élvezettel olvastam.
Bizony jó, ha a mai gyerekek megismerik, mennyit dolgoztak a falun-tanyákon élő emberek. A kenyérről nekem is van novellám, az is az elmúlt időket idézi.
Gratulálok írásodhoz szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2015-08-28 21:29:47

válasz Kankalin (2015-08-28 17:56:20) üzenetére

Szia Kankalin!

Sajnos, esélyük sincs megtanulni, még meglátni sem a mai fiataloknak az aratást. Pedig ez az esemény nagy jelentőséggel bír (vagy csak kellene) mindannyiunk számára.
Egyáltalán nincs ellenemre, ha úgy találod, hogy segítségedre lehet, hogy megismertesd gyermekeinkkel e fontos eseményt, merítsél belőle, én megköszönöm Neked.

Szeretettel
Ida
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5853
Időpont: 2015-08-28 17:56:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ida! :)
Fáziskésésben vagyok, mert nem most olvastam először ezt az írásod, de nem volt időm szólni.
Nagyon tetszik, hogy értékeket közvetítsz. Megmutatsz olyan dolgokat, amelyekről a mai fiatalok csak hallomásból tudnak, vagy még úgy sem.
Ma már evidens, hogy bemennek a pékégbe, vásárolnak ezt-azt, de fogalmuk nincs arról, hogy amit megesznek, honnan ered. Sorolhatnám...
Nagyon tetszik ez a mű, ha nincs ellenedre, felhasználom diákjaim terelgetésére.
Nem először merítek erről a portálról, remélem, nem is utoljára.
Azt gondolom, hogy prózád tökéletesen alkalmas arra, hogy honismeret órán meríthessek belőle.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk. :)
Szeretettel: Kankalin

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2015-08-03 12:28:57

válasz Susanne (2015-08-01 15:25:58) üzenetére

Örülök, drága Zsu, hogy benned is emlékeket ébresztett, gyerekkori élményeket tárt fel ez az írásom. Én köszönöm, hogy olvastad és hozzám szóltál. :)

Ölelésem
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2015-08-01 15:25:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Idám !
De jó, hogy olvashattam ezt az írásod !
Eszembe juttatott szép gyermekkori élményeket, amit drága nagyapámnál élhettem át nyaranta.
Köszönet érte :)
Szeretettel ölellek: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2015-07-27 19:56:57

válasz Istefan (2015-07-25 23:36:35) üzenetére

Gyanítom, hogy akik nem értik, nem is olvassák, kedves István.
Nem hibáztatom őket, nem ők tehetnek róla, nyilván az is a mi mulasztásunk, hogy nem ismerték meg hagyományainkat, és az ilyen jelentős események, mint aratás, cséplés, kimaradt az életükből. Azt hiszem, nagyon különös élménytől fosztattak meg. Az már egy más világ, amibe fiataljaink beleszülettek. (de egyáltalán nem jobb) :)
Köszönöm soraid.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2015-07-27 19:51:16

válasz Ylen Morisot (2015-07-25 17:08:51) üzenetére
Nahát, egy újabb tanyasi lány!... Akkor neked nem is mondtam semmi újat, kedves Ylen, hiszen magad is láthattál, átélhettél hasonlót. Nem tudom Te hogy vagy vele, de nekem maga volt a Paradicsom az a tanyasi élet. Persze, a szülőkön nagy volt a teher, meg a felelősség, de egy gyereknek... :) Rengeteg gyönyörűséges emlékem van azokból az időkből.
Köszönöm ittjártad.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2015-07-27 19:44:13

válasz efmatild (2015-07-25 15:36:04) üzenetére
Drága Matild!

Ma már harmadszor írom hozzászólásodra a választ, remélem ezúttal elküldeni is sikerül. :)
Örülök, hogy neked is ismerős a történet és emlékeket idézett benned. Van egy olyan előérzetem, hogy aki nem ismeri az aratás-cséplésnek ezt a módját, nem is fogja olvasni a jegyzetem, mert nem kíváncsi rá. Mi magunk tehetünk róla, hogy a fiatalokat nem érdekli, sokkal inkább mint ők. Az ő világuk a digitális világ, okos telefonokkal és mindenféle kütyükkel bástyázzák körül magukat, mer ma ilyen világban élünk. Nagyot változott azóta minden, csak éppen attól tartok, hogy nem a jó irányba...
Köszönöm nagyon kedves szavaid, és örülök, hogy tetszett.
Üdvözöllek szeretettel
Ida

(remélem, ezúttal elmegy) :)
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2015-07-27 12:53:34

válasz oroszlán (2015-07-25 09:46:22) üzenetére

Drága Ica!

Örülök, hogy Te is részt vettél egy ilyen cséplésben, és vannak róla emlékeid. Aki egyszer is látta, annak bizonyára örökre megmarad. Vannak ma is hasonlóképpen nehéz munkák, mint pl. az útépítés, hőségben forró bitumennel dolgozni sem kutya ám...
Arról viszont, már mi magunk tehetünk, hogy a mai fiatalok semmilyen formában nem részesei a kenyérgabona betakarításának, így sajnos nem is érthetik...
Köszönöm, hogy olvastad, és kedves szavakkal és emlékekkel fűszerezted.

szeretettel
Ida
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2015-07-25 23:36:35


Kinek van ma ideje búzát aratni kedves Ida, hiszen alig van idő "like"-ot aratgatnini a facebookon, no meg ott az a sok sárga, barna meg piros kód, ezektől még az utcára se szabad kilépni, nemhogy egy búzatáblán dolgozni. Helyes kis írás, remélhetőleg azok is megértik, akik nem értik! Szeretettel: István
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1661
Időpont: 2015-07-25 17:08:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Olvasom a véleményeket, és ugyanezeket írnám le én is. Tanyasi lányként nekem se mese, amiről írtál, hanem az átélt valóság. Kellett, hogy ezt megírd, a jövő generációinak!
Szeretettel:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
373
Időpont: 2015-07-25 15:36:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Egy élethűen megírt, valóságos, igaz történetet olvastam. Köszönöm a magam és azok nevében, akik gyerekként, fiatalként, felnőttként a múlt században átélték az ilyen jellegű aratást, mert így fenn marad annak az emléke. Aki nem ismeri a kézi aratást, jegyzetedet elolvasva némi fogalma lesz, hogy a nagy fizikai erő mellé a forró melegben milyen nagy állóképességgel bírtak az akkor élők. Most visszagondolva, csak csodálkozom, hogyan is bírták szüleink? Mi csak segítettünk nekik, én az ebédet főztem meg Apámnak, és vittem el mindig a megadott helyre. Általános iskolásként nekem az is nagy munka volt. Gratulálok!
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6438
Időpont: 2015-07-25 09:46:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Meghatódva olvastam szép írásodat az aratásról a cséplésről kedves Ida.
Gyakorlati évemet egy tangazdaságban töltöttem. Abban az évben még ott is cséplőgéppel dolgoztak, így jó visszaemlékeznem. A mázsálást bízták rám, míg hordták rá a nehéz zsákokat, nézelődtem és elképedve láttam a nagy melegben azt a nehéz munkát, amit itt leírtál.
Most talán embertelennek érezhetik, akiknek fogalmuk nem lehet róla.
Jó, hogy megírtad. Álljon itt örök emlékül!
Szeretettel ölellek: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2015-07-25 07:49:20

válasz Mukli Ágnes (2015-07-24 09:16:57) üzenetére

Kedves Ági!

Egy mai tizenéves, sőt még a huszonévesek sem sokat értenek ebből, azt sem tudhatják mi a pelyva és mi a törek, de ha így haladunk, már az aratás szó is teljesen ismeretlen lesz számukra. Pedig mindenkinek a mindennapi kenyeréről van szó.
Köszönöm, hogy olvastál és hozzászólást is írtál.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1467
Időpont: 2015-07-24 09:16:57

Kedves Ida!
Már a bevezetőben azt gondoltam, hogy tökéletes igazad van, de végig tetszett. Pelyva, törek lassan nem is értjük ezeket a szavakat.
Gratulálok , igazi nyári témát írtál meg. Szeretettel. Ági

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gyulai Pál. Búcsú / Abschied címmel

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)