Ha nem terem a kertem,
eső hiánya károm,
mércével mérhetetlen
hangulatváltozásom.

Íratlan számításom
gyakran a mélybe süllyed.
Növény tikkad a száron.
Szívem árnyékban lüktet.

Ha itt vagy közelemben,
eloszlanak a felhők,
madár sem rebben szebben,
úgy tudtok nézni ti, nők!

Fehér, varázsló kézzel,
ha vágy-koszorút fontok,
kacérkodva a fénnyel
kedvembe derűt loptok.

Régen nem vagy kivétel
te sem, ha szomjam oltod
csókoddal, édes étel
szavad, ha vígan mondod.

Sugarad visszaküldöm,
együtt ragyogunk, kedves.
E nyári napfény-tűzön
szemünk örömtől nedves.

Hazudhatnak a számok,
a jó kedv mérhetetlen.
Évekké nőnek álmok
e múlhatatlan percben.