HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45585

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2015-08-10

Gitár

Abban az évben alig vártam a nyarat. Nagy eseményre készülődtünk, én nagyon türelmetlenül, de szív-repesve vártam. Ugyanis, apa bejelentette, hogy júniusban kis csikó születik nálunk. Határtalan volt az örömöm, és minden gondolatom a születendő kis csikóra irányult. Szerettem én a kis bocikat is. De az szinte minden évben volt, már megszokottá vált. Csikó viszont, így visszanézve öt évtized távlatából, csak az az egyetlen egy.
Tervezgettem, álmodoztam, hogyan fog kinézni. Azt nem tudtam, az apa milyen, de az anya sötét színű, még sötétebb sörénnyel, a csikónak azonban, fehérek lesznek a lábai ott lenn, a pata felett, és egy fehér csillagot képzeltem a homlokára. Csillag, ez az! Csillag lesz a neve, az tökéletesen megfelel akár fiú lesz, akár lány. Csillag, Csillag!... És már repültem is, hogy elmondjam a szüleimnek, milyen fantasztikus nevet találtam a csikónak.

Apa éppen akkor fordult be a kapun a szekérrel. Futottam elé, mint mindig. Égtem a vágytól, hogy elmondjam neki...
- Apa!... Apa!... - Apa leugrott a bakról, felkapott, a magasba dobott, majd magához ölelt, és ment tovább, kifogni a lovat. A vályúhoz vezette, megitatta. Akkor már nagyon kímélte a "kismamát", nagy volt a pocakja, szinte mindennapos. Már nem is terhelte apa, csak éppen befogta mindennap a szekér elé, és sétáltatta egy órán át. Azután bekötötte az istállóba.
Éppen jött kifelé, akkor már anya is ott termett, nálam az izgalom a tetőpontjára hágott, amikor apa váratlanul megszólalt, a szemei csak úgy ragyogtak.
- Fantasztikus nevet találtam a csikónak. Ez jó lesz akkor is ha fiú lesz, akkor is ha lány. Csak úgy mondom meg, ha nektek nincs ötletetek.
- Eszembe sem jutott, ezen törni a fejem - mondta anya, s már fordult is vissza a konyhába.
- Mondd Apa, mit találtál? - unszoltam.
- Gitár! - volt a válasz, s csak úgy csilingelt a szó ahogy kipréselődött az ajkai közül.
- No, mit szóltok?
- Nekem jó! - szólt hátra anya, s már ott sem volt. Apa rám nézett várakozón. Bennem rekedt a szó, hiszen apa annyira szeretné, ha Gitár lenne. Csak bólogattam nagyokat szótlanul, amikor apa nekem szegezte a kérdést:
- Neked tetszik?

Megszületett a csikó, fiú lett és a Gitár nevet kapta. Gyönyörű kiscsikó volt, sötét színű, a lábai fehérek voltak a pata felett, és a homlokán is volt egy fehér folt.
Azt a nyarat teljes egészében a csikó töltötte be. Ő szabadon járkált az udvar és az istálló között. Bemutattam neki sorra az állatokat, a fákat, minden kis zegzugot, s ő kíváncsian mindenre rácsodálkozott. Sokat futkároztunk, kergetőztünk az udvaron. Amikor utolért, szájával megbökte a kezem, mintha mondta volna: megvagy, te vagy a fogó! Egy ilyen alkalommal, ahogy megfordultam, döbbenten vettem észre homlokán a csillagot. Az a bizonyos fehér folt, ahogy a csikó nőtt, úgy formálódott szabályos csillaggá. Akkor átöleltem a nyakát, megpusziltam.
- Csillag lettél!... Mégis, csillag lettél! Az én csillagom. Ez a mi kettőnk titka. - súgtam a fülébe és sokáig elválaszthatatlanok voltunk.
Csakhogy megnőttünk. Előbb ő, azután én is. Hatalmas ló lett belőle, húzta az igát az anyjával együtt. Aztán amikor városra kerültem, már nem igen volt időm foglalkozni vele. Egyszer édesapám azzal fogadott, amikor hazamentem, hogy sok neki a két ló. Nem is bír már velük. Gitár lusta, mindig hagyja, hogy az anyja húzza az igát helyette is, az viszont, már kiöregedett az igavonásból. A legszívesebben megválna tőlük, csak hát miattam nem teszi, csak úgy, ha beleegyezem.
Azt mondtam neki, tegyen belátása szerint, úgy, ahogyan neki jó.
Így történt, hogy mire újra hazalátogattam, Gitár már nem állt az istállóban. Eltűnt az életemből örökre. Sohasem kérdeztem meg mi lett a sorsa, s szüleim is bölcsen hallgattak róla.

Az viszont, hogy egy gyereknek milyen eszményi, sőt tökéletes játszótárs lehet egy kiscsikó, az a tény nem halványult azóta sem. Felejthetetlen élmények kötnek ahhoz a nyárhoz, amit Gitárral töltöttem.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-08-28 21:58:38

válasz T. Pandur Judit (2015-08-28 00:26:01) üzenetére

Kedves Judit!

Valóban, Luca még nagyon kicsi, én olyan nyolc-kilenc éves lehettem, amikor a kiscsikó született. Bár, ha az unokád a születésétől ismerte volna a csikót, biztosan nem félt volna tőle. Talán valóban misztikusnak tűnik, hogy megálmodtam a csikó külsejét, csakhogy nem annyira misztikus a dolog mégsem. Édesapám mesélt az "apáról", annak volt csillag a homlokán, és úgy szőttem én össze képzeletben a színeket, meg a csillagot, csak úgy magamtól nem sikerült volna. :)
Köszönöm, hogy itt jártál, régen láttalak, hiányoznak az írásaid is az oldalról.
Szép estét!
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2015-08-28 00:26:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Éppen jókor olvastam ezt az alkotásodat, mert a múlt héten több napot Zánkán töltöttem egy lovas panzióban, és volt egy négyhetes kiscsikó is a lovak között. Irtó cuki volt!
Valóban jó játszótársa lehet egy nagyobb gyereknek egy kiscsikó, de az én unokám még pici ahhoz, hogy értékelni tudja. Mutattam neki, hogy ott vannak a lovacskák, de csak a kis fejét rázta, hogy "nem ló, nagy!"
Hogy lefordítsam: nem tetszettek neki a lovak, mert túl nagyok élőben, sokkal nagyobbak, mint a meséskönyvekben. :)
Nekem viszont nagyon tetszett az írásod! Benne van a gyermeki várakozás izgalma, a szeretet önzetlensége, a vidám kezdetei az életeknek, és a felbomló kapcsolat is. Egy csepp misztikum is van benne fűszerként, hiszen szinte megálmodtad a csikó külsejét.:)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-08-26 11:24:49

válasz Mákvirág (2015-08-24 14:44:11) üzenetére

Örülök, hogy picit Te is részese lettél ennek a gyerekkori történetemnek.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.

Szép napot!
Ida
Alkotó
Mákvirág
Regisztrált:
2015-02-10
Összes értékelés:
388
Időpont: 2015-08-24 14:44:11

Kedves Ida!

Szép-szomorú történetet kerítettél, de a titok, amit együtt őriztetek és a sok öröm, amit együtt éltetek meg olyan dolgok, melyek örökké és elválaszthatatlan részeddé tették őt.
Most már nekem is részem lett picit. Köszönöm az élményt!
:)
Minden jót!
Mákvirág
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-08-18 21:34:04


Köszönöm a szeretetteljes olvasást, Irén kedves. :)
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3256
Időpont: 2015-08-18 18:16:22

Szomorkás történet, szeretettel írva, ahogyan én olvastam. :)
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-08-16 08:30:24

válasz Susanne (2015-08-13 19:57:11) üzenetére

Köszönöm szépen, drága Zsu.
Igazán örülök, ha tetszett.

Ölelésem
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5457
Időpont: 2015-08-13 19:57:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Idám !
Gyermekkorunk drága emlékei...
Élvezettel olvastam minden sorodat, nagyszerű írás.
Örömmel olvastam.
Ölelésem : Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-08-11 20:06:57

válasz Mukli Ágnes (2015-08-11 16:49:52) üzenetére

Jól mondod, Ági, gyerekszemmel, csoda. Felnőtteknek nehéz volt a munka és nagy a túl nagy a felelősség...
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-08-11 20:02:23

válasz efmatild (2015-08-11 16:30:31) üzenetére
Drága Matild!
Valóban nagyon szerettem a szüleimet, édesapámról talán azért emlékezem meg gyakrabban, mert túl korán elment, túl régóta fáj már a hiánya. Biztos vagyok benne, ő ugyanúgy lemondott volna a Gitár névről, ahogyan én tettem, ha csak egy szót szólok...
Egyébként, valóban felejthetetlenek a gyerekkori élmények, és már azok is maradnak. Örülök, hogy számodra is élményt jelent az olvasásuk. Köszönöm szépen.

Sok szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-08-11 19:49:59

válasz Finta Kata (2015-08-11 11:07:37) üzenetére

Kedves Kata!
Valóban szerettem az állatokat, és nem is emlékszem olyanra, hogy bántottak volna. Ma is szeretem őket, csak azért nincs semmilyen állat a lakásban, mert tudom, hogy nem állatnak való élet (lehet, hogy embernek sem, de az más tészta).
Ha nem is írtam, mennyire fájt Gitár elvesztése, utaltam rá, egy fél mondattal: Sohasem kérdeztem meg mi lett a sorsa...
Köszönöm, Kata drága, a szeretetteljes olvasást.

Ölelésem
Ida
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1467
Időpont: 2015-08-11 16:49:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Falun és tanyán mindig történik valami.Gyerekszemmel csoda. Öröm volt olvasni írásodat: Szeretettel. Ági
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
380
Időpont: 2015-08-11 16:30:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Mindig nagy élmény számomra, ahogy a gyerek korodról írsz!:) Nagyon szeretted Édesapádat, hogy lemondtál a szép Csillag névről. Igazán meghatóan írtad le a kiscsikóval történő barátságod!. Elhiszem, hogy az ilyen élmények felejthetetlenek, és tudom, hogy életed végéig kísérni fognak!:)
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2015-08-11 11:07:37

Kedves Ida!
Az egész történetből kivirít az a tény, mennyire szereted az állatokat. S ez csak az értheti, aki gyermekkorában úgy ismerte, mint te, az állatokat. Nekem a véleményem, hogy az állatok is élőlények, őket is úgy kell tisztelni, mint az embereket.
Kérdem: nem a legjobb játék egy élő kedves kis állat, s lehet-e azt nem szeretni?
Sokuk még rajtunk is túltesznek hűségükkel. Gondolom, ha nem is írtad le, hogy mégis fájt Gitár elvesztése.
Szeretem olvasni az igaz történeteidet, ez is érzékenyen érintett.
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-08-11 10:51:34

válasz aLéb (2015-08-10 19:16:16) üzenetére

Neked is köszönöm, aLéb!

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-08-11 10:49:54

válasz oroszlán (2015-08-10 18:49:08) üzenetére

Drága vagy, Ica!
Köszönöm szépen kedves soraid.

Ölelésem
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4338
Időpont: 2015-08-10 19:16:16

Nagyon kedves, jól élhető írás, tetszett.
aLéb
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6550
Időpont: 2015-08-10 18:49:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon megható, szép a történeted drága Ida!
Egy kicsit meg is könnyeztem, gyermeki lelkedet.
Szeretettel ölellek: Ica

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Bolond világ (Rögtönzések) című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Ímé az Úr elközelge című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Ez van karácsonykor címmel a várólistára

Cipike alkotást töltött fel Szerelemkút címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Félelem-TESZT (részlet) című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Bár tudnám merre jársz című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) A lakás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szakadt szövetkabátban címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Glaube címmel

F János bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel Szereplők címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Az utolsó nap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)