HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48426

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-08-25

Kőművestanonc

Állt reményvesztetten az üres kamra közepén. Az alig másfélszer két méteres sötét lyuk tatárdúlás utáni képet mutatott.
Óvatosan hozzáért a felpúpozódott fal aljához, mire a mészdarabok potyogni kezdtek lefelé. Kíváncsian arrébb dugta az ujját, majd még arrébb, s az átnedvesedett, elöregedett vakolatdarabok egymás után puffantak a betonra.
Na, ez jó móka lesz! - vigyorgott kínjában. Mit kezdjek ezzel?
Tavaly még a férje végezte az öreg házban a szükséges javításokat, de mára itt maradt egyedül. Nem bírta tovább nézni a lakásban leülepedő koszt, a rohamosan szaporodó pókokat, az otthonosan rohangáló egeret, akit Miskának nevezett el. Nincs mese! El kell kezdenie a nyári nagytakarítást.
Megcsinálja ő, de meg ám! Még hogy kőművest hívjon? Ha talál is valakit, aki ráér, csak hetek múlva jön el, ha egyáltalán eljön. Aztán elkér egy vagyont a semmi kis munkáért.
Pénze nem volt sok, de benne a kurázsi annál több. Kitanulja ő a kőműves mesterséget! Bár pillanatnyilag a leghalványabb fogalma sem volt arról, mit kellene tennie. Talán le kellene vernie a vakolatot. Biztosan le kell verni a vakolatot! De csak úgy óvatosan, feleslegen egy négyzetcentimétert se! Csak azt, ami nagyon lekívánkozik.
Nyögött a vödör, de nyögött ő is, mire a törmelékhegyet kihordta. Vigyorogtak rá a sarkokból az egérlyukak.
Törte a fejét erősen, már-már lement alfába is, hogy emlékezzen, mit tett a férje hajdanán. Mintha cementről is szó lett volna! Van a hátsó kamrában tavalyi maradék, gondosan nejlonzsákba csomagolva, bekötözve.
Állt a poros zsák fölött, nézegette. Valami döglődést emlegettek a férfiak cementügyben. Vajon milyen az a döglött cement? Ez itt eléggé halódónak látszik. De azért remélte, hogy még nem túlvilági. Bár ő arra ugyan rá nem jön magától, még ha úgy is van.
Turkált a zsákban a műanyag homokozós lapátkával. Mint a liszt! Por ez is, csak szürkébb. Kezdődjék a főzőcske! Ha megmarad a falon a kulimász, megúszta a kőműves keresést.
Nyeles edény rozsdállott a vödörben. Majdnem olyan, mint a tejforraló lábas, csak olyan fura kis pöcök van a nyele fölött. Nocsak! Nem ezzel szokták jobbra-balra csapkodni, fröcskölni a sarat? Olyan fura neve van. A fánkhoz hasonló. Fángli! Ez az! Csak óvatosan, először csak ezt keveri tele. Aztán majd meglátja, mi legyen. Lehet, hogy egypár ilyennel elég is lesz.
Sár. Sár. Sár. Mi kell még a cementhez?
Óvatosan kevergette a bodzafáról letört ágdarabbal a vizesedő cementport. Prüszkölt is egy hatalmasat, mert az orrába ment. Precízen, akkurátusan keverte, hogy egy csomó se maradjon benne. Mint a palacsintatésztát. Jó kis lé! Festeni lehetne vele. Túl híg. Ajaj, nem ilyennel vakoltak a férfiak. Baj! Nagy baj!
Homok! Mintha homokot is lapátoltak volna! Sajnos, egy árva homokrakás sincs az udvarban.
Nézegette a virágoskertjét. Sajnálta szegényektől elszedni a földet. Bámult ki a kapun, elmélázva, a nagy semmibe. Most mit tegyen? Tágra nyitotta a szemét. Meglátta!
Fogta a játékvödröt, kisétált az út közepére. Leguggolt, kitépdesett néhány szál gazt, és puszta kézzel pakolni kezdte az okkersárga, kissé még nedves földet, ami ha kiszáradt, olyanná vált, mint a liszt. A szél minden fuvintásnál hordta, sodorta az utcában.
Belepakolt a cementes lébe egy marokkal, összekeverte, aztán még eggyel. Óvatosan, nem túl sokat, hogy el ne vegye a cement erejét. Olyan lett a massza, mint amikor összevegyíti a tojást, a lisztet és a vizet, hogy bundája legyen a tökszeleteknek.
Hirtelen ötlettel belemarkolt a sóderrakásba. A nagyobb kavicsokat kiszedegette - kell a kaktuszok alá - és belekeverte a cementes sárba. Ezt rágd szét Miska! - vigyorgott az egérre gondolva. Hogy meg fog majd lepődni, ha a megszokott lyukon kibújni igyekezvén falba ütközik!
Belenyúlt a masszába a kezével, jól átgyúrta, keverte, majd - nehogy egy csöppje is kipottyanjon - óvatosan bevitte a kamrába.
Az egérlyukakkal kezdte. Tömködte bőszen beléjük a pempőt, elálmélkodva, mennyit elnyelnek. Már üres is lett az edény. Mehetett újabb adagot keverni.
Élvezte, hogy pancsol, saraskodik, mint gyerekkorában. Kente, nyomkodta, tapicskolta a képlékeny anyagot. Az apró kavicsszemek érdesen súrlódtak az ujjaihoz. A szobrász érezhet ilyen eufórikus örömet. Vagy maga az Isten, amikor sárból embert teremtett! Büszke volt magára. A lyukak eltünedeztek, a fal aljának árokszerű bemélyedése is. Szorgalmasan járt ki-be az újabb és újabb adaggal.
Ekkor kezdett a jobb keze érzékeny lenni. Megkopott rajta a bőr. Nem nagy ügy! Ez után inkább csak az ujjaival simogatott. Precízen. Nem maradhatott elpottyantott sárcsomó, rücskös felület. Minden rögöt gondosan felszedett, újból visszadolgozott.
Az ujjai kisebesedtek.
Elhatározta, hogy a receptből kihagyja a sódert. Túlzottan érdes. A fal talán simább lesz nélküle.
A cementes zsák mellett a vödörben talált egy vaslapot. Még fadarab is volt rászögelve. Abba jól bele lehetett kapaszkodni. Kicsit hajlott volt, mint a szánkó talpa, rozsdás is. Ez való a fal simogatásához?
A következő adagnál újított. Bal kezéből kanalat formázott, belemerítette a lébe, a híg sarat jól a falhoz vágta. Csak úgy fröccsent. Jobb kezével a simítólapot végighúzta rajta - mire az egész a földre pottyant.
Csodálkozott erősen. Vajon az igazi kőműveseknek mitől marad fent? Gondolkozott. Bevillant a kép: le szokták locsolni a falat. Bizony! Hogy erre előbb nem gondolt!
Fogta a hajdani férje kedvenc füles poharát, a konyhai csapnál teletöltötte, a vizet ráloccsantotta a falra. Sistergett, pezsgett a száraz vakolat, szomjasan szívta magába. Ki-be rohangált a pohárral, s már nem csak a fal ázott el, hanem a kamra közepén is állt a lecsorgó víz.
És a sár tapadt a nedves falra! Ballal hányta, jobbal simította. Egészen addig, míg a legnagyobb vakolathiányhoz nem ért. Akkorra ugyanis a bal keze ujjai is kisebesedtek. Rájött, rossz ötlet volt malteroskanálnak használni a tenyerét.
Arra, hogy vödörben keverje ki, és fánglival merítse, suhintsa a falra az értékes vakolóanyagot, már nem mert vállalkozni. A háta borsódzott a gondolattól, hogy mennyi potyogna a földre, menne veszendőbe. Nem! Ennél sokkal kifinomultabb, nőiesebb megoldást kell találnia!
Rájött. Kihúzta a konyhaszekrény fiókját, kivette belőle a férje hajdani munkásőr-kanalát.
Na, öreg, ezt lesd meg! - fohászkodott neki. Most jobb kézzel kanalazott, ballal simított. Haladt is szépen. Vigyorgott. Mit szólna eme újfajta technikához a férje, s kőműves haverja onnan a túlvilágról? Halálra röhögnék magukat, ha látnák.
A szomszéd szobában hangos puffanással leesett egy doboz a polcról. Eddig stabilan állt a helyén, most elindult megnézni a padlót. Nem is csodálkozott. Annyit gondolt a férjére, hogy most bizonyára eljött megnézni, mit művel. Kicsit zavarba jött.
- Ne leselkedj! Eredj vissza! - förmedt a szellemre félhangosan.
Folytatta a munkát.
Milyen jó ötlet volt a kanál! Ragyogóan lehetett vele összekapirgálni a lehullott sárrögöket, akkurátusan szétnyomkodni a csomókat, újból összekevergetni a többivel. Valahogy úgy, mint amikor pudingot főz. Nem is maradt utána rendetlenség. Készen lett.
Csak egy baj volt: nem lett sima a fal. Megkopott röghegységek emelkedtek ki a falból, itt-ott szakadékokkal. Ilyen kicsinységen már nem esett kétségbe. Van ecset - kezelni is tudja -, víz is akad, a cement se kötött még meg, egyszerű a képlet: le kell kenni vízzel! Majd az ecset elsimítja az egyenetlenségeket.
Szolid dombság lett az eredmény. Szép sima lankákkal. Elégedetten szemlélte.
Csodák csodája, a vakolat másnap is fennmaradt a falon. Már csak száradnia kell, s utána meszelhet.
A mész! A meszet kifelejtette. Kellett volna az is bele?

1998.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-08-31 20:41:21

válasz Jega (2015-08-31 20:30:42) üzenetére
Kedves Ibolya!
Annak idején nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, ezért még aznap, frissiben leírtam a ténykedésem.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2015-08-31 20:30:42

Kedves Ylen jól elszórakoztam az írásodon. Mintha magamat láttam volna. Bár sokat tanultam annak idején az építkezéseink alatt, de mára már sokat felejtettem. A cementes habarcsba kell mész, de ha cementalapot készítünk abba sóder kell csak és víz. No, nem ez a lényeg, hanem a jó hangulatú írásod, mely mindvégig fenntartotta a figyelmem. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-08-27 08:13:08

válasz Kőműves Ida (2015-08-26 11:10:15) üzenetére
Köszönöm!
Drága Ida, le a kalappal előtted!
A falon azóta is megmaradt a művem, sőt még szaporodott is. Már mennyezetet is tudok stoppolni, igaz, gödrös lesz, de bárányfelhőt festek rá, és azt mondom, épp ilyenre akartam.
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-08-27 08:08:17

válasz Mukli Ágnes (2015-08-26 07:01:52) üzenetére
Kedves Ági!
Köszönöm! Annak különösen örülök, ha láttad magad magad előtt a szerencsétlenkedésemet.
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5763
Időpont: 2015-08-26 11:10:15


Bizony kellett volna, Ylen drága.
Máskor kérdezz engem, ha hasonló tanácsra lesz szükséged, :) jómagam már remek segéd kőművessé avanzsáltam, amikor a házat építettük (Újvidéken). Kevertem a betont, a maltert, de fel is vittem a falra és simára rajboltam (bár lehet, ez a szakkifejezés Vajdaságból származik). Viccet félretéve, amint látom ez nem mostanában történt, kíváncsi vagyok rá, áll-e még a falon az a bizonyos malter? :)
Remekül eluralkodott írásodon végig a tanácstalanság, és mindennek ellenére a bátor tenni akarás. Nagyon tetszett az írásod. Gratula.
Ida
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1462
Időpont: 2015-08-26 07:01:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó volt olvasni írásod.Minden átérezhető és látható. Gratulálok. Ágnes

Legutóbb történt

Bálint István bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)