HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51229

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2015-08-29

Színek, virágok, emlékek

Déli forróság, rezeg a levegő, csend van, a madarak a bokrok mélyén pihegnek, kutyánk lustán pislog, nincs senki, akit megugatna, az utca kihalt, az emberek is elrejtőztek az égető napsugarak elől. Állok az ablak előtt, nézem a dúsan zöldellő, virágos előkertem. Csenevész, de kínjában magasra törő csúf tuját, mely ilyentájt roskadozik a virágzó trombitafolyondár súlya alatt, teljesen eluralja, szinte ki sem látszik alóla, narancsszínű, hatalmas virágaival telerakja, melyek a nyitott ablakon még a házba is bekukucskálnak. Sok-sok éve már annak, hogy hozzánk került, pontosabban, én csodálkoztam rá, egy idegen ház előkertjében, ahol elvadulva eluralta az egész teret, és csodálatos narancsszínbe borította azt. Nekem a folyondár a hatalom virága lett, a rút tuja, szegény, maga az önfeláldozás szerény növénye.
Rég volt, ma is arra járok, temetőbe menet, de a hatalom ittas folyondárt kiirtották a régi kertből, helyette a zöld gyep közepén egy szelíd kis gömbtuja üldögél. Lehet, hogy idővel ő is elterebélyesedik, mint a miénk, aki régen csak a hatalmas nyírfa árnyékában létezett, csendesen gubbasztott, de amint a fűrész kettészelte a nyír életét, a kis tuja évről évre kövérebb, és nagyobb lett, kivirult a lelkem a fénytől, vagy felszabadult az elnyomás alól. Büszkén áll a ház előtt, mellyel egykorú, egy házaló, cserje árustól vettük, már majdnem negyven éve. A rút tuja tövében, minden tavasszal kitör földből egy erdei páfrány, melyet egy ismerős család csent el a Bakony rengetegéből, nem tudván, hogy védett, de nálam jól érzi magát, védi a tűző nap hevétől a szegény rút tuja. Ha ránézek, mindig megjelenik a lelki szemeim előtt a család, akik majdnem tíz évig laktak a kerti házban.
Mellette a borzas élénk színű évelő lángvirág árnyékában bújik meg a hatalmas levelű fekete hunyor, ő a tél virága, már a hó alatt virágzik, örökzöld, mint a ragyogó kék virágaival kérkedő télizöld. A hunyor szégyenlős növény, nagy levelei alá rejti el ékességeit. Sok éve halott, egykori munkatársnőm hozta a kertjéből. Ha ránézek, mindig őt látom, még a hangját is hallom. Felnevelte egyedül, majd útjukra engedte a gyermekeit, mind az ötöt, és amikor végre megpihenhetett volna, és hátradőlve, elégedetten nyugtázta volna a gyermekei boldogulását, súlyos gyógyíthatatlan betegség ragadta el. Éjjel nappal dolgozott, nappal a bankban könyvelt, ha hazaért várta a háztartás, és az éjszakai munka, az otthoni könyvelés. Ha a hunyorra nézek, őt látom, szelíd, soha nem panaszkodó alakja jelenik meg előttem. Így lett számomra a hunyor, az igazságtalanság virága.
Az udvart, a kertet járva, anyámat látom mindenütt, sok éve már annak, hogy áthajózott a Styx folyón egy másik világba. Mára már terebélyes fügebokrunkat, talán harminc éve hozta egy őszön, kis fehér nejlon táskában. Évekig csak a gondot okozta, ősszel be kellett takarni, tavasszal kitakarni, és eltüzelni az összetöredezett nádat, termést csak néhányat adott, mutatóba, de néhány éve, ahogy az időjárásunk enyhült, melegebb lett a tél, nőtt a termése, mára már alig győzőm főzni a fügelekvárt. A füge az elpusztíthatatlanság növénye, volt, hogy a fogcsikorgató, hideg tél tövig elfagyasztotta, de megölni nem volt ereje, a meleg május új hajtásokat csalt elő.
A formás fává serdülő téli körte és egy hamvas virágú tearózsa tövében bújik meg anyám korall piros virágú mini rózsája. Öreg már, az idejét sem tudom, mikor kaptam tőle ajándékként, de a rózsák hosszú életűek ő a végtelen idő virága.
Anyám hatalmas fehér virágú klemátiszát, a májusi virágba borulásakor, minden arra járó megcsodálja. Néha megállnak, nem akarják elhinni, hogy klemátisz. Számomra ő, csak a boldog gyermekkorra, anyámra emlékeztető, időtlen emlékek, fehér virága.
Itt a hátsó kertben, anyám rózsája közelében áll, a vén diófa törzsének a maradék csonkja, már csak virágtartó, anyámtól kapott, jól elszaporodott, narancssárga kíiviák virágoznak a tetején minden évben. Nyaranta mellette pihengetek a nagy nyári melegben. Ha ránézek, apám csendes alakja jelenik meg, fehér haja világít. Harmincnyolc éve hozta egy esős tavaszon, ketten ültettük el. Élt harminckét évet, apám már több, mint egy évtizede halott, de még neki is hallom a hangját. A klívia, a diófa csonkja így együtt, a halálra emlékeztetnek, az idő súlyára, mely alól már nem bújhatunk ki, addig nyom, míg mindannyian egy felvillanó emlékké nem válunk, valaki emlékezetében.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2015-09-02 14:59:36

válasz Mukli Ágnes (2015-09-02 09:23:13) üzenetére
Köszönöm Ágnes a meleg szavakat.
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1454
Időpont: 2015-09-02 09:23:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szeretettel gratulálok írásodhoz. Sokat mondanak a soraid."Az udvart kertet járva anyámat látom mindenütt..."
Ágnes
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2015-09-01 21:06:46

válasz eferesz (2015-09-01 19:27:51) üzenetére
Örömet okoztál a kommenteddel kedves Eferesz, az írásaim nem öncélúak. Köszönöm, hogy itt jártál. Szeretettel Ibolya.
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
3176
Időpont: 2015-09-01 19:27:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jega!
Ezen írásod számomra biztosan emlékezetes marad, nagyon szépen köszönöm, áldás rád!
Üdvözletem!
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2015-08-31 20:17:15

válasz Ylen Morisot (2015-08-31 13:33:13) üzenetére
Ha rokonlelkek vagyunk Ylen, akkor szívesen látlak a blogomon, sok írásom fog számodra örömet adni. Köszönöm a megtisztelő figyelmed. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1813
Időpont: 2015-08-31 13:33:13

Kedves Ibolya!
Megnéztem a blogodat is, és öröm volt viszontlátni másban, benned, milyen nagyon sokat jelenthetnek a növények. Egy kicsit én is ilyen vagyok.
Szeretettel:
Ylen

Legutóbb történt

Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (7/8) címmel

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 70. címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Pille és Katóka címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Az ősz... című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)