HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45585

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2015-09-02

Gürci megpróbáltatásai

Egészen véletlenül találtam rájuk, ott a szénapadláson. Valami nyávogásra lettem figyelmes. Másztam fel a létrán, azt hittem Cirmi, mert napok óta nem láttam, nem jelentkezett a vacsoránál sem, hát mentem a hang után, gondoltam beteg lehet. Aztán egy egész kosár kiscicára bukkantam. Azt sem tudtam, honnan jött az áldás, egy egész kosár kiscica!... Hatan voltak. Próbáltak kimászni a félig már korhadt kosárból, de mindig visszacsúsztak. Egynek sikerült végül, egy kis cirmosnak. Ő bizonyult a legkitartóbbnak, benne volt a legnagyobb élni akarás, nem adta fel a küzdelmet.
Azután szóltam apának, nem értettem mi a reményvesztett nyávogás oka.
- Éhesek! - mondta apa - Azt hiszem Cirmi kölykei lehetnek. Valami érhette az anyjukat, láttam én rajta, hogy nagyon sovány, azt sem hittem volna, hogy ennyi kölyköt hoz a világra...
- Lehet, hogy elpusztult valahol, Apa?
- Valószínűnek tartom. Ki vannak éhezve a kiscicák. Pedig már nem is olyan picik, hogy csak úgy...
- Ne, Apa! Majd én etetem, gondozom őket.
- Ennyi kiscicát? És ugyan mit kezdünk ennyi macskával?
Mégis sikerült meggyőznöm apát. Talán azért is, mert tudta, mi lesz a végkimenetele. Nem akart vitatkozni velem, belement, hogy etessem, gondozzam őket, azután meg találjak nekik gazdit.

Keltem hajnalban, mire anya megfejte a tehenet, már ott álltam a sorban. Azután futottam vele a kiscicákhoz. Csakhogy ők még nem tudtak enni, még inni sem. Csak az a kis cirmos, amelyik kimászott a kosárból, ő nem adta fel. A kisujjamat a tejbe mártottam, és azt kezdte szopogatni, aztán a másik kezemmel adagoltam a tejet a kisujjamra... Nehezen ment, és csak kevéske tej jutott a pocakjába, de kérte, tovább kérte rendületlenül. A többiekkel is próbálkoztam ezzel a módszerrel, de úgy látszott már feladták, aludtak csak a kosár mélyén.
A kis cirmos harmadnap már a tenyeremből lefetyelte a tejet, pár nap elteltével a tálkából, mint a nagyok. A többi akkor már nem élt, csak ő egyedül gürcölt az életben maradásért. El is neveztem Gürcinek, és a szüleim beleegyeztek, hogy megtartsuk, tehát gazdit sem kellett keresnem neki.
A nevére viszont alaposan rászolgált a továbbiakban is.

Mire felnőtt, nagy erős kandúr lett belőle, és remek vadász. Jó erőben volt, és nem volt a háznál egyetlen egér sem, arra szorgosan ügyelt, de azért reggelente, és esténként is, sorba állt egy kis friss tejért. Azután ha beengedtem a meleg szobába, hideg téli estéken, elnyújtózott a kemencekuckóban és hálásan dorombolt órákon át. Nagyon szerettem Gürcit, talán azért, mert engem ismert anyjának, és mindig ragaszkodó, hűséges állat volt.

Aztán történt valami, amikor már városon folytattam tanulmányaimat. Szüleim beköltöztek a tanyáról a falusi házba. Amikor hazalátogattam, már ott vártak rám. Mindent megnéztem sorjában. Ott álltak a lovak az istállóban, a tehén is a kis bocival együtt, disznók az ólban, a baromfinak is meg volt a helye, sőt Buksi is ott csaholt örömében, hogy újra lát, no de hol van Gürci...
- Még Gürcit nem láttam, hol lehet? - észrevettem édesapámon, mintha ettől a kérdéstől kissé megrettent volna.
- Őt nem hoztátok ide? - kérdeztem ijedten.
- Dehogynem! Már hogyne hoztuk volna - siettek a válasszal mindketten.
- Zsákba tettem és fel a szekérre. Macskát úgy érdemes, akkor nem tud visszamenni, - mondta apa mentegetőzve - legalábbis eddig azt hittem. Itt aztán bezártam őket az istállóba két napra. Vagyis másnap este, amikor nyitottam az ajtót, úgy ugrott neki, olyan erővel, hogy kiszakította kezemből, az ajtó sarkig tárult, és mind kifutottak rajta. Ez a kettő itt van, látod? De Gürci eltűnt. Hívtuk, hívogattuk, aztán kerestük mindenfelé, de nem volt sehol, nem jelentkezett sem reggeliért, sem vacsoráért...
Nagyon elszomorodtam, tehát Gürci nincs többé, ez mégsem lehetséges. Nem tudtam belenyugodni.

Legközelebb azzal fogadtak a szüleim, hogy megvan Gürci. Kinn van a tanyán. Ott látták többször is, tejet is vittek neki. Aztán apa próbálta megfogni, de Gürci nem hagyta magát. Elfutott. Apa azt mondta, hogy az esetleg csak nekem sikerülne. Hogyan talált vissza a tanyára, arra senki sem tudott magyarázatot adni. Hiszen zsákban hozták, és egy macskának tíz kilométer sem kutya ám. Apa szerint engem keresett. Mivel itt a falusi háznál nem voltam, hát megkereste a régi otthonát, hátha ott talál. Megbeszéltük, hogy kimegyünk a tanyára egy hétvégén és újra ide hozzuk.

Nem került rá sor. Valahogy mindig sok volt a munka, a tennivaló, nem volt rá idő sohasem. Csak jöttem, elrepült az idő, s már futnom kellett vonatra, buszra. Apa mindig vitt tejet a tanyára Gürcinek.
November vége volt már, fagyos, ködös őszi idő. Szomorúan bámultam ki az ablakon és Gürcire gondoltam. Mi lehet vele? Apa azt mondta nincs már ott a tanyán. Nem jön a tejért, de különben sem talál már ott ennivalót. A kukoricát is betakarították, ilyenkor szoktak az egerek menedéket találni a tanyákon, hogy átvészeljék a telet. Tehát egeret sem tud fogni, és hamarosan leesik a hó...
- Hátha befogadták valahol egy tanyán - tűnődtem az ablakban állva, néztem a szürke, átláthatatlan ködbe, amikor valami nyávogásféle ütötte meg a fülem. Gürci! Ez volt az első gondolatom, amikor a szürke köd alján, ott lenn az udvaron, valami mozgást észleltem. Újra hallottam a gyengülő nyávogást, és akkor megláttam egy girhes cirmos macskát. Láttam erőtlen lépteit, láttam, amint a konyhaajtó felé vánszorog, egyre erőtlenebbül, egyre gyengülő miákolással...
- Gürci! - sikoltottam fel, s rohantam ki a ködös, dérlepte udvarra, s szinte a karjaimba ájult a macska, úgy hoztam be a konyhába. Apa azonnal futott, azt mondta hoz egy dobozt, és tegyük ide a tűzhely közelébe, hogy felmelegedjen. Anya tejet melegített, kis tálkáért futott...
Már a tűzhely mellett feküdt a dobozban betakargatva órákon át, amikor felnyitotta a szemét. Csupán halk nyöszörgést tudott produkálni, de már mozdulni is képtelen volt. Akkor szólalt meg apa.
- Tudod mit tettél, amikor nem hagytad elpusztulni a többivel? Hát most megint szüksége van rád!
Hálásan rámosolyogtam, és hoztam a tálkába készített meleg tejet. Úgy csöpögtettem bele a félig nyitott szájába, mindig újra és újra, míg egyszer megmozdult és nyelni kezdte. Adagoltam a tejet tovább, egy ideig még nyelte, aztán elaludt.
Estefelé már megmozdult, ült a tálka előtt, és enni kért. Vittem a langyos tejet, aprítottam bele egy kis kenyeret, s csak néztem a csontsovány macskát, néztem, mivé lett az a nagy erős kandúr, néztem, amint lassan lefetyeli a tejet, majd a kenyérből is csippent egy picit, s ereje fogytán újra elnyúlik a takarón... Még hallottam, dorombolni próbált, de nem sikerült neki, elaludt újra.

Másnap már többnyire üldögélt a dobozban, és egyre többet evett. Már biztos voltam benne, hogy életben marad. Mielőtt visszautaztam, elmondtam neki, hogy ezentúl itt az ő otthona. Én ugyan, nem leszek mindig itt, de jövök és akkor szeretném, ha itt találnám őt is. Legyen jó és szófogadó.

Mintha megértette volna minden szavamat, mert betartotta, úgy ahogy kértem. Felépült és ugyanolyan szép és erős lett, mint régen, az egerek menekültek is a háztól, ha nem akartak áldozatául esni ennek a kőkemény, rendíthetetlen vadásznak. Később már azt is megtanulta mikor megyek haza, ott üldögélt a kapu mellett a kerítés tetején, s amikor meglátott, futott elém, körbehízelegtük egymást, s azután ment mindenki a maga dolgára és eszébe sem jutott többé elhagyni a házat.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-10-05 19:30:54

válasz Finta Kata (2015-10-04 13:40:08) üzenetére

Köszönöm, drága Kata, hogy Gürci cicám történetét is olvastad. Sok örömét lelheti az ember az állatokban, de meglepetéseket is tudnak okozni, amin azután csodálkozhatunk, hogyan történhetett. Kíváncsian váron a Te cicád történetét is.

ölelésem
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2015-10-04 13:40:08

Meghatóan szép emléket állítasz Gürci cicának. Alkotásod bizonyítja, hogy az első lakáshoz mennyire ragaszkodnak. Még középiskolás koromban egyik osztálytársamék (Erdélyben) elköltöztek mivel apjukat máshová helyezték, lakásuktól 30 kilométerre. Öreg kandúrjukat magukkal vitték, de elszökött. Levelet kaptak korábbi otthonuk szomszédjától, hogy hosszú idő után megjelent a cica lesoványodva, éhesen, a volt lakásuk előtt, ők vették gondozásba. Ilyenek a cicák, az régi otthont megkeresik.
Az én kandúr-cicám a szomszédban élt, úgy került hozzánk még másfél éves korában, hogy elköltöztek mellőlünk (csak városon belül), de ő onnan mindig visszaszökött, mert bejáratos volt hozzánk is. Második alkalommal kértem, hagyják nálam, és itt élt meg 21 évet. Egyszer fölteszem ide olvasni a történetet, mivel igen érdekes, kalandos élete volt.
Élvezettel olvastam alkotásod, ami az állatok szeretetét bizonyítja.
Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-09-13 10:39:30

válasz T. Pandur Judit (2015-09-11 23:57:35) üzenetére

Köszönöm szépen, kedves Judit, hogy olvastál és véleményezted. :)
A kis unokád korában még megcibálják a gyerekek a cicákat, csak vigyázz, nehogy visszakapja. :)

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2015-09-11 23:57:35

Kedves Ida!

Nagyon szép, és megható történet!
Én is nagy barátja vagyok a macskáknak, most is van hat cicánk. Négy felnőtt, és két kölyök. A kis unokám imádja sikítva kergetni őket az udvaron, de nem félnek igazán tőle. :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-09-10 09:28:10

válasz Klára (2015-09-07 11:30:41) üzenetére
Kedves Klári!

Köszönöm, hogy megosztottad velem az eltűnt cica történetét. Különös és rendkívül hálás teremtmények az biztos. :)
Köszönöm, hogy olvastál és örülök, hogy megtoldottak a magad történetével.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2213
Időpont: 2015-09-07 11:30:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Egyszer az egyik cicánk majdnem két hétre eltűnt, és már keresztet vetettünk rá, de egyszer csak megjelent a konyha ablakában és nyávogott, nem akarta abbahagyni. Mintha el akarta volna mondani, mi történt vele, amíg nem volt itthon. Emlékszem, mekkora öröm volt a házban, hogy végre megkerült.
Gürci története meghatóan szép!

Szeretettel: Klári
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-09-06 22:14:07

válasz efmatild (2015-09-06 13:08:30) üzenetére

Kedves Matild!

Örülök, hogy emlékeket ébresztett benned írásom és visszahozta Cili cicádat egy röpke időre.
Egyébként, jól érzékeled, hogy hiányoznak az állatok. El sem hiszed hányszor estem kísértésbe, hogy legalább egy kutya, vagy cica, viszont tudom, hogy ez a hely nem állatnak való (igaz, embernek sem :) ).
Köszönöm, hogy olvastad Gürci történetét, és kedves szavaidat. :)

Sok szeretettel
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
380
Időpont: 2015-09-06 13:08:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Szép visszaemlékezésedet olvasva közben én is emlékeztem kedvenc állataimra, és arra gondoltam, hogy érzelmileg melyik hatott rám a legjobban. Nagyon sok kedvencem volt, mindegyik megérdemelne egy történetet. A leghosszabb ideig élő állatbarátom egy Cili nevű vörös macska volt. Óvodás koromtól felnőtté válásomig annyira szeretett, hogy megérezte, mikor vagyok rosszkedvű. Olyankor még jobban kedveskedett, és muszáj volt elmosolyognom magam.
Gürci cicád nagyon különleges nevet kapott, és nevéhez méltóan nemcsak pici, hanem nagyobb korában is harcolt az életéért, gürcölt érte. Írásod mögött érzem, hogy mennyire hiányoznak Neked az állatok, amit megértek...
Örülök, hogy olvashattam szép történeted!:)
Sok szeretettel: Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-09-06 10:53:08

válasz Susanne (2015-09-05 19:27:27) üzenetére

Drága Zsu!

Éreztem én, hogy valami rossz hangulat uralkodott el rajtad, most örülök, mert mintha a régi Zsu tért volna vissza. Örülök, hogy itt jártál, és hogy kisütött a nap... Ne add fel, van egy versem ilyen címmel, olvasd el, hátha segít... :)
Köszönöm kedves szavaid.

Ölellek szeretettel
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5457
Időpont: 2015-09-05 19:27:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Idám !
Már olvastam ezt a remek írást, csak nem voltam olyan állapotban, hogy belépjek és bármilyen írást elolvassak.
Remek :)Érző szíved, lelked benne van :)
Szeretettel ölellek: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-09-03 10:08:17

válasz Ylen Morisot (2015-09-02 13:06:22) üzenetére

Köszönöm, drága Ylen.
Sok állat volt a tanyán gyerekkoromban, és rengeteg szép, vagy fájdalmas emlék fűz hozzájuk. Akkor még nem tudhattam, mennyire lélekformáló terápia volt az... :)

Szeretettel
Ida
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1751
Időpont: 2015-09-02 13:06:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Csodálatos történet megint, szívhez szóló, melengető.
(Eszembe jutott róla a szomszédom macskája, akit elütött az autó, egyik lába hátra lóg a levegőbe, csoda, hogy él, de minden nap meglátogat.)
Szeretettel:
Ylen

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Bolond világ (Rögtönzések) című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Ímé az Úr elközelge című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Ez van karácsonykor címmel a várólistára

Cipike alkotást töltött fel Szerelemkút címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Félelem-TESZT (részlet) című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Bár tudnám merre jársz című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) A lakás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szakadt szövetkabátban címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Glaube címmel

F János bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel Szereplők címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Az utolsó nap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)