HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48426

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-09-02

Piros és a Farkas (4.)

Mire a lombok lehullottak, Piros már unta a butikot a pökhendi tulajdonosával együtt, aki szűken mérte a juttatásokat, és sehogyan sem engedte beköltözni a házába.
A faluban az összes férfi vagy nagyon csúnya, vagy öreg, vagy pelenkás takonypóc lett a szemében. Semmi normális a láthatáron - sóhajtozott. Hiába, hogy hivatalosan is elvált asszony lett, s azt csinálhat, amihez csak kedve van, az alkalmak elfogytak. A férjeket megfenyegették az asszonyok, ezért nem mertek szóba állni vele, a facér férfiak megkóstolták és megunták, majd egymásnak adogatták, mert rájöttek, csak játszik velük. Nem vették komolyan, nem akartak tőle egyebet néhány forró éjszakánál, és ő sem akart tőlük semmit. Egyik se tudta - nem is akarta - kivinni az élet zsákutcájából.
Ideje a városba költözni - gondolta a tél közeledtével.
Ráadásul a nagyi férjhez fog menni. Ki hitte volna? Karácsonyra tervezték a nagy eseményt, kint az erdészházban. Remélhetően addigra lehullik a hó, és minden gyönyörű lesz. A fél falut meghívták, az emberek mindenütt izgatottan sutyorogtak, tervezgettek, izzott a levegő a várakozástól. Csak Pirost hagyta hidegen a dolog.
Decemberi délelőttön dugig pakoltak egy teherautót mindenfélével, ami majd a vendéglátáshoz kell, és egy favágó már elindult vele az erdészlakhoz, mikor az anyja visszaérkezett a házukhoz. Lihegett a rohanástól. Lemondóan lógatta a karját, és szitkozódott.
- Mondtam annak az idiótának, hogy ne tartson fel, mert ide kell érnem időben, de beszélhetek én ennek! Éppen csak a legfontosabb maradt itt! Pirikém, nincs más, mint hogy el kell vinned a nagyanyádnak! Gyógyszer nélkül nagy baj lehet, a lelkemre kötötte, hogy el ne felejtsem, mert elfogyott a tartalék dobozzal is.
Erre mit lehetett mondani?
Semmit. Előtte kapott össze a főnökével, örült, hogy leléphet, mégpedig jó indokkal. Belebújt a téli, bélelt dzsekijébe, és némi tépelődés után a téli bakancsába, sapkát, kesztyűt húzott, körbebugyolálta magát egy kötött sállal, és felkészült a kiadós gyaloglásra, a keményre fagyott erdei ösvényen. Jó lesz sietnie, négykor már sötét lesz. Addigra talán visszaér.
Ám ettől még nem kell lelkesnek lennie. Örüljön az anyja, hogy szívességet tesz. Majd alkalomadtán emlékezteti erre.
Kaptatott fel az emelkedőn, s mikor pihegve felért, megtorpant. Alatta a lejtős hegyoldalon ismeretlen ember szénával töltötte fel az őzek etetőjét. Nahát, mégsem néptelen az erdő?
Szándékos lassúsággal ereszkedett lefelé, és alaposan megszemlélte. Magas, szikár, izmos, nem a nyiszlett fajta. Barna arca markáns, mély redőkkel szabdalt, melyet nem a kor, inkább a szél és a nap vésett az arcára.
A férfi azonnal észrevette őt, s megállt a villa a kezében. Zöldes szemei fiatalos kíváncsisággal csillogtak, amint végigmérte a lányt.
Piroska beleremegett. Micsoda bika! Hol bujkált ez eddig?
- Jó napot! - Szende ártatlanságot mímelt, tudta, erre harapnak leginkább. Talán felajánlja, hogy a járművével leviszi az erdészházhoz. Megspórolna egy csomó gyaloglást. Meg aztán ki tudja, még mi történhet?
- Szép napot magának is! Merre, kislány?
Lehet vagy negyven - tippelt Piroska -, vagy még annyi sem. Őszülő halánték, nem tejfelesszájú suhanc már, okosnak látszik, és nincs gyűrű az ujján. Éppen nekem való.
- Csak ide, az erdészházba. A nagyanyámhoz.
- Vagy úgy! Éppen odamegyek. Ha vár addig, míg teli pakolom az összes etetőt, mehetünk együtt.
- Még segítek is - készségeskedett Piros, nem épp hátsó szándék nélkül.
Ha akart, mindig tudott nagyon ügyes és gyors lenni. Égett a keze alatt a munka, ha valakit el akart vele kápráztatni. Gondolkodás nélkül kapta fel a könnyű kis bálákat, és rakta az etetőbe. Most az egyszer nem érdekelte, hogy koszos lett a kabátja. Pillanatok alatt kiürült a kisteherautó.
- Lupusz vagyok - nyújtotta a kezét, mikor beültek. - Köszönöm a segítséget.
- Szívesen. Lupusz, mint Farkas? Milyen érdekes! Én Piroska vagyok.
A férfi mosolygott, de nem szólt. Indított. A szűk ösvényen épphogy elfértek, de hamar leértek az erdészlakhoz.
A zúgásra előjött a ház asszonya. Szélesen mosolyogva megölelte az unokáját, aztán Lupuszhoz lépett, és megcsókolta. Piroskának leesett az álla.
- Nagyi... - nyögte.
- Ő a vőlegényem. Látom, már megismerkedtetek.
Mélységes döbbenetében elállt a szava. Micsoda alamuszi macska a nagyanyja! Ki se nézné belőle, hogy magába bolondított egy ilyen fickót! Hogy csinálta? A férfi vagy tíz évvel fiatalabb nála.
- Gyertek be!
- Nagyi, sietek vissza. Csak ezt hoztam - nyomta a kezébe a dobozokat. - Igazán mennem kell.
Sietős puszit nyomott az arcára, és hátat fordított a párnak. Menekülőre fogta a dolgot.
A zaklatottsága nem csökkent, amint rohant az ösvényen. Felháborodott azon a nyilvánvaló igazságtalanságon, hogy a sír szélén álló, beteg öregasszony megkaphat egy ilyen remek emberpéldányt, s ő, a fiatal, szép, életerős nem kell senkinek.
Ez így nem fedte az igazságot, de zavarodott elméjével így akarta látni.
Lupusz tehát az új erdész. Biztosan ő is olyan emberkerülő fajta, aki csak a fák és az erdei vadak között érzi otthon magát. Ezért nem találkoztak eddig.
- Ki a nagyi vőlegénye? - faggatta este az anyját.
- Igaz, te még nem ismered. Mire vagy kíváncsi?
- Ma összetalálkoztunk az erdőben, és elvitt az erdészlakba. Mindent mesélj el róla! Kíváncsi vagyok, ki lesz az új nagyapám. Bár nagyon fiatalnak látszik.
- Pircsikém, miben töröd a fejed? Azt az embert meg ne próbáld elcsábítani!
- De anya! Eszem ágában sincs! Tudod, házinyúlra nem lövünk.
- Na, jó. Lupusz már nem olyan fiatal, mint amilyennek látszik, közel van az ötvenhez. Negyvenhét, negyvennyolc? Így valahogy. Nagyapád legjobb barátja volt, amolyan fogadott öccse. Anyám azóta ismeri, mióta férjhez ment. Aztán más vidékre ment, szerintem azért, mert már akkor is szerelmes volt a nagyanyádba. Sosem nősült meg, agglegény maradt.
Mikor a nagyapád meghalt, megpályázta az állást, és ő lett az új főerdész. Először azt gondoltam, csak kötelességből segíti a barátja özvegyét, de aztán láttam, nem is esik nehezére. Végül megértettem mindent. Anyám csinos, szemrevaló teremtés, s ettől a szerelemtől újból kivirult. Igazán megérdemli, hogy boldog legyen. Lupusz mellett az is lesz. Ő sosem bántaná meg!
Még hogy nem? Azt te csak gondolod, naiv anyácskám -fortyogott magában Piros. - Nem ismered úgy a férfiakat, mint én! Van az a nő, akiért bárkit, a legnagyobb szerelmét is meg tudja csalni a férfi. Csak érteni kell hozzájuk.
Szépen, óvatosan kell becserkészni őket, megadni nekik, amire titokban vágynak, felszítani a vágyaikat, hogy eszeveszetten rólad fantáziáljanak, és már a tenyeredből esznek - tervezgetett üres óráiban. - Lupusz nem is farkas, hanem a legszebb szarvasbika, akit öröm lesz elejteni.
Piroska a bosszún törte a fejét. Ám a terveit megtartotta magának.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-09-13 18:05:28

válasz eferesz (2015-09-11 18:34:06) üzenetére
Értem. Így igaz!
Ylen
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2631
Időpont: 2015-09-11 18:34:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Elsősorban arra gondolok, hogy Piroska nem véletlenül érdeklődött az új nagyapja felől, másodsorban pedig az élet mindig azt nyújtja számunkra, amiből tanulnunk kell.
:)
Üdvözletem!
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-09-04 15:55:20

válasz eferesz (2015-09-03 18:09:14) üzenetére
Kedves Szabolcs, mire is gondolsz pontosan?
Ylen
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2631
Időpont: 2015-09-03 18:09:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Eddig csak sejtettem, de most már tudom, hogy nincsenek véletlenek!
:)
Üdvözlettel: eferesz
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-09-03 16:44:01

válasz Kőműves Ida (2015-09-03 10:03:14) üzenetére
Hát, ebből nem románc lesz. A "piroskafélék" macskák, mindig a talpukra esnek. Dorombolnak és karmolnak.
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5763
Időpont: 2015-09-03 10:03:14


Bosszúúú?... remélem nem fog neki sikerülni. Meg kell őt valakinek leckéztetnie, de nagyon...
Kíváncsian várom a folytatást. :)

Szeretettel
Ida

Legutóbb történt

Bálint István bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)