HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48416

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-09-03

Piros és a Farkas (5.)

Az esküvő igazán remekül sikerült. Piroska volt a legédesebb, legelragadóbb, legodaadóbb unoka, aki csak létezhet a földkerekségen. Körbecsicseregte újdonsült nagyapját, s még nagyanyjának is a kedvét kereste. Főleg akkor, amikor az új rokon is látta. Ha akarták, ha nem, mindig ott lebzselt a közelükben.
Piroskát semmi el nem tántoríthatta. A hallgatás, a hidegség, az udvarias távolságtartás, amit viszonzásul kapott, csak még jobban ösztökélte. Már csak azért is meg akarta mutatni, mit veszített a férfi azzal, hogy egy fonnyadó vénasszonyt választott, s nem a hamvasan ifjú bőrt. Őt.
A lagzi után rendszeresen térült-fordult a két ház között. Nem is kellett kérni, ő maga ajánlkozott. Ha anyjának gyanús is lett a nagy készségeskedése, nem tette szóvá, mert senki sem találhatott a lánya viselkedésében semmi kivetnivalót. Az emberek dicsérgették, örvendeztek viselkedésének nem várt javulásán. Jólelkű lány, segítőkész - vélekedtek, s már elfelejtették, miket mondtak róla nemrég -, majdcsak megtalálja az emberét és megállapodik!
Mire elérkezett a tavasz, már Piros annyiszor illegette, kellette, mórikálta magát a férfi előtt, hogy fölkeltette annak érdeklődését. Ám az, alapjában tisztességes ember lévén, nem akart tudomást venni róla. Még önmaga előtt is tagadta, hogy tetszik neki a készen kapott unoka. De mire május lett, már várta a lány látogatásait. Ha tehette, úgy szervezte az idejét, hogy az ösvény felé legyen dolga.
Sok-sok munka akadt arrafelé. Felforrósodott a vére, valahányszor Piros csábítóan - puszta véletlenségből - hozzádörgölőzött, hiszen férfi volt. Mégsem akart bonyodalmakat, hiszen végül felesége lett az egyetlen asszony, akit valaha is igazán akart. A sok magányos év után végre nyugodt életet élhet, megállapodhat, boldog öregkora lehet. A lelkiismerete is óvatosságra intette.
De az álmainak nem tudott parancsolni. Minél inkább elfojtotta nappal a vágyait, annál elemibb erővel törtek rá éjszaka.
Kézfogás, andalgás az ösvényen, forró szavak, célozgatások, incselkedések. Csupa ártatlan kis játszadozás, amivel nem ártottak senkinek. Így kezdődött.
Míg aztán egy langymeleg kora nyári délután megtörtént az elkerülhetetlen. Piroska forró ajka Lupuszéra tapadt, és aztán már nem volt megállás. A sűrű bokrok mögötti tisztás magasra nőtt füve a földre lapult, mire a kakukk befejezte a szólamát. Piroska visszabújt a parányi piros nadrágjába, a még apróbb topjába, megették a kosárból a szendvicseket, megitták a kissé meleg üdítőket, és mentek tovább, ketten kétfelé.
Lupusz elveszett ember lett. Aznap este először fordult elő vele, hogy a neje helyén mást látott.
Az újból vörös hajúvá festett bombázó néhány hét alatt teljesen behálózta. Lesett a lányra az ösvény mellett, titkos találkákra hívta, éjjelét-nappalát az ő káprázata töltötte ki. A legtitkoltabb vágyai is teljesültek.
Feleségével türelmetlen lett, már nem látta annyira vonzónak, mint ezelőtt. Szembesült a ténnyel, hogy bizony, egy hervadó asszonyt vett el. Néha nem is emlékezett, miért várt rá oly sok éven keresztül. Küzdött ugyan a lelkiismeretével, de a testének nem tudott parancsolni.
Nem látta meg, hogy az orránál fogva vezetik.
Nagyanyó viszont nem volt vak. Sejtette, valami történt, ami miatt a párja elfordult tőle, ami miatt már nem tud megfelelni neki. Elképzelni sem tudta, mi az. A férje feszült lett, ingerültségén alig tudott uralkodni, mindenért a párját hibáztatta. Türelmetlensége miatt egyre többször összevitatkoztak. Csak nő lehet a dologban - gondolta végül bölcsen.
Szomorkodott kicsit. Az unokája se jön az utóbbi időben, a lánya is sokat dolgozik, most életében először elkezdte érezni a magányt.
Sötét gondolat telepedett meg benne, amitől megdermedt. Na, nem! Az nem lehet! És ahogy jött, úgy el is kergette a gyanút.
De mivel az éléskamrát fel kellett tölteni, az erdésznek pedig az erdőt kellett kerülnie, beült a családi terepjáróba, és a város felé vette az irányt.
A szerelmes párocska örvendezett. Hurrá! Pihe-puha párnák között folytatódhat a hancúrozás. Ki is használtak minden percet, annak rendje, s módja szerint, még az ablak is bepárásodott.
A csata hevületében nem hallották meg az autózúgást. Nos, lett nagy kapkodás, ám mindhiába. A gyors csókok miatt a felöltözés igencsak hevenyészve történt meg, s a felhevült arcok még inkább árulkodtak. Nem kevésbé a feldúlt ágy.
Anyó állt az ajtóban. Itt már nem lehetett letagadni semmit. A valóság a fejére zúdult, és a földre sújtotta.
Szívéhez kapott, és elgyöngülve a földre rogyott. Reszkető kézzel kotorászott a táskájában a gyógyszere után. Kínkeservesen felpattintotta az üveg tetejét, a tenyerébe öntötte a parányi pirulákat.
Piros egy szökkenéssel ott termett, és kiverte a kezéből.
Két ember szemei bámulták megrökönyödve, mit tesz.
- Bocsánat! De ügyetlen vagyok! Csak segíteni szerettem volna...
Nagy igyekezettel még jobban szétszórta az apró szemeket. Végül a nagyi mégis megtalált egyet, és a nyelve alá dugta.
- Hívom a mentőket - szólt végül Lupusz, mikor magához tért.
Hívjad csak - gondolta Piros -, mire ide, a kerek erdő közepére kiérnek, már úgy is késő lesz. Remélhetőleg. Mert ha nem, nekem annyi.
A térerő modern kori problémájával egyikük sem számolt. Mert bizony az nem volt. Így a telefon sem működött. Mire a nagyanyót berakták az autóba, és a városi kórházba értek vele, már késő lett. Itt hagyta ezt a csodaszép földi világot a jóságos Farkassal és a gonosz Piroskával együtt.
Lupusz megözvegyült.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-09-13 18:08:36

válasz eferesz (2015-09-11 18:35:32) üzenetére
Köszönöm, kedves Szabolcs!
Nem bonyolódás ez, az életben is ilyen egyszerűen intézik a "piroskák" az életüket.
Ylen
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2630
Időpont: 2015-09-11 18:35:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Látom a dolgok bonyolódnak, pedig az élet annyira egyszerű.
:)
Nagyon tetszik a történeted!
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-09-05 15:04:47

válasz Kőműves Ida (2015-09-05 13:22:58) üzenetére
Ez jó! Én is jól szórakoztam, bevallom, míg írtam.
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5763
Időpont: 2015-09-05 13:22:58


homo homini lupus...

szóhoz sem jutok, megyek a következőhöz.

Ida

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Csak így, egyszerűen 06. címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)