HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1840

Írás összesen: 46945

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Szokolay Zoltán
2018-08-29 20:03:43

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Németh IstvánFeltöltés dátuma: 2015-09-05

Remény

Az öregeknek egyetlenegy tolluk van, amivel írnak. Amikor az kifogy, csak akkor kell nekik másik. Így járt Gyula bácsi is.

Éppen levélírás közben fogyott ki az ő tolla, de mivel ez kora délután történt, úgy gondolta, még aznap bemegy a belvárosba, vesz magának másikat. Felült a buszra, elment a legközelebbi áruházba.

Semmi mást nem vett, a tejet, kenyeret, a kenyér mellé valót már reggel megvette a megszokott kisboltjában. Kissé csodálkozott is a nagy pakkokhoz szokott pénztáros, amikor meglátta a szalagon az egy szem tollat. Középkorú hölgy volt, és megjegyezte, hogy az ő szülei is ilyenek, képesek egy szem apróságért bemenni valamelyik üzletközpontba. Pár szót váltottak még, de Gyula bácsi nem ismerte őket.

Amikor hazaért, folytatta a levélírást. Addig már leírta, hogy reggel a kisboltban találkozott Erzsikével. Azzal, amelyiknek két fia és egy egy lánya van. A nagyobbik fiú sofőr, a kisebbik meg valami nagy cégnél dolgozik. Szóval, az Erzsike lányának múlt hónapban volt az eljegyzése. Ennek nem örült, mivel előtte már volt két házassága, és egyik sem volt túl szerencsés. Unokát már nem remél tőle, nem mai csirke a lánya.

És leírta azt is, hogy aznap szép, csendes idő volt, a szél lágyan ringatta a fák lombjait, sokat üldögélt alattuk, hallgatva a levelek suhogását, a madarak csicsergését.

Eddig jutott, amikor kifogyott a tolla, innen folytatta. Elmesélte annak is a történetét, a buszozást, a találkozást a pénztárossal, a hazajövetelt. Amikor befejezte, akkor gondosan összehajtogatta a papírt, borítékba rakta, majd elindult vele a postára.

Minden nap szokott levelet írni, a postán ismerősként fogadták, beszélgetett velük is. Amikor ezután hazament, bekapcsolta a tévét, nézte kicsit, megvacsorált, majd a járó tévé alatt elaludt.

Másnap reggel amikor felkelt, szép nyugodtan, békésen elköltötte a reggelijét, elballagott a kisboltjába. Útközben találkozott pár régi ismerőssel, akikkel felelevenítették a régi emlékeket, történéseket.

Jól esett neki a kis séta, utána kiült a házuk teraszára. Majdnem elbóbiskolt, amikor csengettek. Nem mozdult, várt valamire. Újra csengettek, de továbbra sem indult el a bejárat felé. Aki a ház előtt állt, nem volt türelmetlen, sokára nyomta meg harmadszorra is a gombot. Ekkor kelt csak fel a székből, és ekkor indult el a kapu felé.
- Üdvözlöm Gyula bácsi! - köszönt neki a postás amikor meglátta - Szép napunk van!

Minden nap hozott Gyula bácsinak levelet, és mindig a harmadik csengetésre jött csak ki, ezért nem vol türelmetlen. Ma azonban sokkal jobban furdalta a kíváncsiság, mint általában, ezért nem bírta megállni, megkérdezte ami már rég furdalta az oldalát:
- Miért ír minden nap saját magának levelet, Gyula bácsi?
- Miért, miért? Hogy a Jolánka hozza be őket, és együtt olvasgassuk.

A postás nem szólt többet. Gyula bácsi feleségét, Jolánkát három éve temették el.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2015-09-08 19:28:32

Szia Ylen!

Őrülök, hogy tetszenek az írásaim!
Igen, nem biztos, hogy ritka a hasonló eset. Azonban itt változtatni fogok Gyula bácsi utolsó mondatán: A "hogy" helyett a "hátha" vagy valami hasonló kifejezést fogok használni. Így nem remény, hanem hit.

Üdv: István
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2015-09-07 20:22:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!
Többször olvastam el, sokat gondolkodtam rajta, és elmesélem neked:
Édesapám, aki minden ilyet tagad, anyu halála után még egy évvel is azt mesélte, hogy "Anyátok nem ment el, itt van, az éjjel is veszekedett velem."
Dolgoztam idősek otthonában, nagyon sok hasonló történettel találkoztam. Elgondolkodtató.
Szeretem olvasni az írásaidat.
Szeretettel:
Ylen

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak HK VI/2. Befejezés című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Őszi dal című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Idegenben című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Húsvét hétfőjén 2018. című alkotáshoz

magam alkotást töltött fel Nyár végi erdő címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Idegenben című alkotáshoz

Delory Nadin alkotást töltött fel A pillangó címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Gesztenye fa című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Idegenben című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Engedd el! című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Gesztenye fa címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Őszi dal című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ősztemető - 2018 című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ősz című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)