HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46807

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / ajánló
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2015-09-07

Nagyvárosi történet, IV. rész

Gondolatok a Ködről, meg elválásról

Van, ki ismerné a Köd szándékait? Mert, van úgy, hogy az valakit - tán undorral - azonnal kiköp, másokat meg csak hónapok, esetleg hosszú évek múltán enged sorsára, máskor meg a csupán, az alig pár napig távollévő megőszül, esetleg megöregszik, jóllehet, az "ott benn" történtektől való iszonyodtában, de az is elképzelhető, hogy a ködben egyszerűen sokak számára gyorsabban múlik az idő. Másokon meg egyszerűen nem fog az; hosszú évek múltán is fiatalon kerülnek ki a nagy kalandból, miközben a rájuk várók, később róluk már lemondók: barátok, rokonok, szeretők már rég megöregedtek. És ez nem túl jó dolog. De akadnak olyanok is, akik sohase térnek vissza... És ez sem túl szerencsés.

Szóval a Köd, már csak ilyen. Egyszer nyálas, alattomos, csontig hatoló, undorítóan nyirkos, lassan előkúszó, félelmet gerjesztő, máskor kedvesen simogató, menekülésünket segítve, jótékonyan elrejtő. De, akárhogy is, valamiképp váratlanul csak bekúszik életünkbe.

Egymás vágyott kedvesei, szerelmesei sokszor, ó, tudjátok, olyan nagyon sokszor reménytelenül keresik csak egymást a ködben. Máskor meg felbérelt gyilkosok kutatnak kilátástalanul, búvó áldozataik után. Az áldozat előbb higgadtan, nyugodtságot erőltetve magára keresi a menekülési útvonalat, még reménykedik, menekülést segítő jó barátok után kutat, aztán barátok fordulnak csak el, nem ismerősök meg a kitaszítottat, meg remény híján szeretne egyszer már végre üldözőjével szembenézni, de hiába. A ködben nem találhatja leendő gyilkosát.

A köd, amúgy sokszor megbénítja a közlekedést is, szétzilálja, a kapcsolatokat, zavart, karambolokat, forgalmi dugókat okoz. A reptereken tanácstalan, fásult utasok nézik reménytelenül a vibráló terminált, míg végre az ölükben nyűgös gyermekeiket elnyomja az álom.

Sokan, és sokszor tévednek el a ködben. Sokszor mi is. Nem találjuk a tájékozódási pontokat, a megfelelő koordinátákat, nem találjuk barátainkat, és a barátaink sem találnak meg minket. De valójában köd nélkül nem is tudnánk tájékozódni.

Sokszor a köd jótékony, elrejti a menekülőket. Ezért, ha balsorsod a menekülés, sokszor kívánod a ködöt. De, mi tagadás, amikor (úgy véled, tisztán látod a dolgokat) és akkor is megjelenik, és a fenébe is (!), a hátad közepére kívánod.

Amikor az ember belemenekül valamiféle ködbe, sosem tudhatja, mikor és miként kerülhet ki belőle. Ha egyáltalán kikerül. Mert, azért köztudottan, vannak rosszindulatú ködök is.

De ha kikecmeregsz egy kedves, vagy akár egy valamiféle nyálas, rosszindulatú ködből, tán egészen más emberré válhatsz. Más kapcsolatok, más ismerősök és új (vagy régi) barátok. No meg új ellenségek, és új félelmek.

Olykor a köd félelmetes is tud lenni. Megjelenik, amikor nem hiányzik, és nem is számítanál rá. Máskor meg kívánnád, de a Jó'Istennek se hajlandó előbújni. De én mondom, sose félj belépni a ködbe. Ha netán eltévednél benne, csodás kalandok várnak rád. Ha váratlanul ködbe kerülnél, ne ess pánikba! Lépegess csak benne bátran! Én a magam részéről, nagyon szeretem a ködöt. Belépek, bebújok, és ez olyan jó, várom, tudjátok, úgy várom, hogy csontomig hatoljon, didergessen, és várom, tudjátok, úgy várom már a legújabb nagy kalandot, vagyis az újabb nagy kalamajkát...Mert, tudjátok mindig lesz Köd, és még sokáig, (legalábbis, jó reményeim szerint, sokáig leszek még belépni szándékozó, Álom-Időutazók)... De térjünk vissza a mesére.

Elkésőt az anyja gondjaira bízták. Csak hát az asszony beteg volt. Gyönyörű szemei esténként lázasan csillogtak, és, bár próbálta titkolni betegségét, felköhögött, meleg vére festette vörösre a havat hideg téli hajnalokon. A láplakók nem ismerték ugyan ezt a betegséget, de úgy döntöttek, elveszik tőle a gyereket, és egy másik asszony gondjaira bízták. Elkéső nem emlékezett, nem is emlékezhetett az anyjára, mert az asszony ezután nemsokára meghalt.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, V címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel A jövő illata címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ernyei Bea alkotást töltött fel Meseszőnyeg címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Békás-szoros címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Forróság címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)