HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47107

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: vörössapkásFeltöltés dátuma: 2015-09-20

Fegyelem

Egyetlen tanár sem szereti a fegyelmezetlen tanulókat.
Én magam sem vagyok másképpen.
Bár néha belegondoltam, mi lenne, ha ezek a fiatalok olyanokat művelnének, mint az én osztálytársaim ennyi idős korukban, mint amiben most ők vannak.
De nem csak nekem vannak erről élményeim.
Mindenki tudna mesélni róla, milyen csínyeket követtek el iskolás korukban.
A mi tanulóink is fiatalok, vidámak, jó kedélyűek.
Köztük is van egy-két hiperaktív tanuló, aki nem szereti az egyhangúságot.
A magam részéről ezeket, a főleg fiúkat, le szoktam foglalni valamilyen feladattal.
Írás a táblára, írásvetítő kezelése stb.
Ahhoz nehezen szoktak hozzá, amit én megköveteltem minden alkalommal amikor bementem az osztályterembe.
Mégpedig, hogy álljanak fel és köszönjenek vissza.
Próbáltam elmagyarázni, hogy a vasút a második katonaság, ahol fegyelemre van szükség.
Ez, persze, nemcsak abban nyilvánul meg, hogy köszönjenek a főnöknek, vagy a tanárnak, hanem abban is, hogy az előírásokat be kell tartani, ha nem akarnak sok-sok balesetet .
Az év elején tartott munkavédelmi oktatásokon mindig kitértem arra, hogy ha vasutasok lesznek, előnyükre fog válni a felettesek tisztelete.
Persze túlzásba vinni nem kell.
Az előírások szerint, ha egy felettes belép a szolgálati helyre, akkor az ott tartózkodóknak fel kell állni, és ha az érkező köszön, vissza kell köszönni:
Ezenkívül a szolgálati helyen vezetőállásban levőnek jelentési kötelezettsége is van.
Elmondja, hogy ő kicsoda és a szolgálatban lévők milyen munkát végeznek.
A feltett kérdésekre pedig udvariasan kell válaszolni.
Ha jól emlékszem, az én iskolaéveimben a "hetes" volt az aki jelentette a tanárnak az osztálylétszámot és a hiányzókat. (Most eszembe jutott, hogy még oroszul is tudom!)
Ezeket én próbálom a fiatalokba beleplántálni.
Kisebb nagyobb sikerrel.
Nem törődök azzal, hogy más tanár mit vár el tőlük.
Valószínű, hogy nem követelik meg azt, amit én.
Az emberek különböznek. Még a főnökök sem várják el, hogy ugráljanak a szolgálati helyen, amikor ő megjelenik.
Mondják is, hogy otthon ugrálj, anyukának, ne nekem!
De mindenki tudja, hogy az ember hiú. És nemcsak a nők. Sőt! Nem is annyira a nők.
Mindenkinek jólesik, ha észreveszik benne a feljebbvalót.
Egyik ilyen munkavédelmi oktatáson szintén azt magyaráztam, hogy ha most belép az ajtón valaki, akkor fel kell állni mindenkinek és ha az illető köszön vissza kell köszönni.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és bejött rajta Erzsike néni, az értesítő.
Régi vasutas. Tisztelettudóan köszönt.
Az egész osztály talpra ugrott és ahogy tanulták néhány perce, kórusban köszöntek vissza.
Erzsi néni úgy megrémült ettől, hogy kiejtette a kezéből a levélköteget.
Felszólítottam a tanulókat, hogy foglaljanak helyet.
Amikor Erzsi néni elment, módosítanom kellett a szabályon.
Ha idegen ember lép be az ajtón, figyeljenek engem.
Ha intek a kezemmel - persze úgy, hogy a belépőnek ne szúrjon szemet - akkor álljanak csak fel.
Nehogy úgy járjunk, mint most, hogy az értesítő nénit halálra rémisztjük a pattogásunkkal.
Előfordul néha, hogy bemegyek a terembe és nem áll fel mindenki.
Egy darabig.
Vagy nem vett észre, mert olvas valamit, vagy arra gondolt, hogy lazít egy kicsit és megússza a felállást.
Előbb-utóbb észreveszi magát, mert a többiek addig nem kapnak jelt a leülésre, amíg mindenki fel nem állt.
Cserébe az udvariasságukért én magam soha nem ülve tartom az órákat.
Jövök megyek a padok között és figyelem, hogy figyelnek-e.
Mondtam nekik, hogy azt szeretem, ha látom mindenkinek a szemét.
Sőt azt szeretném látni, hogy csillog mindenkinek a szeme az érdeklődéstől.
Év elején, amikor nem ismerem az összes tanulót név szerint, mindenki kiteszi a névjegyét az asztalra, mert így név szerint tudom őket szólítani.
Ha csak felteszem a kérdést és nem tudom megnevezni azt akinek válaszolnia kellene, nagyon nehezen jutnák előre, mert csakúgy, mint annak idején én, másfelé nézne, nem pedig rám.
Dolgozat íráskor viszont leülök a tanári asztalhoz és csak nagyon szükséges esetben állok fel.
Tudom ugyanis, hogy milyen idegesítő, ha a tanár mászkál a padok között, amíg a tanuló
"töri a fejét" a kérdésekre adandó válaszokon.
Még idegesítőbb, ha a tanár ilyenkor a hátsó padsor mögött áll meg.
A tanuló nem tudja, hogy most látja-e őt (esetleg a "puskáját") vagy sem?
Nahát ilyet nem csinálok.
El tudom képzelni, hogy mit gondolnának ilyenkor a legközelebbi hozzátartozóimról.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Talán most címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kukoricafosztás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Bár lehettem volna! című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nem mondtad című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Egy esős őszi nap címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Empátia című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Halottaim című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Somlyó Zoltán: Titok / Geheimnis címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Halottaim című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)