Luis de Borges: Az iránytű

Regisztrált:

Összes értékelés:

Szia Balázs!

Nagyon ügyesen bánsz a magyar nyelvvel, és tagadhatatlanul érezhető költői vénával rendelkezel. Némi kritikát írnék, ha nem haragszol meg érte, de csupán építő szándékkal, mert minden elismerésem a tied, hogy belevágtál egy Borges-vers fordításába, ráadásul úgy -saját bevallásod szerint-, hogy a spanyol nyelv terén van némi hiányosságod. Amúgy olvastam SajnosNem fordítását is, az övé is remek, de neki is jeleztem, mit hiányolok. A te megközelítésed szöveghűbb, de ugyanúgy kihagyod az Alguien és Algo szavak (vagy legalább az egyik) megjelenítését vagy valamilyen szintű ráutalást. Az én olvasatomban ennek van szerepe a versben: Valaki (Alguien), aki és Valami, ami írja a világtörténelmet. Ez lehet Isten, vagy egy erő, esetleg maga az idő, azt csak Borges tudta, mire gondolt. Az utolsó két strófa viszont -szerintem- egy picit elpártolni látszik az eredeti tartalomtól. Az utolsó sornak is lehet szerepe ("ave dormida que se mueve" - alvó madár, mely mozdul vagy szenderegve meg-megrándul), de önmagában is egy szép költői kép, Találtam egy angol fordítást, megítélésem szerint szép is és végig tartja a szöveghűséget. Angol szakos lévén gondolom, nem okoz problémát megvizsgálnod, és belátásod szerint alakítani-szépíteni a fordításodon. Esetleg olvashatnál Borges szimbólumvilágáról, az is segíthet megragadni a vers lényegét.
De ismét csak elismerésemet szeretném kifejezni alkotásod iránt, mert nagyon jó alap a további tökéletesítésre.
Egyben itt ragadom meg az alkalmat, hogy gratuláljak a szonettkoszorúdhoz. Nagyon tetszett, szépek a képek, érdekes gondolati ívet görgetsz végig a versen és önmagában a műfaj sem egy könnyű vállalkozás, de te -szerény véleményem szerint- nagyon jól és ügyesen bírkóztál meg a feladattal. Nekem a kedvenc szonettkoszorúm, József Attila: A kozmosz éneke című remekmű.
Köszönöm, ha megtisztelsz azzal, hogy elolvasod hozzászólásomat.
Az angol Borges-fordítás pedig így szól:

Compass


to Esther Zemborain de Torres

All things are words of some strange tongue, in thrall
To Someone, Something, who both day and night
Proceeds in endless gibberish to write
The history of the world. In that dark scrawl

Rome is set down, and Carthage, I, you, all
And this my being which escapes me quite,
My anguished life that's cryptic, recondite,
And garbled as the tongues of Babel's fall.

Beyond the name there lies what has no name;
Today I have felt its shadow stir the aim
Of this blue needle, light and keen, whose sweep

Homes to the utmost of the sea its love,
Suggestive of a watch in dreams, or of
Some bird, perhaps, who shifts a bit in sleep.

Translated by Richard Wilbur
Etiquetas: J. L. Borges

Regisztrált:

Összes értékelés:

Kedves Balázs!

Még lógok Neked (én vagyok az idősebb, úgyhogy tegeződjünk) egy levéllel - bocs, de teljesen megfeledkeztem róla. Hamarosan pótolom.

Mindenekelőtt köszönöm, hogy megismertetted velem ezt a verset - ezelőtt még nem olvastam. Kedvet is csináltál, hogy lefordítsam... most, hogy kész vagyok vele - el merem olvasni a Te fordításodat is. Látom, jobban ragaszkodtál az eredetihez, mint én. az utolsó sort - megvallom - nehezen értelmeztem... látom, Te is eltértél az eredetitől. Mindent összevetve igen korrekt a fordításod. Talán az éjjel - létben rímpárt érzem kicsit sutának.

sn