HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1849

Írás összesen: 47332

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dodesz
2018-12-19 11:45:24

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: tigerjnrFeltöltés dátuma: 2015-09-21

Lelenc gyerek

1. fejezet

Ez egy megesett mese, melyet egy "gyermek" csevegett el nekem egyszer. Rengeteget szenvedett egy kellemetlen, jeges helyen. Negyven esztendeje elevenedett meg vele ezen eset: egy cserfes, emellett rendes, kecses menyecske ellett meg egy szenvedelmes este. Szemnedv csepegett e csepp gyermekre, mert nedves teste melege megrengette e nemes lelkeket, melyek letelepedtek benn, e sejtelmes jelekkel felfestett teremben. Eleje, s gyermeke rebegett egyszerre: gyermek, mert nem lelt helyet eme "szennyezett, jeges" veremben, melybe belecseppent, Eleje, mert nem telt be e szent szeretetegylettel, mellyel meglepte nemes lelke... E veres fekhely, melyen tespedt, nem feledtette el vele: egy-egy perce nem keveset szenvedett. S ebbe belebetegedve elszendergett... nem kelt fel... Dermedt teste mereven engedte el e fekete leplet, mely feje felett lengett. Kedves zsemle-melle elernyedve, nem tesz eleget e jeles tervnek, melyben etetne egy embert...

"E kedves egyednek befellegzett" jelentette be Elek. "Nem nevelhet velem fel egy gyermeket." Nem pergett nyelve, ellenfele lett e terhes, kellemetlen nyelvezet; verekedett rendesen ezer szemnedvvel. Emellett leszegezte, helyesebben cselekedne ezen egylet, mely megjelent, elmenne. Elmenet megveregetve Eleket, egy testes ember engedte el ezen elemeket: "Ne keseregj, ember! Kellemesebb helyre ment el kedves nejed. Lelke fellegekben repdes, s te ezt meglelheted: fellesel egy percre ezen, szemednek kellemetlen testre... Ennek belseje lett kedvesed telke. Nem szenved, szeretete melege teremt nektek kedvet, mert e gyermek neve elterjed egyszer szerte e kerek egyetemen.
Nemes jelekkel ment el ezen egyed. Elek keze Lenke fele emelkedett, s e jeges, cseppet nedves fejet beggyel terelte gyereke fele, mely kedvesen szenderedett el Elek keble felett. E csendben vesztegelt egy-egy percet, s nehezen elmerengett: "ej, kedvesem, szerettelek. Ne tedd ezt velem s gyermekeddel! Gyere, vedd, beleeresztem tenyeredbe, el ne ejtsd..." de neje keze feleslegesen lengett fekhelye mellett, Endre (ez lett keresztneve) kelletlen nehezedett e lelketlen testre... Elek sejtette, nem lenne helyes e tett: e csemete ellen menne fegyverrel. Elkedvtelenedett, de felkelt, nem merengve eme terhes elemekkel, gyermeket letette, befedte egy lepellel, bereteszelte e termet, s elment...
Megleste, keresete megfelel-e, s lement, vett tejet meg egyebeket, melyek kellenek ezen esetben egy gyereknek. Rengeteget pergett esze kereke: "nejem teje helyett egy "szennylevet" kell e csepp szervezetbe belecsepegtetnem. Nem mehetek el kenyerem keresnem, mert e csemete mellett kell tennem-vennem, settenkednem."
Felfele menet vele szemben egy termetes, gyermetegen kedves szebb nem ment le, s eme percben szem szemmel elegyedett, de Elek nem keveredett csevelybe vele. Helyette belelesett kedvetlen, elkeseredett fejjel e fekete szemekbe. Erre e menyecske sem felelt, mert helyesebbnek sejtette, nem kezd, nem eped feleletre, mert ezen embernek lelke nem meleg jelenleg. Fenn Elek egy vederbe mert tejet, s feltette: engedte, melegedjen. Terembe bement, Endre gyereket felvette, mely csendesen fedett szemekkel, meleg lehelettel csellengett szellemveremben... Megetette e meleg tejjel, lefektette, s mellette megvetett egy kellemetlen fekhelyet, melyre e szerelme-vesztett egyed fejet letehet... Megcsergetett egyes egyedeket, mert el kell, temesse e kedves tetemet, mely fel kerevete felet meredez fel lelketlen. Keservvel, nehezen ment el szellemek mezeje fele... Egy szeme nevetett, egy meg rebegett.

Reggel lett, nem vekker keltette Eleket: gyermeke, mely eszeveszett szemnedvekkel jelezte: "ennem kell!" Eleje meleg tejjel lepte meg, s elmerengett: "Nem kell nekem eme gyerek! Nekem ez rettenetesen teher! Beteszem egy lelenchelyre, s keresnek rendes embereket, melyek felnevelnek egy, nekem terhes gyereket!"
Felvett egy lenge mezt, mert hevesen meleglett fenn eme egyetem ereje, s lement, megleste, merre lehetnek e helyek, melybe gyermeket vesznek be. Lelt egyet, kedve ege egyre emeletesebben verte le e nemes lelket, mely ellenezve e tettet, bele-beleremegett Elekbe... de egyre ment, mert rettenthetetlen terve egyre merevebb fejet ellett.
Estefele egy "kenyeres egyed" leste meg, mert sejtelmet szerzett: Eleknek nehezen telnek e hetek, percek, mert kedvese meg e csemete... Elek elfecsegte: Endre nem ezen egyletben lel helyet. Elmegy jelen este, messzebb, s el kell, felejtse e termet, meg meleget, meg tejet, meg egyebet. Ede (kenyeres egye neve) meglepve, lehengerelten szemezett Elekkel:
"Ember! Legyen eszed Endre te gyermeked, nem? T ezt megteszed vele? Megengeded: kelletlen kezek veszekedjenek e csepp deden? Te selejtes, esztelen, te... nem helyeset cselekszel e tetteddel, de nem!" Elek jeges jelleggel vetett nyelvezettel felelt:
"Meglehet, fekete, lelketlen embernek fested jellemem, de engem szeretet vezet. Megteszem ezt, mert nem ellene cselekszem: megmentem, ne cseperedjen fel e jeges, szeretetmentes helyen, Mert egy gyermeket helyesen egy menyecske nevelhet fel; teljes szeretet szebb nem mellett elevenedhet meg... Lelkem, lelked egyszerre kevesebb szeretetet terjeszt... esetlegesen Lenke lelke."
E percben Elek egereknek nedvet termelt, mert hevesen vert szerelme Lenke fele. Tenyere elcsellengett Endre feje mellett, de nem merte, nem engedte meg egy felettes kellem; nem legyezgette meg. Ezzel Ede kezet emelt Eleknek, mert beesteledett, s nem etetett meg egyetlenegy tehenet sem. "Megyek, mert egy hetet sem kell vesztegelnem, s megellenek e fekete pettyesek, sejted melyek... Nem? Gyere, lesd meg! Mellesleg tenyeredbe eresztek egy-egy veder tejet, kell?" De Elek szertelen egykedvvel nemet sejtettet: "gyereket be kell tennem..." felelettel kezet emelt Ede egyednek, le se ment vele, remegve tette be megette e festetlen, kellemetlen megelevenedett bemenetet...
"Csendes csemete, -jegyezte meg Elek,- nem serceg, csendben les engemet." De elfeledtette vele e jelenetet egy ketyere, mely csergett kelletlen nesszel... Elek felvette, s eme sebes szerrel letette: "ne keressenek engem, nem megyek be egy helyre sem, gyerekem kell ellenfeles esetek ellen megmentenem, betennem egy lelenchelyre."
Nem vesztegelt, felvett egy dresszet, s e meleg estben eleje, meg lelenc gyermeke megy szemnedvvel telt szemekkel Debrecenbe, egy lelenchelyre. Elek sebes cselekedetekkel tette be Endre gyermeket e telekhely mellett elhelyezett szerkezetbe, mely meleget termel e kellemetlen helyzetbe cseppent gyermekeknek. Endre egyszerre beleegyezett ebbe, nem ellenkezett e meleg ellen, kellemesnek festette e helyet, s csendben elszenderedett. Elek egy tekercset enyvezett fel eme szerkezetre: "Kergesse szeretetek, leljen kedvet e szemtelen egyetemben! Legyenek tettesek ebben rendesebb emberek! Lenke, e gyermek eleje, egy percre sem veszejt szemet Endre felett..."
Ezzel Elek befejezte; kerekek ellenek elkedvtelenedett neszt, melyben elteker e nemes szeretet... Meglepve repedezett fel lelke egyes egyedeknek, melyeknek szeme vette ezen esetet. Elek meg ment, ment messze, elfelejtve Debrecent meg Endre gyereket...
Pesten bevedelt negyven felest. Szeszbe verte e keservet, s hencsere jeges leple felett merengett egy cseppet, keze remegett, nem sejtette: helyesen, esetleg helytelen cselekedett-e. "De egyre megy, -jegyezte meg,- reggelre felkelek, nem lesz ezen esetnek egy pettye sem lelkemen, szememben: keresek szerelmet, melynek elegye lehet egy nem lelenc csemete." Eme eszmerendszerrel esett le feje, ereszkedett le szeme Eleknek, s nem szenvedett lelke szellem-vezette esetekkel sem. Csendben, fesztelen jelleggel terpeszkedett el e csepp fekhelyen, eme kellem elnyelte teljesen, s nem keltette fel; negyedegyet sem vert jelen percben vekkere...

Egy szeles, jeges reggel ereszkedett le gyenge selymeken, s eme este befedte ezt nemes, deres lepellel. Rezegve vetett szemet ez egyes egyedekre, melyek e percben mentek fel Pestre kerekeken... Szeles jellegre tett szert ezennel e kedd, szennyes leveleket sepert fel s le, nedves helyzetbe kergetett egy-egy szemet, melyeknek fegyvere lett ezzel... Fenn, "Lenke" emelkedett, teste melege sebesen megfenyegette e szemtelen szelet meg deret.
Elek erre felkelt, kellemesen, de cseppet feszengve terpeszkedett el, s kelletlen nyelvezettel festette le: "Fene egye, fel kell kelnem, mert reggel lett!" megtette ezt, persze nem lelkesedett, mert sejtelmet sem lelt, merre kezdje el. Merengve tett fel melegre egy levest, mer eledelre epedezett szervezete. Terhes elemekkel telt el negyven perc, melyben Elek feje kedvetlen lesett befele egy feneketlen tengerbe, melyben nem lelt feleletet egyetlenegy elemre sem... Nem lehetett ezen egylet egyede, ezt sejtette, s egy sebes cselekedettel megsebzett egy eret... Egy tekercsre lejegyzett e keservben egy levelet:
"Kedves emberek, melyeket szerettem! Lelkemben egy rettenetes vegyszer kezdte meg szeretetem, szeletekre szedte, s kegyetlen "jeges testnedvvel" kerekedett fejemre. Esztelen cselekedtem, cselekszem, mert nem enged ez engem el... Megmentettem gyermekem, Lenke nejemhez megyek fel; esetleg e fellegekbe... rendelkezem: e helyet, melyben rettenetes, kelletlen elemek mellett tengtem, Ede emberre reptetem... Leljen benne kedvet, meleget, szeretete..."
Nem fejezhette be, mert elcsepegett, veresre festette be e termet. Mereven, nemesen, gyenge szenvedelemmel fetrengett lenn...
Delet vertek, mely messze zengett... "Lenke" fekete fellegek terjeszkedtek, ezzel eltelt egy-egy perc. S e meleg test szeme nem lesett le e sejtelmes terepre: eleredt. Kedvetlen, jeges jellegben esett, ellenben keveset. Ez kedvet szegett egyes gyerekekben, melyek egereket kergettek, verekedtek, csellengtek, meg egyebet cselekedtek. Mellesleg Ede, mely jelenleg teheneket fejt, meglepve lesett fel: "ej, ez nem kellemes eseteket jelent..." ezt megjegyezve elmerengett cseppet, s egyre hevesebb sejtelem vert szeget e rendes fejbe...
felkelt, elfeledve tehenet, tejet, elszelelt Elek telekhelye fele... Fekete sejtelem elevenedett, meg Ede emberben: Elek teste lelketlen hevert, tenyere mellett leesve "rendelete", keze elernyedten meredezett felfele. Feleslegesen keltegette e tetemet. Elkeseredetten reteszelte be Elekre e jellegtelen bemenetet, s elment...
Nem rendelkezve e telek felett, nem festve eme esetet kellemetlennek, nem csenve el egyetlenegy elemet sem, csendben temette el Eleket...

Endre gyermek, melyet megleltek reggel bent, e meleg ketrecben, csendesen szendergett... szervezete egy cseppet keskenyedett, tejre epedezett, de nem jelzett e csemete. Nem elevenkedett, egy helyben, mereven fekve leselkedett. Egyszer-egyszer nevetett, mert egy gerle repkedett feje felett, s egy percre leereszkedett e szerkezetre, egy kedves zeneelemet eresztett el, mely e gyereknek kellemesen esett: jeles percekkel kecsegtetett. Endre gyermeket egy meglepett ember keze vette fel: "De kegyetlen emberegyedek mellett szenvednek egyesek..." De e feleletet, melyet egy perce jegyzett meg, sebesen elvetette, mert e ketrec mellett meglelte ezen levelet, melyet Elek szerkesztett...
Eme levelecske sem elevenedett meg feleletmentesen: "Rendben, megteszem, teremtek egy kellemes helyet, melyben jelesen cseperedhet fel e csemete..."
S ezzel e fejezetnek befellegzett...

2003

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2015-08-28
Összes értékelés:
27
Időpont: 2015-12-04 08:23:46

Köszönöm mindegyikőtöknek, nagyon örülök, hogy tetszett/tetszik :)

(és csak zárójelben jegyzem meg, hogy Kankalin kérésére felkerült a "kettes fejezet")
Alkotó
Mákvirág
Regisztrált:
2015-02-10
Összes értékelés:
411
Időpont: 2015-09-25 10:08:20

Lelkesen feltekertem eme kendert, s ezerszeresen feledtem kerge, kellemetlen perceket.
Nevettem.
Engedelmeddel megjegyzem: Remek, szervezett, teljesen kerek, szellemes jegyzet ez!
Ketteske rendre bekebelezve, de eme rendszerezett eszme, s nyelvezet vezette kezemet eme szegletes keretbe.
Le kellett jegyezzem!

Felesleges entereket feledve leszek:
Fekete szemek fellevele
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1465
Időpont: 2015-09-23 09:21:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát ez csodálatra méltó! Mármint a kitartás, a szókincs!
Volt egy ismerősöm, aki képes volt ilyen írásokat fejből előadni.Az is különleges képesség, mint a tiéd.
Szeretettel olvastam: Ágnes
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7265
Időpont: 2015-09-22 23:16:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves tiger...
E nyelvezet fenomenális! Ilyen hosszan!!!! Élvezhető, ragyogó olvasmány! Szomorúsága ellenére a történet is tetszett!
Szeretettel gratulálok: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2015-08-28
Összes értékelés:
27
Időpont: 2015-09-22 15:44:37

Kellemes legyen eme este, Kedves,

rendben, felteszem...

Jó; régen volt, Kankalin-kedves: már nem vagyok az a türelmes fajta :). Így ahhoz sem volt türelmem, hogy a több helyen fellelhető betűtévesztést is kijavítsam. Ergo így, 12 éves valójában közlöm; örülök, ha megörvendeztet pár olvasót :), és köszönöm. A második fejezet csapongóbb, de még azért összefüggő. Köszönöm még egyszer, jó szórakozást hozzá mindenkinek!

tig
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6359
Időpont: 2015-09-22 03:43:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia tigerjnr! :)
Abszurd bizony! Nem a történet, hanem az "eszperente", no meg részemről is abszurd hajnal előtt olvasni effélét. :)
Először lassan ment, aztán ahogy belejöttem, ráállt az agyam. A végén már folyékonyan olvastam, értettem. Beszélni még nem...
Szomorú történet, legalábbis a kezdete. Ha jól látom a számozásból, van folytatása is.
Kíváncsivá tettél.
Nagyon tetszett, ötletesnek tartom. Megállapítottam, hogy kitartó vagy és türelmes. :)
Várom a következő részt.
Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

szaty bejegyzést írt a(z) Bús élet című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Apám gazdagsága című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

túlparti bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

dpanka bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati alkotást töltött fel Ködben címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) (az) Ősz melege című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 7. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 5. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 9. címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) Mint tollpihe című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel Villanás címmel a várólistára

Istefan alkotást töltött fel Virtuális gazdagsági analízis 2018 címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)