HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48273

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-09-22

A halászfiú (1.)

Azon a nyáron, amikor találkoztam vele, a család együtt ment nyaralni. A nagycsalád. Szüleim, húgaim, a bátyám a feleségével és két égetni valóan rossz fiával. A Deltavidék legnagyobb üdülő komplexumában foglaltunk szobákat.
A szálloda hatalmas területen feküdt, és igen bonyolult alaprajzra épült. A nagyjából kör alakú központi épület köré szerveződtek a kisebb épületrészek, a lábakon álló, hengeres, toronyszerű kilátók - ahol könnyű kert asztalok mellett gyümölcsleveket lehetett kortyolgatni -, kövezett és növényekkel befuttatott belső udvarok, teraszok, eldugott helyek a szerelmeseknek.
A gyerekek számára izgalmas, felfedezésre váró labirintus. Mennyire élvezték! A nap legnagyobb részében nem láttuk őket. Merre tekereghettek, nem lehetett tudni, de az étkezések idejére mindig előkerültek. Panasz nem érkezett rájuk, így hát senkit nem érdekelt a távollétük. Még örültünk is ennek. Családias hangulat lengte be a szállodát a nagysága ellenére, talán az egyes részek viszonylagos elszigeteltsége miatt.
Amikor megérkeztünk, hófehér csipkeruhás nénikébe és ősz hajú, csontszín öltönyös párjába botlottunk a bejárat közelében. A kerti asztalok egyikénél ültek. Mindketten túl lehettek már a hetvenen, de életkedvük tagadta a korukat. Földöntúli boldogsággal mosolyogtak egymásra, és mindenkire, aki arra járt éppen. A mamika malomkeréknyi virágcsokrot szorongatott. A pincér hatalmas tortát hozott ki nekik, tetején marcipán párral. Kínálgatták, osztogatták az édességet. Esküvő - súgta a pincér - már a sokadik, hétévente mindig hűséget esküsznek egymásnak.
Ezen igen elcsodálkoztam.
Dolgaink intézése nem ment mindig simán, ahhoz túl sokan voltunk. A gyerekek folyton elhagytak ezt-azt, amire éppen szükségünk lett volna, s ilyenkor az egész család pánikba esve keresgélt. Vagy a fiúk éppen akkor tűntek el, amikor indultunk volna valahová. Szegény sógornőm! Attól tartottam, idegbajt kap, de hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat.
Egyik nap - a második hét közepén - egyedül maradtam. A család nagy hajcihő közepette elvonult a strandra. Engem nem vonzott a forró betonplacc unalma a langymeleg medencékkel, melybe már ezer ember mosta bele a fenekét. Semmi kedvem nem volt az izzadó embertömegben vizslató férfitekintetek kereszttüzének kitenni hófehér testemet. Aznap emberkerülő mogorvaság uralkodott el rajtam. Elegem lett, meguntam az esztelen közös nyaralást, legszívesebben azonnal hazautaztam volna.
A szálloda mögött csatornák sokasága húzódott: természetesek és emberek által építettek, halakkal betelepítve, a horgászok nagy örömére. Némelyik olyan széles, hogy hajózni lehetett rajta, a másik inkább csak keskeny kanális. Meglepően sokan ültek a kövecses-homokos partokon.
Kerestem a helyet, ahová letelepedhetnék, ahol nem zavarom a horgászokat, s ahol egyedül lehetnék. Végre egyedül!
Jobbra tőlem fiatal férfi horgászott. Felállt, majd elment valahová. Itt éppen jó lesz - gondoltam, s leültem a közelben.
A fickó rövidesen visszatért, elfoglalta az előző helyét, karnyújtásnyira tőlem.
- Nem zavarok? - kérdeztem kissé félénken.
Megrázta a fejét, és merőn figyelte a vizet.
- Máshová is ülhetek - ajánlottam fel.
- Maradjon csak - nézett rám -, nem zavar.
Szemében a víz szürkéskékje tükröződött.
Kinyitottam a magammal hozott könyvet. Verseskötet volt, a költő valaha itt élt, s a Deltavidékről írta a megkapóan szép költeményeit. A lapok szétnyíltak a kezemben, de még nem kezdtem el olvasni. Különös érzések leptek el. Akkoriban irodalmat hallgattam az egyetemen, s egy keveset foglalkoztam okkult tudományokkal is. Talán érzékenységem miatt, talán a hely varázsa tette, de látni véltem, ahogy az energia áramlik a betűkből a táj felé, s a túlparti fák, a nádas felől a könyv felé.
Felemeltem a könyvet. Tenyeremen tartottam az ég felé, mint a sámán, aki áldozatot mutat be. Az energianyaláb egyre láthatóbbá vált. A levegő megsűrűsödött, halvány, majd egyre erősebb rezgő-hullámzó szaggatott vonalakká rendeződött, mint egy grafika érzékeny vonalrendszere. Vibrált, áramlott oda, s vissza, s a két vég között valahol ott lebegett a rég halott költő szelleme.
A férfi felfigyelt. Furcsálló tekintettel nézte, hogy felemelt könyvvel a kezemben bámulom a messzeséget.
Ő nem láthatja, amit én, gondoltam akkor.
- Nem olvas? - kérdezte barátságos kíváncsisággal.
Pár évvel lehetett idősebb nálam, tanulatlan helybéli halászfiúnak látszott. Napszítta világosbarna haja majd a válláig ért, agyonmosott vászoninget és farmernadrágot viselt. Bőrét bronzosra égette a nap, mint azokét, akik a szabad természetben élnek. Kezét izmos combján nyugtatta, tartotta a horgászbotot. Csak a fejével fordult felém. Szimpatikus arca volt.
Váratlanul erős késztetést éreztem, hogy megértessem magam vele.
- Éreztem a versek szellemét. - Meggondolatlanul buktak ki belőlem a szavak. Mit is beszélek! Úgy sem érti...
Bólintott. Meg sem lepődött, és a tekintete várta a folytatást.
Közelebb húzódtam hozzá, s buzgón magyarázni kezdtem, amit az imént átéltem. Elmeséltem a látomásomat, a kapcsolatot a fűzfákkal, a nádassal, a tájjal, a versekkel, a könyvvel, velem. Beszélni kezdtem az auráról, az energiáról, és még sok minden másról, ami az emberek számára láthatatlan, megfoghatatlan, nem létező. Nagyon belemelegedtem.
A szeme rebbenése, az apró gesztusai arról árulkodtak, hogy ezeket a jelenségeket már jól ismeri. Rájöttem, mind, amit megneveztem, az élete része.
- Tojifan itt élt. Itt, a halászok között.
Olyan magától értetődően nevezte meg az alig ismert, méltatlanul agyonhallgatott költőt, mintha azt mondta volna: süt a nap. Elcsodálkoztam.
- Honnan tudja a nevét? Látta a könyv borítóján?
- Nem, dehogy! Csak ő lehet. A nagyapám mesélt róla. A halászok varázslónak tartották.
A fiú megfejtendő talány lett számomra. Tanulatlanságában többet tudott, mint én. Bennem is élt az egyetemi hallgatók gőgös önteltsége, szentül hittem, hogy a világot csak én tudom igazán, mindenki tudása kisebb az enyémnél. Most rádöbbentett a saját tudatlanságomra.
Komor felhőktől feketedett el az ég. Észre sem vettem addig a gyülekező veszedelmet, úgy belemerültünk a beszélgetésbe. Vihar közeledett.
- Bemegyek - pattantam fel.
Szerteágazó villám hasított végig a kormos égbolton. Hatalmas csattanás rázta meg a földet.
Halálra rémülten a fiú felé ugrottam. Éppen a horgászfelszerelését szedte össze, sikerült kivertem a kezéből. Magához szorított. Megnyugtató forrósága beborított, izmos keze a hátamat paskolgatta.
- Nyugodjon meg! Nincs semmi baj.
Bekísért a szállodába. Minden dörrenésre úgy bújtam hozzá, mint védelmet kereső gyermek. A konyhára vitte a halakat, én pedig indultam megkeresni a családot.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-09-24 20:35:34

válasz eferesz (2015-09-23 20:51:05) üzenetére
Kedves Szabolcs!
Örülök a soraidnak! Én köszönöm, hogy olvastad!
Üdv: Ylen
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2615
Időpont: 2015-09-23 20:51:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Jaj, nagyon tetszik ez a kis, vagy nagy történet, köszönöm, hogy hoztad!
Üdvözletem!
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-09-23 19:41:29

válasz Bödön (2015-09-23 10:45:26) üzenetére
Szia Laci!
Köszönöm!
Tulajdonképpen szerelmi történet, de kicsit másképp, mint ahogyan a hétköznapi életünket éljük.
A történet egy álmom. Ébredés után is bennem élt, minden szava, mondata, nem hagyott nyugtot, le kellett írnom.
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8385
Időpont: 2015-09-23 10:45:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Ígéretesen kezdődik, várom a folytatást. Szerelmi történet lesz? Vagy valami más kerekedik ki belőle, amit a kategória-megjelölés sejtet? Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A semmit hiába űzöd címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A varázshangszer című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 01. címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Mi szabdalja? címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)