HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48282

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-09-23

A halászfiú (2.)

Másnap ismét találkoztam vele a csatornaparton. Minden napunkat együtt töltöttük. Néha csak ültem mellette és néztem a vizet, máskor elbújtunk egy zugban, és beszélgettünk.
Szerelem szövődött köztünk. Pontosabban én lettem szerelmes. Nagyon. Néha már-már elveszíteni véltem józan ítélőképességemet. Ha csak az ujjamhoz ért, forróság öntött el és kezem-lábam zsibbadni kezdett. Egyre sürgetőbbé ért bennem a vágy. A szeretője kívántam lenni. Bármi legyen is az ára.
Átölelve tartott, de hideg maradt. Ő nem adta semmi jelét a vonzódásának. Nagyon tudott uralkodni magán. Nem értettem, hogyan tud ennyire közömbös maradni? Nem szeret? Nem is tetszem neki? Miért van akkor minden nap mellettem? Talán a férfiakat szereti? Na, ha így van, akkor jól kifogtam!
Kicsit eltartott magától, és mosolyogva mondta:
- Még nincs meg a lehetőség erre.
Milyen rejtélyes! Miért nem? Milyen lehetőség? Tombolt bennem a tehetetlen düh. Az elkényeztetett kislányé, aki nem kapja meg azonnal, amit akar. Nem értettem őt, de saját magamat sem. A vágy kínzott, a magmatikus erő feléje vonzott. Elvette minden erőmet. A jobbik eszem ellenére maradtam mellette, nem tehettem mást.
Így telt el a hónap. A család hazafelé készülődött. Elhatároztam, nem megyek haza velük. Ráérek, az egyetemi előadások kezdetéig még sok idő van.
A fiú nem mutatta, hogy örül a döntésemnek. Igaz, azt sem, hogy nem. Úgy fogadta, mint egy elkerülhetetlen tényt, aminek be kellett következni.
A család elment, s mi ketten bandukoltunk a töltésoldalon. Kézen fogva vezetett felfelé a parti dombokon, valamerre, egyre távolabbra a szállodától. Messze, az egyik löszdomb tetején magányos ház árválkodott, terasza a delta felé nézett. Elhagyatottnak tűnt, semmi állat a ház körül, még egy kutya sem szaladt csaholva felénk. Homok és kő mindenfelé, néhány apró fűcsomó, kiszáradt cserje.
- Hová megyünk?
Nem felelt. Fogta a kezem és vezetett.
Beléptünk a házba. Középkorú, zömök termetű, őszülő hajú, borostás férfi közeledett a hosszú folyosón felénk. Megállt előttünk, kíváncsian nézegetett.
- Ő a Hallgatag. Így nevezik errefelé. - mutatta be, és hozzátette: - Festő.
A mester megszorította kezem, kicsit fel is emelte, már-már azt hittem, kezet csókol.
- Nézzen körül nyugodtan.
A falakat mindenfelé képek borították. Temérdek festmény! Többnyire a Deltavidékről, néhány csendélet, és portré. A körülöttünk elterülő táj lelkének darabjai. Szebbnél szebb álmok.
Elragadtatva nézelődtem. Ennél gyönyörűségesebbeket még sohasem láttam. Egészen elvarázsoltak. Sejtelmes színfoltok között részletesen kidolgozott finom részletek. Éltek a képek. Néha magamat véltem a képben látni. Pontosabban, mintha belekerültem volna a képekbe. Furcsán ismerősnek tűntek. Még azok is, ahol a nyaralás alatt sohasem jártam. Többször is körbejártam a szobákat.
A fiú és a festő félrehúzódva, csendes mosollyal néztek. Cinkos egyetértés villant a szemükben.
- A hátsó szoba lesz a tiétek - közölte velünk Hallgatag meglepetésszerűen, mikor végül befejeztem a szemlélődést, és hozzájuk léptem.
Kérdőn néztem a fiúra.
Most másképpen nézett rám, mint eddig. Leolvadt róla a jégpáncél, szemei tűzben égtek. Szerelmesen. A kezemért nyúlt. Áramcsapásként ért az érintése. Akkor megértettem, hogy lebontotta a falat maga körül. Beengedett a világába. Milyen régóta vártam erre!
Hátra mentünk a szobánkba. Hazaérkeztem - mondtam ki hangosan is, és letettem a táskám.
A szoba poros volt, régies, mint amit már régóta nem használtak, és hihetetlenül ismerős. Körbejártam, s mire feleszméltem, már csak egyedül álltam a megkopott szőnyegen. Szerelmem sehol.
Üres folyosóra léptem ki. Becsuktam a szemem, majd kinyitottam, de rá kellett jönnöm, nem képzelődöm. Eltűntek a képek. Üres, kopott falak meredtek rám, a mész itt-ott már lepergett. Rohantam, kiabáltam, senki nem válaszolt a bútorozatlan, lakatlan hodályban.
A fiú a bejárati lépcsőn ült.
- Mi ez? Mi történik itt?
Ráztam, rángattam, faggattam, de ő csak szótlanul figyelt. Mikor elfogyott a levegőm, és végre csöndben tudtam maradni, felállt, szembe fordult velem. Magához ölelt. Aztán eltolt magától.
- Ez a ház már negyedszázada áll üresen. Hallgatag, a festő lakott benne. Egyetlen szobát használt, a többit telepakolta a képeivel. Mikor haldoklott, azt mondta apámnak, vissza akar ide jönni. Az alkotásai múzeumba kerültek, én meg apám halála óta őrzöm a házat.
- Hogyan lehet az, hogy láttam őt?
- A múlt találkozott a jelennel.
- Nem!
Némán meredtem rá. Nem szólt. Várt. Lázasan pörögtek a gondolataim. Aztán fény kezdett derengeni az agyamban. Összeszedtem minden tudásomat, és sejteni kezdtem, ez csak egyféleképpen lehet. Erre ő is elmosolyodott.
- Igen. Te voltál a Hallgatag. Emlékeztél. Abból, hogy láttad a múltat, tudtam, rád vártam eddig.
Lehuppantam a fenekemre. A szám tátva maradt. Ez több volt, mint amit az agyam hirtelen befogadni tudott. Sokára, nagyon sokára tudtam csak megszólalni.
- Ki vagy te?
- Varázslónak tartanak az itteniek. Tojifan a dédapám volt.
Még évek múlva sem értettem mindent. Gyakran keveredett a múlt, a jelen és a jövő, néha elég volt kibogozni, hol is tartunk. Elvégeztem az egyetemet, összeházasodtunk, és éltük az életünket a házban a dűnék között. Szép életem volt. Szerettem és szerettek.
A furcsaságokat meg lehetett szokni. Évek múlva már természetesnek vettem, mert tudtam, megint az ő varázslata játszik velünk. Hogy mikor, miért tette, nem mindig árulta el. Bíztam benne, hogy tudja az okát, célját. Mellettem volt, és én sohasem csalódtam benne.
Hétévente megújítottuk a fogadalmunkat. A nyolcadik esküvőnket az üdülőben tartottuk. Malomkeréknyi csokrot kaptam, és a tortát szétosztogattuk.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-09-27 17:46:57

válasz Bödön (2015-09-25 08:19:45) üzenetére
Szia Laci!
Meglehet, a vágyálmomról szól.
Nagyra értékelem az elismerésedet, sokat jelent nekem! Köszönöm!
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8385
Időpont: 2015-09-25 08:19:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Igen, valami ilyesmire számítottam ismerve Téged! Nagyon jó lett! Álom és valóság keveredése: vajon nem ilyen maga az élet is? Kétségem sem volt afelől, hogy nem magadról írsz, bár hozzá kell tennem, akármiről ír az ember, mindig saját magáról ír:) Tetszett, szerem az írásaidat! Üdv: én
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-09-24 20:56:36

válasz Kőműves Ida (2015-09-24 09:14:55) üzenetére
Drága Ida!
Az én valóságom messzi van ettől a történettől - de az már egy másik mese. Engem az bűvölt el, hogy egy nagyon is valóságosnak tűnő másik ember szemén át láttam bele egy nagyon is valóságosnak tűnő másik világba.
Örülök, hogy tetszett neked!
Köszönettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-09-24 20:37:39

válasz eferesz (2015-09-23 21:31:13) üzenetére
Kedves Szabolcs!
A véleményed, így csupa nagybetűvel, hát ez igazán nagyszerű! Boldog vagyok. Az "emberhalász" szó még nem jutott eszembe, de találó.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5737
Időpont: 2015-09-24 09:14:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Elvarázsolt ez az írásod.
Az első részben a tájleírás bűvölt el, a másodikban már arról is megfeledkeztem, hogy álom volt csupán, olyannyira, hogy meg akartam kérdezni: Melletted van még a lovagod?
Álomnak is szép volt, ne várjunk túl sokat a valóságtól.
Élmény volt itt lenni nálad.

Ölellek!
Ida
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2620
Időpont: 2015-09-23 21:31:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Ez NAGYSZERŰ!
Szeretem az emberhalászokat!
Szeretettel: Szabolcs

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Három lány 2. címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dal a háború végéről címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 02. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)