Paul Boldt
(1885-1921)

Junge Pferde

Wer die blühenden Wiesen kennt
Und die hingetragene Herde,
Die, das Maul am Winde, rennt:
Junge Pferde! Junge Pferde!

Über Gräben, Gräserstoppel
Und entlang den Rotdornhecken
Weht der Trab der scheuen Koppel,
Füchse, Braune, Schimmel, Schecken!

Junge Sommermorgen zogen
Weiß davon, sie wieherten.
Wolke warf den Blitz, sie flogen
Voll von Angst hin, galoppierten.

Selten graue Nüstern wittern,
Und dann nähern sie und nicken,
Ihre Augensterne zittern
In den engen Menschenblicken.
_________________________________


Az ifjú ménes

Láttak már virágos rétet,
Rajta ménest, amint robog
Pofáját kitátva szélnek?
Ifjú csikók! Ifjú csikók!

Árkokon, tarlón csapatban,
Rőt, tüskés bozótok mentén
Trappolnak csikók riadtan,
Fakón, hókán, barnán, szürkén.

Nyáron, üde hajnal pírján
Nyerítésük hallik szerte,
S ha felhőkből sújt a villám,
Vágtatnak ők félszszel telve.

Orrlyukaik szimatolnak,
Bólogatva közelednek,
Szemük - mása csillagoknak -
Szűk szemünkben egyre reszket...