HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47338

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ermi-enigma
2018-12-18 18:20:53

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Németh IstvánFeltöltés dátuma: 2015-10-01

Állatkert

- Te Leó! - ordított bele az esti szürkületbe Vedó, a sakál. - Dumáljunk egyet!
- Jól van na, csak ne üvölts már! - persze az ő hangja sem volt halkabb. - Szólj Mutyinak, hogy hozza a lámpaernyőt!

Mutyi az állatkert egyik majma, és nem véletlenül hívták így a többiek. Ártatlan, bamba képe volt, de hosszú keze, amivel imádott elcsenni bármelyik látogatótól bármit. A cipőfűzőtől elkezdve, a rendőrjelvényen át, a szalmakalapig mindent szerzett már.

Az egyik esti összejövetelükön, amit az alacsony lámpa körül tartottak, valamelyikük megjegyezte, hogy milyen jól mutatna rajta egy lámpaernyő. Erre Mutyi fogta magát, és hozott egyet a raktárából - amiről senki sem tudta, hol van, úgy vigyázott rá. Amikor megkérdezték tőle, hogy hol szerezte, akkor csak a vállát vonogatta:
- Egy néni kosarában volt.

Ezt természetesnek vették, pedig még a vak is láthatta, hogy az ernyő nem fér be a rácsok közt, valami furmányos módon juthatott hozzá.

Mire Vedó és Leó odaérkeztek a lámpához, addigra már rajta volt az ernyő, és többen helyezkedtek körülötte.
- Nem vagy szomjas, Leó? - vicsorgott kedélyesen Vedó.
- Hé Tubi! - engedett el egy igazi, erőteljes üvöltést Leó, amire megjelent egy antilop.

Ő volt az állatkert mámorítója, és ezt szó szerint kell érteni. Mutyitól kapott egy nagy edényt, a többiektől meg az el nem fogyasztott gyümölcsöket. A többi már gyerekjáték volt számára: megerjesztette azokat.

Az üvöltésre azonban nem csak Tubi jött a bóléval, hanem megjelent Jani, a pénztáros is. Az igaz, hogy éjszaka látogatni sem lehetett az állatkertet, de ő azért is pénztáros volt.
- Mi van Leó? Nem tetszik a virágmintás fejed? - kérdezte, ugyanis a lámpaernyő egyik mintája pont Leóra vetült.
- Hozz inkább a tegnapi húscafatokból! - mordult rá Leó.
- Persze csak ha van még - folytatta békésebben.
- Odanézzetek! - kiáltott fel valamelyikük. A jelzett irányba néztek, és látták a lassan közeledő, hatalmas testet. Mindannyian egyből felismerték, és tudták, hogy amikor ő is csatlakozik hozzájuk, akkor hosszú, izgalmas éjszakájuk lesz.
- Mi történt veled mostanában, Pőci bácsi? - tudakolta Leó a közeledő vízilovat.
- Ma beszéltem Darub ősömmel.
- Akit már több mint kétszáz éve az indiánok öltek meg? - kérdezte az egyik ifjú kecske, mire az anyja patája koppant a fején.
- Vele, vele.
- Akkor biztos elmondta, hogyan is kerültek az indiánok Afrikába - folytatta az ifjú, mire újabb koppanás esett a fején.
- Hagyd csak, igaza van a gyereknek. Nem Afrikában történt, hanem Indiában.
- De Pőci - vágott közbe Jani, aki akkor ért vissza a cafatokkal - Indiában sincsenek indiánok. Sőt, ott még vízilovak sem.
- Odamentek!

És Pőci elkezdett mesélni. Egész éjszaka mindenki csodálkozva, ugyanakkor csodálattal hallgatta a történetet.

Darubnak volt egy barátja, egy tehén. Egyszer a tehén kitalálta, hogy neki elege van Afrikából, a négerekből, az éhezésből, a folytonos robotból. Elmegy Indiába, ahol majd szentként tisztelik, munka semmi, élelem dögivel. Az elhatározást tett is követte, elment Indiába. A barátját követte Darub, úgy került oda.

És az indiánok? Ők egész egyszerűen kíváncsiak voltak arra, hogy egykor kikkel keverte őket össze Kolumbusz. Elmentek, megnézték.

A gond ott kezdődött, hogy a nagy nézelődésben megéheztek, és hát szerintük a tehén nem szent állat, hanem finom falat. Pont Darub barátját nézegetve ötlött fel ez bennük, és Darub is szép darab húsnak tűnt.

Némi csetepaté után - amiben néhány indián is eljutott az örök vadászmezőkre -, Darub és a tehén roston végezte.

Már pirkadt mire Pőci befejezte a történetet, és minden állat visszatért a ketrecébe.

Reggel az állatkert nem nyitott ki. Az egyik látogató - aki jól ismerte Janit - odament és megkérdezte ennek az okát.
- Tudod Pista, este nagyon belehúztak a jóba - adta meg a választ Jani.
- Pőci? - kérdezte Pista, majd látva a bólintást, odaszólt a többieknek:
- Nemsokára kinyit, addig a vendégeim vagytok! - mutatott az állatkert melletti vendéglőre.
- Te Pista - fordult hozzá valaki, már ott, a sörüket iszogatva - Tényleg volt indián felmenőd is?

Majd amikor válaszra nyitotta a száját, nevetve folytatta:
- Aki nem bírt egy tehénnel.

Pista erre már felháborodva vágott közbe:
- És egy vízilóval!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Ha olvasod verseimet című alkotáshoz

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Nincs ideálom című alkotáshoz

Munkácsy alkotást töltött fel Fáradt harangok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Ünnep előtt címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

túlparti bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

túlparti bejegyzést írt a(z) Rajzolós című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Rajzolós című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Rajzolós című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)