HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 12 Tagok összesen: 1889 Írás összesen: 49239 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-10-01
Vadóc, a Sárkány és György barát (4/7)Ficsúr, a szomszéd ország piperkőc királya bezzeg örömmel hallgatta a hírt! A sárkány visszavette, ami az övé volt! Nem is azé a mulyáé! Haha! Mit is képzelt az a nyikhaj?
Mindig irigyelte a kis tejfelesszájútól a szerencséjét és a nőjét. Mikor pedig megsúgták neki, hogy éppen az ő csinos, mesefákkal ékes erdejében szállt le zsákmányával, tudta, elérkezett az ő ideje! Bebodoríttatta vállig érő, dús fekete haját, felöltötte legszebb ünnepi ruháját, felhúzta legmagasabb sarkú selyemcipőjét - mert termetre meglehetősen aprócska maradt -, befújta magát a legerősebb illatú parfümmel, felrakatta magát a legszebb aranyszőrű paripája hátára, és elindult háztűznézőbe. Mármint barlangnézőbe, ugyanis oda bújt be a rondaság a szép királyasszonnyal. Kihúzott derékkal, gőgösen feszített a magasban a király, hófehér selyemkesztyűje két ujjával csippentve az aranyporos kantárt. Kényeskedve lépdelt vele a nemes állat, büszkén felemelt fejjel, kitágult orrlyukakkal szimatolta a levegőt. Fel is horkant azon nyomban, mikor a szellő sárkányszagot sodort feléjük. De Ficsúr is megérezte! Menten elő is vette az illatos zsebkendőjét, azt lobogtatta az orra előtt. Mikor a paripa már nem akart közelebb menni a barlang szájához, intett az apródjának. Erre az előkapott egy dúsan faragott, aranyozott sámlit, hogy leszállván a lóról, arra léphessen. De közben már serényen terítették a földre a bíbor szőnyeget, hogy azon közelíthessen álmai asszonyának fogva tartójához. Kihúzta hüvelyéből gyémántokkal és rubinokkal ékes, csillogó-villogó szablyáját, így lépett be a sárkány odújába. Vadóc épp a haját fésülgette egy sziklapárkányon üldögélve, mikor elsötétedett a bejárat, és belépett rajta Ficsúr. Meglepetten pillantott a váratlan vendégre. - Hű, de büdös van itt bent! - mondta a vendég. - Neked is szép napot! Mi járatban vagy? - Jöttem, hogy megmentselek. Elcsodálkozott ezen még a sárkány is. Elődugta a hátsó sarokból az egyetlen ébren őrködő fejét, és hitetlenkedve két szép füstkarikát pöffentett ki orrlyukain. - Fúj, de undorító! - kapta elő selyemszütyőjéből az illatosítót, és a flakon teljes tartalmát ráfújta az orra előtt lengedező rózsaszínű orra. Na, az egy pillanat alatt paprikapirosra változott! Olyan bőszült tüsszögésbe fogott a hétfejű, hogy felébredt a többi feje is, de mivel a vízesésként csorgó könnyeitől nem látott, Ficsúr könnyedén lenyisszantotta a fejét a nyakáról. Látta a maradék hat, mi történt, és a szétspriccelő vér látványától menten elájult. Mennydörgéssel vetekedett, mikor az oldalára puffant. Kint az emberek riadtan lesték, összedől-e vajon a hegy. Ficsúr király gálánsan a kezét nyújtotta az ámuló Vadóc felé, aki hipnotizáltan állt fel, s mire magához tért, már kint álltak az ujjongó, hajbókoló udvaroncok előtt. A király kényeskedve átadta a smaragdzöld létől csöpögő fegyverét az egyik lakájának, ledobta a földre az összekoszolódott kesztyűjét, és beültette szíve hölgyét az előgördülő csillogó-villogó hintóba. Mire a várba értek, Vadóc már magához tért a meglepődésből. Éles elméjével azonnal felismerte az újabb lehetőséget. A palotában ezt követően minden este ünnepeltek. Állt a bál, a mulatozás, csak nappal aludtak pár órát. Harmadnapon tudott csak Vadóc végre kiosonni, hajnalban, parasztlány ruhában. Nyöszörgött a sötét barlangban az immár hatfejű, sérült lelkületű sárkányfiú, izzó parazsakkal gyógyítgatta sebét, mikor barátnője belépett. - Ki volt ez a bűzölgő anyaszomorító? - bődült panaszosan. - Nézd meg, mit tett velem! - Na, ne búsulj! - vigasztalgatta Vadóc - Ez csak egyetlen fej, maradt még hat másik! Így is te vagy a legszebb tarajos messzi földön! Bújj el, ne mutatkozz, majd jövök, amikor tudok! Kihirdették az eljegyzést, készültek a hetedhét országra szóló nagy lakodalomra. Hét nap múlva maga a bíboros adta őket össze. Mikor a mézesheteknek vége lett, Ficsúr elindult kíséretével, hogy látogatást tegyen felesége országába, szemrevételezze a gazdag hozományt. Neje gyengélkedésre hivatkozva kimentette magát, mert tudta ő nagyon jól, mit hagyott ott maga után! Az értékes kincsek már mind biztos helyen elrejtve lapultak. Ficsúr csalódottan és dühösen fordult vissza. Olyan szegény volt, mint a templom egere, az országot a csődtől csak a jó házasság menthette volna meg. De csak üres kincstárat talált. Próbálta kitalálni, hogyan meneküljön el a házasság köteléke alól, s már azt fontolgatta, mégiscsak az özvegy bankárné lenne jobb hitvesnek. Ám mire visszatért, csak az üres szobát találta, mert időközben Vadóc is rájött a valóságra. Dehogy adja ő a vagyonát ilyen sehonnai, tivornyázós királynak! Elherdálná pár év alatt! Inkább visszaszökött a sárkányához. Az közben felépült annyira, hogy ismét repülni tudott, s így újból a hátára pattanhatott, és a felhők fölé emelkedett vele. A legenda igaz története Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Krómer Ágnes alkotást töltött fel Lét-kérdések címmel a várólistára Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |