HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48416

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-10-04

Vadóc, a Sárkány és György barát (7/7)

Sárkány erejét vesztve, haldokolva zuhant le a füves tisztásra, az öreg fűzfa mellé. Utolsó erejével is Vadócra vigyázott, nehogy leejtse a hátáról, vagy reá esve összenyomja. Megkönnyebbülve szusszant egyet a földet éréskor, becsukta a szemét, és kimerülten az oldalára dőlt. Egyetlen maradék feje búsan lehorgadt, hegei viszkettek, a három friss sebből csordogált smaragd vére.
Vadóc melléje ült, ölébe vette, simogatta hosszú nyaka selymes pikkelyeit, kéklő taraját, és potyogtak a könnyei. Siratta egyetlen barátját, kinek csillaga leáldozóban. Már soha többé nem fognak félni tőle, még ha meg is gyógyul, kalandozásaiknak befellegzett.
Így talált rájuk György barát. Sovány gebéjén egyik kolostorból a másikba tartott.
Istenfélő ember hírében állt. Szerették az emberek, de kicsit együgyűnek tartották. Mindenféle fura eszmékkel volt tele a feje. Állandóan elkóborolt a kolostorból, hogy megvédje a nőket a rájuk leselkedő gonosztól. Persze nevettek rajta, kicsúfolták. Olyan csúf volt a szegény ember arca, hogy leány nem állt vele szóba még fiatalabb korában sem.
Mikor meglátta a sárkányt, elszörnyedt, mert ilyen jószágot még életében nem látott. Micsoda rút, isten szándéka ellen való teremtmény! Az ördög ivadéka bizonyára! Nem is értette, a nőszemély ott mellette miért itatja az egereket, mikor az életét mentve messzire kellene szaladnia.
- Lányom, ne ejts egyetlen könnycseppet se ezért a szörnyetegért!
Merev inakkal, lassan lekecmergett az állat csontos hátáról.
- Látom jó lelkedet, de isten szándéka ellen semmit se tehetünk. Az úr a halálba küldi a fenevadat.
Vadóc meglepődve hagyta félbe a zokogást. Elkerekedtek a szemei ekkora ostobaság hallatán, még a levegő is elszökött a tüdejéből.
- Nem tanítja-e a te istened, hogy ne higgyünk a látszatnak? - kérdezte végül felháborodva.
- A gonosz belsőtől lesz rút a külső - vitatkozott György.
- Ki vagy te, hogy ítélkezni mersz?
- Az úr szolgája, keresztes vitéze.
- Milyen urat szolgálsz? - dühödött meg Vadóc. - Nem az irgalmasat, a megbocsátót?
- De azt. S az irgalmasság nevében meg kellene rövidíteni ennek a lénynek a szenvedéseit. - Azzal ügyetlenül kivonta kardját hüvelyéből, hogy máris cselekedjen.
- Ne merészeld! Inkább adj vizet! - pattant fel mérgesen Vadóc.
Sárkánynak kérte, nem magának, de György szerencsére félreértette. Készségesen elkezdte bogozni a nyereghez erősített kulacs szíját. A csomó rászorult, egy kézzel nem boldogult, kellett a másik is. A kard útban is volt, nehéz is volt, nem is tudott vele bánni, ügyetlenkedve feltette hát a nyeregbe. Zavarában elfelejtette, hol lenne az igazi helye. Nem volt ő vitéz, kardforgató ember, csak egy sete-suta, két ballábas, csámpás parasztgyerek. Az is a legrosszabbik fajtából, aki jámbor, de semmire se jó. Elküldték otthonról a barátokhoz, hogy ne legyen útban. Imádkozás közben tán csak nem tud kárt tenni semmiben sem!
Mikor a csomó nagy nehezen kibomlott, a rántástól a ló megugrott, a kard csúszni kezdett lefelé.
Épp, mikor a vizet nyújtotta a lánynak, a kard hegye abban a pillanatban áll bele Sárkányba, egyenesen annak a szívébe.
Vadóc agyában valami megpattant, látva már a végzetest, a jóvátehetetlent. Térdre esett, s kétségbeesetten jajgatva ölelte magához a szegény párát. A vérszín szemek lángját leste, amint megfakulnak, rózsaszínbe váltanak, elhomályosulnak, majd kihunynak.
Hirtelen haragja az eget ostromolta. Azt kívánta, bárcsak lenne ő is hatalmas, erős sárkány, hogy bosszút állhasson az ostoba emberen. Kirántotta a pengét az állat testéből, azzal a minden józanságot nélkülöző elszántsággal, hogy a barátra támad vele.
A megszúrt szívből a zöld vér szökőkútként tört elő, s hullott reá vissza. Az izzóan forró lé beborította, sisteregve behatolt a bőre alá, sejtjeibe, csontjaiba, és a lányt szempillantás alatt sárkánnyá változtatta.
György elgyengülve földre esett, bámulta a jelenést.
Az újonnan született rőtszín egyfejű felbőszülve a barátra támadt. Tépte, marta karmaival kétségbeesett fájdalmában, míg a csuha foszlányokban nem lógott, és vér nem borította a barát összegömbölyödött, védekezésre képtelen, gyámoltalan testét. Majd mikor az már moccanni se bírt, ezüst könnycseppeket hullatva felröpült a magasba.
Éles jajgatását órákig visszhangozták a hegyek, majd mindörökre eltűnt a felhők között.
Napok múlva zarándokok találtak az eszméletlen, sebesült barátra, és a sárkánytetemre. Hordágyra rakták Györgyöt, ispotályba szállították.
A testét meggyógyították, és hősként ünnepelték. A lelkét nem tudták, mert az végképp összezavarodott. Imádságon kívül értelmes szót nem hallottak tőle élete végéig.
Halála után szentté avatták, a vélt tettét írásokban feljegyezték.
Azóta nincsenek sárkányok a földön, így gondolják az emberek. Valójában Vadóc ivadékai ma is élnek, de rejtőzködnek, mert félnek az emberek butaságától. Mivel az emberi könyörületesség apró morzsája örökségként ott maradt a sárkány fiak lelkében, féltenek bennünket. Szabadjára engedett gyűlöletük végzetes lenne az emberi faj számára.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-10-12 19:50:06

válasz efmatild (2015-10-12 16:35:54) üzenetére
Kedves Matild!
Örvendek, hogy ezt is olvastad, és szívből köszönöm az elismerésedet!
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
454
Időpont: 2015-10-12 16:35:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Nagyon tetszett a meséd. Olvasás közben egyes részeken jókat nevettem, némelyiken elgondolkodtam, a végén pedig elszomorodtam a hűséges sárkány halála miatt. A befejezés nagyon sok igazságot takar. Gratulálok!
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-10-09 19:19:38

válasz Bödön (2015-10-09 08:41:41) üzenetére
Szia Laci!
Szó sincs ember-állat kapcsolatról, a már sárkánnyá vált nő a későbbiekben találkozott más sárkányfiúkkal, és így lettek az utódok. Talán itt némi kiegészítésre szorul a történet.
Igen, a Szent György legenda által bennem keletkezett kérdőjelek megválaszolására jött az ötlet. Merthogy a látszat legtöbbször csal, és az érdemtelenek válnak hőssé.
Hálásan köszönöm neked, hogy végigolvastad a mesémet, és véleményezted!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2015-10-09 08:41:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Nagyon jó lett! Most értem a végére. Igazi mese, meseszerű fordulatok, olvasható könnyed meseszövés, megszívelendő tanulságok. Egy két kérdőjel azért maradt: Vadóc ezek szerint együtt hált a sárkánnyal, s a sárkányfiúk, az ivadékok közös gyermekeik? "György-barát" sárkányölő Szent György lenne? Tetszett a mese!
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-10-07 20:01:18

válasz eferesz (2015-10-07 14:43:27) üzenetére
Kedves Szabolcs!
Örülök, hogy ilyen jó véleménnyel vagy a mesémről. Köszönöm!
A Földtenger varázslóját házi feladatnak megjegyeztem, még nem ismerem. Az általad leírtak felkeltették a kíváncsiságomat.
Szeretettel:
Ylen
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2630
Időpont: 2015-10-07 14:43:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Nagyon szépen köszönöm mesédet, mert minden mese számomra a kendőzetlen valóságot jelenti.
:)
Egy történet szerint (A Földtenger varázslója) az emberek és a sárkányok valaha egyek voltak, de akik a hatalmat választották, emberekké váltak, akik a szabadságot, sárkányok maradtak.
Üdvözletem!
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-10-06 16:37:13

válasz Kőműves Ida (2015-10-05 19:18:37) üzenetére
Drága Ida!
Szívből köszönöm neked! Ha már kettőnknek tetszett, akkor érdemes volt megírni. :)
Köszönet az olvasásért, az értékelésért!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5763
Időpont: 2015-10-05 19:18:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Ez óriási! Nagyon nagy ötlet, mondhatnám azt is, akár így is történhetett... :)

Amikor ott tartottam, hogy útban volt a kard, mindjárt gondoltam, hogy önálló életre kel.
Tehát így végezte a sárkány. Vadóc viszont sárkánnyá lett. De tényleg, olykor rémlik, mintha itt közöttünk gonosz sárkányok rejteznének. :)
Nagyon jó lett a vége, tulajdonképpen az egésze... Roppantul élveztem a meséd. Élmény volt!
Nagy gratulációm!
ölelésem
Ida

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Csak így, egyszerűen 06. címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)