HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46784

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: oroszlánFeltöltés dátuma: 2015-10-10

Égig érő árnyak-Angyalszárnyak

*

Egy szép verőfényes napon újra kézen fogott a nagymamám, vittünk egy kis cók-mókot és a babámat. Vonaton utaztunk, meglepődtem, hogy miért szaladnak a fák.
Kis idő után már nem törődtem velük, hiszen ott volt a babám, ez a baba volt az utolsó, nem gondoltam volna, hogy ezután már csak kukoricacsutkából vagy rongyból lesznek babáim.
Leszálltunk a vonatról. Jobban mondva a nagymama, ölébe kapott könnyedén, majd lerakott a macskakövekre. Nagy város volt Győr, itt született, élt az édesanyám. Egy hídon mentünk keresztül, alatta hullámzó tajtékkal a folyó. Felélénkült bennem a kíváncsiság, mindent látni és érezni akartam. Nagymama csendesített le halk hangjával.
Egy szürke, barátságtalan bérház kapuja előtt megálltunk. Csengetni kellett, hogy kinyíljon. Körfolyosón jutottunk a lakás ajtajához. Barátságtalan öregember nyitott ajtót, azt sem lehetett hallani, hogy köszönt volna, csak egy lehelet hagyta el a száját. Álltunk ott egy darabig tanácstalanul, nagymama mégis rászánta magát, hogy elmondja miért is vagyunk itt.
Na, végre-valahára beengedett. Álldogáltunk a konyhában, hellyel sem kínált. Engem lefoglalt a konyha kövezete, olyan volt, mint egy sakktábla fekete, fehér, csak ferdén dőltek a kockák, szerettem volna ugrálni rajta, de nem mertem. Mélységes csend. Senki nem szólalt meg, talán egy hangtól össze is omlott volna minden. Szerettem volna már, ha csörömpölnek az edények, vagy a székek borulnak fel, vagy az asztalon álló pohárból kifolyt volna az a kellemetlen szag, ami undorított, de nem történt meg.
Végtelen szomorúsággal ismét kézen fogott a nagymama, kiléptünk ebből az ódon, örömtelen házból.
Most már tudom, miért vitt oda a nagymama. Ez a barátságtalan öregember az édesanyám apja volt. Elmondta neki a nagymama, hogy már nem élnek a szüleim, neki be kell feküdnie a kórházba, a szíve nagyon rossz állapotban van. Azt mondták az orvosok, ha nem megy, ő is meghalhat. Nincs kire hagynia az unokáját. Addig szeretett volna ott hagyni biztonságban, amíg ő meggyógyul. Micsoda szívtelenség, micsoda konokság, vagy talán gonoszság! Miért nem tudott megbocsátani a lányának?


*


Ismét vonatra szálltunk. Lelkesedésem már alábbhagyott. A nagymama szomorúsága átható volt, de mégis az ölében éreztem a biztonságot. Elaludtam.
Sokan leszálltak a vonatról, mi is, már nem olyan könnyedén, mint induláskor.
A nap hanyatlóban, utolsó sugarait küldte felénk. Árnyékunk megnőtt, a késő délután, mint egy sötét angyal jött velünk. Mire egy kis házhoz értünk, felette már sötétedett az ég kékje, olyan alacsonyan fénylett az esthajnalcsillag, azt hittem leesik az égről.
A házon az utca felől nem ablak volt, hanem egy kétszárnyas bezárt nagykapu. Érdekesnek találtam, később lesz jelentősége, mert amikor kinyitották, egy kovácsműhely tárult elém. Az udvar nyitott, kerítés nem volt, így kényelmesen besétáltunk. Kopogásunkra egy fejkendős néni - később megtudtam Juliska néni volt a neve - nyitott ajtót. Lelkendezve üdvözölt bennünket, rögvest közölte a nagymamával, hogy - Pista öcséd, nincs itthon, de azért gyertek csak beljebb. Vacsorával kínált, lefektettek, ők tovább beszélgettek, a halk suttogástól mély álomba merültem.
Reggel arra ébredtem, hogy a nagymama készülődik. Azt hittem megint utazunk, de nem így történt. Szorosan magához ölelt, szinte fájt. Könnyeivel küszködött, azt suttogta - Légy jó kislány, hamarosan érted jövök! Elment. Ott maradtam ebben az idegen házban, idegen emberek között. A következő napok, talán hónapok, olyan homályosak voltak, mint az esti szürkület. Csupán a kovácsműhely hozott egy kis izgalmat egyhangú kis életembe.
Előfordult, hogy reggel, néha este lovakat hoztak kötőféken, akik hangtalanul tűrték, hogy megpatkolják őket. Bent a műhelyben izzott a tűz, a tűzben a patkók. Forrón kalapálták a lovak patáira, a kovácssegédek tartották a lovak lábait. Csodálkoztam, hogy nem fáj nekik, de a kovács kinevetett. Csengett-bongott az üllő, izzott a tűz. Ha ki akart aludni, sokszor felküldtek a padlásra. Ott volt a fújtató, ami olyan volt, mint egy nagy fekete harmonika, pedállal az oldalán. Erre kellett felállnom, nehezen húzta le a súlyom, ezért ugráltam rajta, ha sikerült rögtön leszaladtam megnézni, hogy ég-e, de nem. Felküldték az inast, akkor felizzott rögvest a tűz. Szerettem itt nézelődni, megszokták már, hogy ott bámészkodom. Megszerettem a lovakat, szép fényes szőrük csillogott a napfényben. Prüszkölve rázták sörényüket, amíg sorra kerültek patkolásra. Itt jól éreztem magam, de mégis eltűnt az a csacsogó kislány, hiába kérdezték - Hol a nyelved, elvitte a cica? Ha már a cicáknál tartunk, volt ott egy szép fekete, dorombolós gombolyag. Szerettem simogatni, mikor ölembe gömbölyödött, valami furcsa melegség áradt bennem szét. Édesapámnak is volt cicája, emlékszem mindig vele aludt el. No, én is beszoktattam az ágyba, innentől elválaszthatatlanok voltunk. Segíteni szoktam Juliska néninek - Hozd ide, vidd ki!
Később már krumplit is hámozhattam az ebédhez. Addig faricskáltam őket, míg alig maradt belőle valami. Lassan megtanultam, hogy ezt nem szabad, mert pazarlás. Nem volt ott aprójószág, sem malacok, hogy a hulladékot megegyék.
Ölemben egy kis kosárka tele krumplival, ami hámozásra várva. Juliska néni beledobott egy fekete széles csíkkal keretezett lapot, majd rekedtes hangon szólt - Meghalt a nagyanyád. Úgy éreztem a krumplik szétgurulnak a kosárkából és a sok krumpli héj életre kel, sírnak helyettem. A kés hideg pengéje belevágott az ujjamba. Vér, mindenütt vér, mely pirosra festette az emlékeimet is. Tudtam, nincs már senki ezen a világon, aki megvigasztalhat.

2015-ben megjelent könyvemből részlet.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7046
Időpont: 2018-04-25 10:18:23

válasz Finta Kata (2018-04-24 17:45:45) üzenetére
Drága Katám!

Nem itt kezdődik a történetem, de nagyon örülök, hogy olvasod.
Szeretettel ölellek: Ica
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11920
Időpont: 2018-04-24 17:45:45

Drága Icukám!
Mivel én most láttam ennek a történetnek egy későbbi részét, nem tudom, mikor kezdődött, ezért innentől kezdve el fogom olvasni. Műved nagyon szép mondatokkal alkottad meg, bár - mint olvasom - már kiskorodban volt alkalmad szomorkodni, bár az a kis állat a fekete cica mégis szerzett némi örömöt.
Megyek tovább olvasni a következő részt.
Szeretettel olvastam: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7046
Időpont: 2015-12-18 08:26:05

Kedves Judit!

Köszönöm, hogy olvastad életem töredékét. Sajnos nehéz sorsot szánt nekem az Isten. Református árvaházban nevelkedtem egy ideig, de előtte és utána sem volt könnyebb, Ezeket az éveket írtam le a könyvemben. Második részében természetesen a verseim egy része olvasható.
Köszönöm az elismerésedet, jólesik. Akik a könyvet olvasták azoktól is szép kritikákat kaptam.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2015-12-17 15:50:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!

Gratulálok a könyvedhez! Nagyon szívbemarkolóan megható volt a részlet, amit feltettél.
Nem biztos, hogy a kelletlen nagypapánál jó dolgod lett volna. Annyira nyomasztó volt az a látogatás, úgy érzem, hogy hasonlóan nyomasztó lett volna ott élned.
Nagy kár, hogy nem maradhattál ott a nagymamád öccsénél, előbb-utóbb biztosan megszoktad volna.
Más írásaidból tudom, hogy nevelőintézetbe adtak, nagyon szomorú sors egy csepp kislánynak!
Olyan igényesen, szépen van megalkotva ez a részlet, hogy prózaírónak is kiváló vagy!

Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7046
Időpont: 2015-12-07 22:51:40

válasz Zagyvapart (2015-12-07 17:24:12) üzenetére

Köszönöm szépen kedves Zagyvapart, a gratulációdat és hogy elolvastad a történetem.
Üdvözlettel: Ica
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2015-12-07 17:24:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!

Egy kislány szívfacsaró emlékezése, életének egy szomorú periódusára.
Megható történeted nagyon tetszett.
Gratulálok: feri, Zagyvapart
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7046
Időpont: 2015-11-23 07:07:04

válasz hundido (2015-11-21 05:20:46) üzenetére

Köszönöm és örülök, hogy itt voltál!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1114
Időpont: 2015-11-21 05:20:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!
A fájó emlékek előbb- utóbb "kiíródnak" az emberből. Nagyon szép történet, remekül megírva. Nagyon megérintett. szeretettel: hundido
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7046
Időpont: 2015-11-20 22:29:23

válasz Balog Marianna (2015-11-20 21:55:59) üzenetére

Kedves Marianna!

Jólesnek kedves soraid és a gratulációd, nagyon örülök, hogy elolvastad az élettörténetem egy kis részletét, melyet megírtam most megjelent könyvemben, egy hosszabb elbeszélés keretében, válogatott verseimmel.

Üdvözöllek szeretettel: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
192
Időpont: 2015-11-20 21:55:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!
Szó szerint fájt, ahogy olvastam soraid. Nagyon tetszik, ahogy a legapróbb részleteket is visszaadod szavaiddal. Gratulálok az alkotásodhoz!
Szeretettel: Marianna
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7046
Időpont: 2015-10-14 22:46:44

válasz Kőműves Ida (2015-10-14 16:19:28) üzenetére

Drága Ida!
Köszönöm az együtt érző kedves soraidat. Nagyon sok évtized eltelt amíg egyenlített a sors.
Szeretettel ölellek: Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5444
Időpont: 2015-10-14 16:19:28

Kedves Ica!

Megható és fájdalmas sorok. Amit Te átéltél gyerekként, az bizony embert-próbáló...
Annál inkább reménykedek benne, hogy felnőttkorodban törlesztett a sors, és megmutatta az élet napos oldalát is. Szépséges soraid a szívemig hatoltak...
Ölellek
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7046
Időpont: 2015-10-14 15:56:52

válasz efmatild (2015-10-14 12:37:02) üzenetére

Kedves Matild!

Igazából nem regény, csak ezt a kategóriát tudtam választani az elbeszélésemnek. A könyvem másik fele a verseké, azt jól tudod, hogy verseket írok. Talán, majd később teszek még fel részletet a könyvemből.
Nagyon örülök, hogy olvastad!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7046
Időpont: 2015-10-14 15:50:54

válasz Ylen Morisot (2015-10-13 19:13:55) üzenetére

Kedves Ylen!
Köszönöm, jólestek a kedves soraidat.
Üdvözlettel: Ica
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
421
Időpont: 2015-10-14 12:37:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!
Szomorú történeted mélységesen meghatott, és elgondolkodtam rajta, miért van, hogy sok gyereknek szülők nélkül kell felnevelkedniük. Ebben az írásban a nagymama halála bizonyára megváltoztatta a kislány további sorsát.
Tudom, hogy szép verseket írsz, én viszont jobbára próza olvasó vagyok. Szeretnék Tőled több prózát olvasni.
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1825
Időpont: 2015-10-13 19:13:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!
Ez olyan szomorú! De egyben megható és szép is, és olvasva szeretni, dédelgetni vágyom azt a kislányt!
Magával ragadott.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7046
Időpont: 2015-10-13 17:42:36


Köszönöm kedves Balázs, hogy olvastad!
(egy kicsit összezsúfolt sorokkal érkezett ide) :)))
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2512
Időpont: 2015-10-12 20:02:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ilona!
Tiszta szívvel gratulálok!
:)
Nagyon tetszett.

Legutóbb történt

Klára bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Őszi tánc címmel a várólistára

amazonasz bejegyzést írt a(z) Kisteleki hajnal című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Palacsinta dal című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Az ebéd című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Üvöltő című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Egy nap falun című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mű mű című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Kisteleki hajnal című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel Az ebéd címmel

szilkati alkotást töltött fel Csak szerep címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Ki menti meg? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)