HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1847

Írás összesen: 46622

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: RangiferFeltöltés dátuma: 2015-10-19

Történetek Cserdiből 2

Kamaszkorom tájékán sokat voltam a telkünkön Cserdiben, amit a szüleim egy szellemileg kevésbé beszámítható pillanatukban szereztek, elcserélvén a korábbi családi autónkat, mikor az feleslegessé vált az új miatt. Aki ismerte apámat, nem lepődött meg a bővítési törekvésén, hiszen egy telek, egy présház nem elegendő, kell még. Így fokozatosan három nagy telek lett összevonva, rengeteg földterület, kukoricások, gyümölcsösök, szőlők, sertésól és baromfiudvar, sőt, az egyik présházhoz kialakítottunk egy fürdőszobát is idővel. Nem mintha mi fiúk, ne lettünk volna képesek áldozatot hozni, s ritkábban fürödni.

Nagymamám eltávozta után egész nyarakat töltöttem ott lenn, néha öcsémmel, máskor nélküle. Sosem unatkoztam, rossz időben behúzódtam olvasgatni, napsütésben pedig jártam a vidéket. Sok ismerősre szert tettem, ott volt mindjárt az öreg Lajos. Apám pancsolt valami biokémiai fegyvert, amit ő bornak nevezett, Lajos pedig, akinek szerintem már mindegy volt, mit iszik, állandóan vett belőle. Aztán elvitt, megmutatni a környéket.

Egy ízben elmentünk egy másik öreghez. Ő nem ivott, viszont haragban volt a cigányokkal. Mert biza c.gányok is akadtak a környéken, lenn, a szőlődombok lábánál. Házaik egy hosszú sorban csúfították a környéket, szabadon rohangáló kutyák, meztelen gyerekek és hatalmas disznók leptek el mindent. Életemben nem láttam még akkora sertéseket, mint ott.

Az öreg, nem a Lajos, hanem a másik, Antal, a cigánysor feletti utcarészen lakott egy ódon házban, mit még a nagyszülei építettek. Jól elvolt, nem zavart senkit, gazdagnak sem lehetett mondani. De az udvarán szerszámok, a házban tévé, a pajtában néhány kerti gép, szőlőprés, a pincében borok, egyszóval azért akad tőle mit ellopni. Ennek okán a cigányok folytonosan sertepeltéltek a portája körül.

No, egyszer az egyik csapatra ráengedte a kutyáját. Közepes, borjú méretű jószág volt, kosztként beérte napi egy kecskével vagy fél üszővel. Vidám futóversenyt tartottak, elöl a cigányok, mögöttük a kutya, akinek azért szintén kell néha a mozgás. Pajkos ugatás és mókás ordítozás verte fel a környék csendjét.

Lenn a soron ellenben nem vették könnyedre a történteket. Összeült a nagytanács, s a bölcsek úgy döntöttek, megtorolják a sérelmet, egyben megtanítják az öreg Antit, hol a helye a táplálékláncban. A kutya is jól fog jönni az esti bográcsolós győzelmi torhoz, no nem mint vendég, sokkal inkább alapanyagként. Mihamarabb meg is tervezték a csapásmérő egységet és a taktikát, fegyverzetet. Másnap délelőtt, ez pont szombatra esett, el is indult a büntető expedíció a hegyre, ahogy hívták a szőlődombok arrafelé eső részét.

Impozáns alakulat volt. Elöl a suhancok, afféle demoralizáló osztagként, kövekkel, botokkal, nagy hanggal. Tíz-tizenkét fős csapatuk energiával és magabiztossággal telten verte a port a széles dűlőúton. Volt köztük olyan is, aki előző nap még taktikai visszavonulást hajtott végre ugyanitt a kutya elől, s most jó alkalom kínálkozott a revansra. Büszkén feszítve, gyakran hátrasandítva, a lányok vajon látják-e hősiességüket.

A suhancok mögött vonult a főerő. Másfél tucat felnőtt férfi, vastag láncokat pörgetve. Némelyiknél kerti szerszám is volt, nem tudni, honnan szedhették és mi végre, hiszen a mindennapi életben sosem használtak olyasmit. Körülöttük, gyalogsági támogatásként, jó néhány keverék kutya ugrabugrált, felajzva a zsákmány lehetőségétől. A férfiak bő ingekbe öltözve, kevésbé hangos, de még fenyegetőbb látványt nyújtottak, mint az előőrs.

Leghátul, sereghajtóként következtek az asszonyok és a kisebb gyerekek. Nem feledkezve el a fiatal lányokról, kik izgatottan figyelték aktuális lovagjaik várható hőstetteit. A végcsapat javarészt fegyvertelenül lépkedett, mármint ha a fülsiketítő ordítozást figyelmen kívül hagyjuk. De nem lehetett figyelmen kívül hagyni, elvégre a demoralizáló pszichikai hatás, mint nehéztüzérségi bevezető csapás, készítette elő a közelharci akciót.

Mint láthatjuk, elég aránytalan erők feszültek itt egymással szembe. Az élet ritkán igazságos. Szerencsére most igen. Anti bácsi, s erről a cigányok nem tudtak, korábban a pécsi rendőrségen volt önvédelmi oktató, mielőtt nyugdíjba vonult. Három fia, kik egyenként is meghaladták egy háromajtós szekrény méretét, ugyanott dolgozott, s szintén jártasak voltak, magas szinten, egy-két önvédelmi sportban. Mit tesz a sors, pont ezen a hétvégén látogatták meg az apjukat, s hozták családjukat is, kutyástól. A három meny közül az egyik karatézott, egy másik dzsúdózott, a harmadik pedig vívóoktató volt a pécsi tőrcsapat-egyesületnél. Fura egy család, az szent igaz.

A cigányok nem tudhatták, esélyük sincs. Odaérvén a házhoz, már várták őket. Az öreg Anti és három menye az udvarban, a házajtó előtt. A támadók betódultak, megindult az ütközet. Az előőrs még mindig úgy vélte, túlerőben van, de hamar rádöbbent, nem kapnak erősítést, mert Anti fiai, kik a pajta és fák takarásából léptek elő, oldalba kapták a férfiakat. Egyhamar földre vitték őket, láncostul. A keverék korcsokat, akik dühödten akartak rájuk ugrani, a háziak összesen már négy hatalmas, fajtiszta, harci képzést kapott kutyája egyhamar szétkergette, már amelyik lesántulva nem hemperedett a hátára, megadva magát.

Előkerültek a rafiák és mindenféle kötözőanyagok. Amíg a menyek a nőket, lányokat és gyerekeket hajtották ki az udvarból, kevéssé kíméletes módszerrel, Anti és fiai elkezdték lehordani az összekötözött kezű, megtört támadó fiúkat és férfiakat a hajnalban kiürített borospincébe. Itt kaptak egy kis száraz kenyeret, némi langyos vizet, pár vödröt, s jól elvoltak hétfő hajnalig. Vagy jól épp nem, de amikor óbégattak, akkor Antiék lementek hozzájuk és elmagyarázták nekik, vendégségben miként illik viselkedni.

A láncokat egy vaskereskedő közben elvitte, ne csúfítsák az udvart. A cigánysor ezúttal nem volt hangos. A nőknek ugyanis kilátásba helyezték, ha tovább sipákolnak, valaki el fog tűnni és a pécsi rendőrség nem fog nyomozni. Elhitték, így vártak és csendben vinnyogtak.

Hétfőn hajnalban a vert sereg, kiéhezve, felszerelését vesztve, pár kék-zöld folttal, púppal és csontrepedéssel, de emberveszteség nélkül hazavánszorgott. A visszaút már korántsem volt olyan hangos és diadalmas, ruháik mocskosak, hajuk tépett és zilált, büszkeségükről nem is beszélve. Igaz, a pincét utána egy hétig takarították és szellőztették Antiék.

De ettől kezdve már messziről és előre köszöntek Anti bának. A kertjébe pedig akár pénz is kiaggathatott volna a fákra, többé soha semmi nem tűnt el.

Rand G. Fera 2015

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-28
Összes értékelés:
90
Időpont: 2015-10-21 10:28:13

válasz Ylen Morisot (2015-10-20 18:19:36) üzenetére
Még van pár :)
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1807
Időpont: 2015-10-20 18:19:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mindenkinek a maga nyelvén kell elmagyarázni a játékszabályokat - ez a pedagógia első paragrafusa.
Derűsen olvastalak:
Ylen

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Esti séta című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ősz felé című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mesélek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zivataros éjjel című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zivataros éjjel című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zivataros éjjel című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zivataros éjjel című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vadvirág című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősz felé című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősz felé című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyszerű vers című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Kisteleki hajnal című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Mólón című alkotáshoz

Deák Éva alkotást töltött fel Muskátlis ablakok címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)