HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45585

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2015-10-19

Hull az elsárgult levél...

Még a lépteim is Máté Péter dalának ritmusára kopognak, ahogy megyek végig a Sétatéren, az óriás gesztenyefasor lombsátora alatt. Hull, bizony hull a levél, aranysárga, barna, rőt-vörös szőnyeget terít talpunk alá az ősz. Ilyenkor akaratlanul is eszébe jut az embernek, vajon nem ez lesz-e az utolsó?... Aztán ha jön a tavasz, újra megfogalmazódik a feltételezés: lehet, hogy ez az utolsó tavaszom?...
Leülök egy padra. Csodálom az ősz káprázatos színkavalkádját, hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét, ahogyan még Petőfitől tanultam jó öt évtizeddel ezelőtt. Jön egy szellő, löketet ad a már útra kész leveleknek, s hullanak imbolyogva, táncolva, lebegve szinte beborítva a teret.
Aztán elém tolakodik egy régi kép: a tanya udvarán áll a szekér, látom kisiskolás önmagam, amint a bakon ülve, kezemben könyvvel tanulom Petőfi "Itt van az ősz" című versét. A tanyát körülövező fák árnyékba borították az udvart, csak imitt-amott szűrődött át a lombok közt a langyos napsugár. Ahogyan a szél játszadozott a lombokkal, úgy táncolt a fény is az udvaron. Most is arcomon érzem azt az imbolygó fényjátékot, s ugyanúgy élvezem a hangulatát, mint akkor, régen...
Ezer gondolat cikázik a fejemben. Hirtelen eszembe jut a szomszédom, akivel összefutottam tegnap a lépcsőházban. Arra panaszkodott, hogy egész délutánja ráment a verstanulásra. Alsó tagozatos kisfiának a fejébe próbálta bevésni egy modern költő nyakatekert versét az őszről, s bosszankodott, hogy milyen nehezen ment. Dühöngött, mi a csodáért nem elég az ilyen apróságoknak egy egyszerű, de nagyszerű Petőfi-vers, amit könnyen megtanul, meg is ért, mert a tanulandó absztrakt versből vajmi keveset értett ő maga is, nemhogy a gyerek.
Ezen aztán magam is hosszasan elméláztam. Igaza lehet az apának. Egy ilyen, erőltetetten tanult vers bizonyára nem fog emlékeket ébreszteni a gyerekekben évek, évtizedek múlva, ahogyan bennem az imént. Nehéz megtanulni egy kisgyereknek olyan verset, aminek nem érti a mondanivalóját, így semmi érzést nem vált ki belőle, nem tudja átélni, átérezni. Másnap talán feltudja mondani, azután azonnal el is felejti és később nem lesz mire emlékeznie...

Hirtelen a fejemhez kapok, elfeledkeztem a randiról. A barátnőm már tíz perce vár rám a presszóban, de ha belefeledkezek a természet szépségeibe minden másról megfeledkezem. Most már futólépés a presszóig, pedig tudom, hogy Marcsi megértene.
Lihegve nyitok be a presszóba, mindjárt látom, hogy már a gyümölcslevet is kihozatta részemre, ő viszont kávét szürcsölget. Csodálkozva bámul rám.
- Mi van, téged idáig kergettek?
- Nem akartalak megvárakoztatni, ne haragudj...
- Észre sem vettem, én jöttem korábban... - mondja lemondóan. A hangján érzem, hogy baj van.
- Én ezt nem bírom tovább!... Nem bírom még négy évig... - fakad ki, és csak úgy ömlik belőle a szó. Marcsi ugyanis tanítónő, még négy év választja el a nyugdíjtól. Most elsősöket kapott. Éppen elköszönhet tőlük negyedikben, és mehet nyugdíjba. Panaszkodik, hogy a gyerekek generációról-generációra egyre rosszabbak. Alig látszik ki a padból, de már tudja, hogy neki jogai vannak, neki nem kell szót fogadnia, mert majd az Apa, vagy az Anya megmutatja... Bezzeg arról soha sem hallott a gyerek, hogy az iskolában csendben kell ülnie, figyelni a tanítónénire, szót kell fogadnia, jól viselkedni. Jól tudja, hogy ezt sem lehet, különösen akkor nem, amikor már az elsősöknek is hét-nyolc órájuk van... A szülők meg elképesztően okosak, ők aztán tudják a csemetéjükről, hogy hiperaktív, nem képes megülni egy helyben, legyen velük elnéző...
Tudom Marcsiról, hogy rendkívül liberális tanítónő, őt mindenki szerette, és még ma is szeretik hajdani tanítványai. A szülők a város túlsó végéről is ebbe az iskolába hozták csemetéjüket, miatta, csakis őmiatta. Ennek az iskolának soha nem volt gondja azzal, hogy esetleg nem jön össze a gyereklétszám az első osztályhoz. Mi történhetett vele? Lehet, hogy kiégett? Próbálom megfejteni a rejtélyt, de Marcsi tovább panaszkodik.
- Képzeld, verset tanultunk tegnap az őszről, alig nyolcsoros volt, de nem ment a fejükbe. Persze lárma volt, meg rosszalkodás, de én már nem bírom túlkiabálni őket... Van néhány csendes kisgyerek az osztályban, szófogadók. Őket az első padsorokba ültettem, s csak velük tanultam, amíg a többiek torkukszakadtából üvöltöztek. Az az öt gyerek végül megtanulta, nehezen, de megtanulta... nem is csoda, olyan őrült ordibálások közepette... Mi lesz ezekből a gyerekekből?...
Megint csak elém tolakodik a kép, amint ülök az udvaron a szekér bakján, hullanak az őszi levelek, csodálom a bágyadt napsugarakat...
- Milyen verset tanultatok? - kapok észbe hirtelen.
- Jaj, ne is kérdezd. Az olvasókönyvből, valami bugyuta őszi vers... - akkor váratlanul remek ötletem támad.
- Gyere, elviszlek valahová!... - felpattanok a székről. Marcsiba karolok és viszem egyenesen a térre, majd leülünk a padra...
- Az előbb itt ültem, itt felejtettem magam, ez miatt késtem... Hallgattam a fák lehulló levelének lágy neszét, csodáltam a bágyadt napsugarakat... Szeretem, nagyon szeretem az őszt, s csak most értettem meg miért... - aztán hallgattuk együtt. Közben Marcsi néha-néha megszólalt.
- Te, ez hihetetlen, úgy kitisztult a fejem... El sem hiszem, a feszültségnek már hűlt helye, a fáradtságot sem érzem, ó, ez remek terápia, és minden olyan gyönyörűséges...
- A mindenit! Csak most értettem meg miért hoztál engem ide! - kiáltott fel váratlanul.

Másnap délután felhívott. Ma kivittem az osztályt a térre, nagyokat futkároztak a gyerekek, gesztenyét, leveleket gyűjtöttek, aztán leültünk a padra és hallgattuk a fák lehulló levelének lágy neszét, azután megtanultuk a Petőfi-verset. Mindenki hibátlanul felmondta, élvezték nagyon, a végén mindegyik kapott egy nagy ötöst, olyan boldogok voltak! - újságolta egy szuszra.

Megint csak elgondolkodtam. Mi van, ha csapnivaló a tananyag? Ha a gyerekek fegyelmezetlenek, mert nem értik a tananyagot? Ha esetleg kiég a tanítónő, de még nyugdíjba sem mehet? Mi ilyenkor a teendő? Ezzel ki foglalkozik? Az ostor pedig mindenkin, szülőn, pedagóguson, a legnagyobbat mégis a gyerekeken csattan. Így lesznek mindinkább fegyelmezetlenek, neveletlenek, majd csirkefogók, lókötők, csalók, rablók, bűnözők, gyilkosok...
Valahol, valamit nagyon, de nagyon elrontottunk.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-12-18 19:52:53

válasz Fekete Miki (2015-12-18 10:02:35) üzenetére

Örülök, hogy gondolatokat ébresztett benned.
Köszönöm, hogy olvastad.

Üdv. Ida
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
516
Időpont: 2015-12-18 10:02:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ó, dz bizony jó cikk. Érdekfeszítő
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-11-11 19:20:57

válasz sailor (2015-11-10 19:13:41) üzenetére

Kedves sailor!

Magam is egyetértettem vele.
Köszönöm, hogy itt jártál.

Neked is szép estét!
szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3828
Időpont: 2015-11-10 19:13:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Most hundidóval egyezek:´Mínden gyerekhez van egy kulcs,csak meg kell találni

Szeretettel szép estét:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-11-08 20:00:17

válasz Susanne (2015-11-08 19:55:33) üzenetére

Drága vagy, Zsu, hogy még így is gondolsz ránk, és írsz nekünk. Köszönöm szépen! :)
Nagyon vigyázz magadra, és gyógyulj meg! :)

Ölellek szeretettel
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5457
Időpont: 2015-11-08 19:55:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Idám !
Kesztyűben írok, így rövidre fogom, nagyon tetszett.
Szeretettel: Zsu
(Nincs bőr az ujjaimon)
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-11-08 19:55:17

válasz oroszlán (2015-11-07 12:49:13) üzenetére
Köszönöm soraid, drága Ica!
Örülök, hogy itt jártál. :)

Ölelésem
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-11-08 19:53:50

válasz Mukli Ágnes (2015-11-07 08:39:18) üzenetére

Köszönöm szépen, Ági!
Valóban így van, ha elkezdi az ember, nem tud gátat szabni a gondolatainak... :)

Szeretettel
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6550
Időpont: 2015-11-07 12:49:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Figyelem felkeltő az írásod drága Ida!
Mindent elmondtak már az előttem szólók

Szeretettel olvastam: Ica
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1467
Időpont: 2015-11-07 08:39:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Csak úgy kavarognak bennem a gondolatok jegyzeted olvasása után.Nagyszerű írás!
"A társadalmi változások mindig rányomják a bélyegüket a családokra... " - folytatnám de nem lenne vége.
Inkább gyakrabban olvasom írásaid.
Szeretettel. Ági
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-10-27 08:34:59

válasz T. Pandur Judit (2015-10-26 00:54:02) üzenetére
Kedves Judit!

Olyan szépen összefoglaltad, hogy azt hiszem nincs is mit hozzátenni. A vége mindenképpen az, hogy mindennek leginkább a gyerekek isszák meg a levét. Pedig senkinek sem lehet mindegy, milyen lesz a jövő generáció, a jövő embere. Hát tegyünk is érte!
Örülök, hogy ismét látlak itt a portálon, már nagyon hiányoztál.

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-10-26 09:41:22

válasz Finta Kata (2015-10-24 17:28:16) üzenetére
Drága Kata!
Nem hiszem, hogy az illetékesek éppen az én jegyzetemet vennék figyelembe, amikor annyi a panasz az oktatásra, mint égen a csillag, de minden süket fülekre talál. A jó pedagógusok menekülnek fejvesztve az iskolákból, a gyerekek úgyszintén. Soha még ennyi magántanuló nem volt, mint napjainkban... Lehet, hogy ez volt a cél? Egyelőre csak kérdések vannak, hát maradjon ez is költői kérdés.
Örülök, hogy tetszett az őszi hangulatfestés. Köszönöm, hogy olvastál és megírtad a véleményedet.
Szeretettel
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2015-10-26 00:54:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Sok minden van az írásodban, ami a mai iskola rákfenéje! Nincs rossz diák, de van: rossz módszer, rossz tananyag és rossz tanár! Ezekből aztán van bőségesen az iskolákban.
Szegény gyerekekkel már az elején elhitetik, hogy hibázni bűn, és tanulni kínszenvedés, és dögunalom. Ahogy írod, a játszótéren is lehet verset tanulni, és nyelvet is lehetne tanulni, mondókázva, játszva, énekelve, a könyv és a füzet fölé görnyedés helyett.
A túl nagy, és értelmetlen tehertől /a gyereknek a tananyag, a tanárnak az adminisztráció/ mindenki szenved. Sokan magántanulónak kérik ki a gyereket, mert az iskola lassan már alkalmatlan hely a tanulásra, az értelmes, és kreatív emberek kinevelésére. Az idős tanítónő problémája is megér néhány gondolatot, mert egy dolog, hogy meddig kell dolgozni, és egy dolog, hogy meddig bír /jól/ dolgozni valaki. Pláne egy olyan munkakörben, amin az ország jövője múlik/múlna.
Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2015-10-24 17:28:16

Drága Ida, jegyzetedben szépen emlékezel meg az ősz szépségéről, a sokszínű fákról, falevelekről. S sok igazat elmondtál arról, hogy a mai világban milyen butaságokkal tömik a szegény kisgyerekeket.
Érthetetlen, miért adnak a gyerekek kezébe olyan könyveket, amelyeket nem egyszerűen, érthetően állítottak össze. Annyi, de annyi korabeli és mai vers van, amely a kezdő iskolásoknak való. Itt, nálunk is van olyan A-betűvel kezdő nevű remek író, épp az előbb olvastam egyik remek versét, de többen írnak remek gyerekverseket, amelyek kezdő kisiskolásoknak való lenne, s könnyű megtanulni. Hogy miért csinálják ezt illetések, ki a megmondhatója? Jó, hogy megírtad, nem szabad elhallgatni az ilyen hibákat.
Szeretettel olvastam őszi írásodat: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-10-22 21:56:43

válasz Ylen Morisot (2015-10-21 19:24:32) üzenetére

Drága Ylen, örülök, hogy telibe találtalak, különösen akkor, ha az az elindított gondolat írásban teljesedik ki. Legyen ám beleszőve a barackfa, no meg a birkák is. :)
A saját gyerekkoromra emlékeztet, ahogyan emlékezel... Én köszönöm, hogy olvastál, és alig várom a jegyzeted!
ölelésem
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-10-22 21:37:45

válasz efmatild (2015-10-21 14:20:15) üzenetére

Köszönöm szépen a kedves szavakat, drága Matild.
Bizony így van, és még az adminisztrációról szót sem ejtettem, pedig azzal is mérgezik a pedagógus-lelkeket erőteljesen. Nem könnyű ma már pedagógusnak lenni, gyerekkoromban egészen más megvilágításban láttam a helyzetet. :)

Ölellek szeretettel!
Ida
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1751
Időpont: 2015-10-21 19:24:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Telibe találtál az írásoddal! Egyrészt, mint pedagógust, aki hasonló cipőben jár, csakhogy nekem a matekot kellene még meg is szerettetnem.
Másrészt elindítottál bennem egy megírandó gondolatsort. Másodikos koromban Petőfi-összessel a kezemben a sárgabarackfa ágai közül szemléltem az őszi világot, míg rám nem szóltak, hogy hajtsam ki a birkákat. Áldott jószágok voltak, nagyon jól lehetett mellettük olvasni. Összevont iskolába jártam, együtt tanult az egész alsó tagozat. Ott meg lehetett tanulni, hogyan kell tanulni!
Hálás köszönetem ezért a jegyzetedért!
Szeretettel:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
380
Időpont: 2015-10-21 14:20:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Bevezetődben sikerült ismét elkápráztatnod szép őszi tájleírásoddal, olyan, akár egy festmény!:)
Nagyon igaz az, nem mindegy, hogy mit tanulnak a gyerekek az iskolában, mert a könnyen tanulható anyagok, különösen a versek így maradnak meg idős korban is az agyban. Nekem is sokszor eszembe ötlik egy-egy versszak, legyen az tájról, édesanyáról írt vers. A túlzott szabadság sem válik előnyükre a gyerekeknek, mert hajlamosak arra, hogy a pedagógust nem tisztelik, és így idős korban a tanárok elfásultakká vál(hat)nak. A mostani pedagógusoknak nemcsak a gyerekek tanítása a feladatuk, hanem rengeteg adminisztrációval is terhelik őket, így kevesebb energia marad a gyerekre.:(
Sok szeretettel olvastalak! Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2015-10-21 10:15:39

válasz hundido (2015-10-20 06:11:03) üzenetére
Kedves hundido!
Egyetértek veled, ami a kreativitást és azt a bizonyos kulcsot illeti, viszont még mindig maradt az a probléma, hogy a pedagógus kiég(het). Közel 60 évesen már fárad az ember, csökken a kreativitása és az idegek is felmond(hat)ják a szolgálatot. Mi ilyenkor a teendő? Mégsem kezdhet új pályára lépve, új életet az idősödő ember. Ezzel viszont, senki sem foglalkozik, pedig senkinek sem jó.
Köszönöm, hogy itt jártál, és megírtad a véleményed.
üdvözlettel
Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1002
Időpont: 2015-10-20 06:11:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Elgondoltató az írásod. Bizony a mai tankönyvek közt vannak olyanok, amik nem kellően átgondoltak, nem veszik figyelembe a gyerek életkorát, esetleg elveszik a verstől a kedvüket, mert nyögvenyelős, kusza. Ilyenkor jön a ped. kreativitása... hosszú évek óta vagyok ezen a pályán igyekszem a rossz tankönyvekből is kihozni a jót, bár ehhez több felkészülésre van szükség.
Még valami: Minden gyerekhez van egy kulcs, csak meg kell találni.
üdvözlettel: hundido

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Bolond világ (Rögtönzések) című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Ímé az Úr elközelge című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Ez van karácsonykor címmel a várólistára

Cipike alkotást töltött fel Szerelemkút címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Félelem-TESZT (részlet) című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Bár tudnám merre jársz című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) A lakás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szakadt szövetkabátban címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Glaube címmel

F János bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel Szereplők címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Az utolsó nap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)