Das Mädchen aus der Fremde

In einem Tal bei armen Hirten
Erschien mit jedem jungen Jahr,
Sobald die ersten Lerchen schwirrten,
Ein Mädchen, schön und wunderbar.

Sie war nicht in dem Tal geboren,
Man wußte nicht, woher sie kam,
Und schnell war ihre Spur verloren,
Sobald das Mädchen Abschied nahm.

Beseligend war ihre Nähe,
Und alle Herzen wurden weit,
Doch eine Würde, eine Höhe
Entfernte die Vertraulichkeit.

Sie brachte Blumen mit und Früchte,
Gereift auf einer andern Flur,
In einem andern Sonnenlichte,
In einer glücklichern Natur.

Und teilte jedem eine Gabe,
Dem Früchte, jenem Blumen aus,
Der Jüngling und der Greis am Stabe,
Ein jeder ging beschenkt nach Haus.

Willkommen waren alle Gäste,
Doch nahte sich ein liebend Paar,
Dem reichte sie der Gaben beste,
Der Blumen allerschönste dar.
________________________________


Az idegenből jött leány

Völgyében árva pásztoroknak,
Mindég az évnek tavaszán,
Midőn pacsirták dalba fognak,
Egy szépség tűnt fel, egy leány.

Nem itt a völgyben jött világra,
Nem tudták, honnan érkező,
Nyomát sem lelték nemsokára,
Amint búcsút vett tőlük ő.

Mert boldogított közelsége,
Kitárta mind a szíveket,
De méltósága és fensége
Törleszkedőt nem engedett.

Hozott virágot és gyümölcsöt,
Mely másutt nyílt, más földön ért,
Melyeket más napfény fürösztött,
Kegyesebb természet kísért.

Adott mindenkinek belőlük,
Jutott virág, gyümölcs java,
S ifjú, öreg, ki botjától függ,
Ajándékokkal tért haza.

Vendégeket szívesen látott,
S ha szerelmespár érkezett
Csokorban nyújtott át virágot,
Mit ő szedett - legszebbeket.

* * * * *