HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1876

Írás összesen: 48839

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Susanne
2019-09-18 11:44:55

Reklám

Versek / sorsképek
Szerző: Zöld ZsázsaFeltöltés dátuma: 2007-01-17

Egy fiatal, naiv lelkületű költőleány szól a vén Kosztolányihoz

Nincs meg a kincs, sírtál,
de mi az, fogalmad sincs, te csak írtál
egy verset,
szép lett, igen, szép lett.
Elolvastam, mert
el kellett,
de nem bántam,
szívesen olvastam,
bár nem tudom,
ha nem kötelező,
vajon valaha a
kezembe kerül-e
egyáltalán.
Aztán egy hosszú, csendes éjszakán át
ültem az üres papiros fölött,
és közelített, csábított az álom,
de nem lehetett,
nem engedhetett
a gyönge test,
az akarat legyőzte, én írtam,
én megírtam, bár sírtam másnap
már én is, mert fáradt voltam.
Aztán éjjel írni kellett megint,
helyes volt tehát, hogy nem csak éjszakán,
hanem éjszakákon
át, pedig
az előbb
áthúztam.
Miért? Már akkor is tudtam...
S hívott, csábított az álom,
de felmerült bennem egy furcsa gondolat,
(és éber lettem egyetlen perc alatt)
én már álmodtam valahol ezeket a szavakat!
Fellapoztam régi-régi verseim,
s elbújva rajzok és kusza soraim között
egy gépelt papirost találtam.
Felismerés, döbbenet!
Már én is megírtam,
hogy nincs meg a kincs,
de fogalmam sincs,
mi az, mi lehet,
csak
egy hangulat,
egy érzés,
egy futó röpke gondolat...
És lázálomban, betegen
a padlón, a hideg, kemény deszkákon
keresem, egyre keresem
én is a kincset.
Pedig még csak tizenöt éves voltam?
De látod, már akkor tudtam, sejtettem,
hogy keresni kell.
Mi mind vakon tapogatódzunk csak,
leláncolt ember, ha fölhozzák a fényre,
s a barlang árnyait véli még mindig valósnak,
a kutatást, az értelmetlennek tetsző keresést;
hiszi, hogy úgy volt rendjén,
s ami most van - hazugság?
Álom, rémálom?
De nem való. Vagy nem csak.
Felhoznak a fényre. Egyszer mindenkit.
De csak akkor szokja meg szemünk a ragyogást,
ha két kotorászó, kutató kéz összeakad.
Az ujjak
valamit fognak.
Ami puha és meleg,
mozog, keres,
s ugyanúgy megdöbben,
kicsit meg is ijed,
mikor talál egy ugyanolyan kezet.
Kéz, ujjak,
tapogatódznak,
nem látnak, de már ismerik egymást,
minden apró ráncot és az íveket,
finom domborulatokat és az ereket,
behálózzák a kezeket.
Körmök formája, ujjak hossza, -
billentyűk, élő zongora!
Dallamot kicsalnak egymásból,
ha végre
nagy sokára
egyetlen gyors mozdulattal
összekulcsolódnak
a kezek.
Zeneszó!
Trombita!
Kürt és harsona!
Diadalmas dobok, feszül a büszke bőr,
pereg.
De csak egy pillanat,
vagy perc talán,
mit úgy vár a pár...
(boldog harmónia lesz-e? Lesz-e?)
A zene csitul, csillapul -
szemek ragyognak csillagul!
Szerelemül beszélnek a szájak,
ha végre egymásra találnak...

Ezt kerestük.
Ez hát a kincs, a boldogság, a jutalom,
hogy kitartottam - soha fel nem adom -
ezt daloltam, ezt dalolom...
És élek, és virulok,
most élek igazán, most virulok vadon:
hogy szeretek, szeretek nagyon.


(2007. január 9., 11.)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szerkesztő
Zöld Zsázsa
Regisztrált:
2006-05-31
Összes értékelés:
493
Időpont: 2007-01-26 16:09:52

Nem egészen mostanra kell érteni ezt az egymásratalálást, de azért köszönöm a gratulációt :)
No igen, a cím kicsit hosszadalmas lett...
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv
Zsázs
Alkotó
Regisztrált:
2006-05-15
Összes értékelés:
331
Időpont: 2007-01-26 15:46:43

Még valami:

Mit tagadjuk,
a címét nem rövidítetted le az érthetetlenségig,
kettőtök lakcíme és vércsoportja viszont kimaradt belőle. .)

Barátsággal, Illési Béla Imre
Alkotó
Regisztrált:
2006-05-15
Összes értékelés:
331
Időpont: 2007-01-26 15:24:30

"A zene csitul, csillapul -
szemek ragyognak csillagul!
Szerelemül beszélnek a szájak,
ha végre egymásra találnak..."

Ez a pár sor önmagáért beszél.

Néztem a keltezést.
Január,
9/11


Gratulálok!
Üdv. Illési Béla Imre

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Jut eszembe című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról-II. rész című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Tiszai P. Imre emlékének című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Tiszai P. Imre emlékének című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Tiszai P. Imre emlékének című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Vándorok címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Alkotás címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Susanne bejegyzést írt a(z) Ahogy soha senki című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

bobojszaki alkotást töltött fel ahogy címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Jakab Ödön: Rezignáczió / Resignation címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Egy pacsirtához címmel a várólistára

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)