HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44951

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2015-11-08

Sorscsapás

A minap üldögéltem a parkban, hogy még egy kicsit gyönyörködjek az aranyszínbe öltözött juharfákban és a levélhullásban. Mélyen beszívtam a száraz avar bűvös illatát, amikor egy házaspár telepedett a szemben lévő padra, Rosszcsont kisfiával.
Csak azért írom nagy betűvel, mert akkor azt hittem, ez lehet a kisfiú neve, mivel így szólították.
Azután az anya a férjéhez fordulva a következőket mondta:
- Te maradj itt, ezzel a Sorscsapással a parkban, hadd futkározzon, míg én elintézem...
Megdöbbentem, majd tovább hallgatóztam. Az anya elindult, majd vissza intett kisfiának.
- Szia Gézengúz, fogadj szót apának!
Az apa kinyitotta aktatáskáját, az iratait rakosgatta, majd mélyen belemerült. A gyerek futkározott az apja körül, majd mindig távolabbra merészkedett. Aztán felkapaszkodott a szökőkút peremére. Elég magas volt hozzá képest, de addig erőlködött, míg sikerült neki, igaz azonnal át is esett a túloldalára, szerencsére víz már nem volt benne. Azután ott futkosott körbe-körbe a szökőkút tartályában. Néztem az apát, tudomást sem vett a fiáról, még csak eszébe sem jutott, hogy arra nézzen úgy el volt foglalva. Azon kezdtem gondolkodni, hogy ha a gyerek ráunna a futkosásra, s újra felkapaszkodna a peremre, hiába széles az, márványból van és domború, tehát lecsúszik róla, és kifelé már nagyobbat esik, mint amikor befelé esett, tehát összeverheti magát. Gondban voltam mit tegyek, szóljak az apának, vagy magam menjek a gyerek segítségére.
Ez utóbbit azonnal elvetettem, mert eszembe jutott, mikor egy fiatal anyuka leordított egy idős nénit a játszótéren, hogy ő csak ne segítsen a kisfiának, mert nem hajlandó megtűrni ilyen cukros néniket a gyereke közelében... A néni nem csak a saját unokájára vigyázott, hanem az önfeledten trécselő fiatal anyukák gyerekeire is ügyelt, nehogy valaki le essen a mászókáról, vagy a hintáról. Akkor nagyon felháborodtam azon, hogyan engedhet meg magának ilyesmit egy alig húsz éves fiatal nő, egy közel hetven éves nénivel szemben, egyáltalán, honnan veszi magának a bátorságot.
Azóta már kezdem "megszokni", hogy a mai fiatal anyukák igen nagy önbizalommal rendelkeznek, pedig egyikről-másikról azt is kétségbe vonnám, hogy megtanult írni, olvasni, de valószínűleg a Való világon felnőtt generáció, igen gazdag tapasztalattal bír.

Van egy harmadik lehetőség is, biztattam magam. Most felállok és elsétálok innen, magam mögött hagyva mindent... Nem, ezt nem tehetem, a gyerek érdekében nem tehetem. Szóltam az apának.
- Törődjön a maga dolgával! - volt a válasz. és fel sem nézett a papírjaiból. No akkor már tényleg tovább akartam állni, de hirtelen gyereksírás ütötte meg a fülem s szinte megbénított.
- Apa, apa! - kiabált segítségért a vékony gyerekhang. Végre megmozdult az apa. Mire odaért, a járókelők már felszedték a gyereket. Félve néztem arra, a homloka vérzett. Istenem, fejre esett szegényke! Aztán láttam, hogy a két tenyere is vérzett, le volt horzsolódva az egész, azzal sikerült fékeznie magát, hogy ne verje szét a fejét. Az apa a padra tette a kétségbeesett, síró gyereket.
- Csak elfordítom a fejem és máris balhézol, te Anyaszomorító! Most mi az istennyilát csináljak veled? Mit fog szólni anyád, mi? Te Akasztófára való, Bitang, Csirkefogó!
Megérkezett az anya, futott, amikor meghallotta a kisfiú sírását.
- Mi történt? Mit csináltál kis Gazfickó?
- Csak egy kis esés, katonadolog! Csak egy pillanatra veszem le róla a szemem, máris megvan a baj... kész Sorscsapás ez a Mihaszna kölyök... - Még mindig nem volt erő a lábaimban, mikor végre fel tudtam állni, és elindultam. Még hallottam hogy az apa oda súgja az anyának:
- No, csakhogy elmegy a Vészmadár!

A gyerek neve nem derült ki számomra ez a röpke fél óra alatt, viszont eszembe jutott egy régi történet fiam kicsi korából. Éppen két éves lehetett, mint az iménti kisfiú. Annak idején volt egy fürdőszoba mérlegünk, időnként ráállítottuk a gyereket, hogy lássuk hány kiló.
A férjem a fürdőszobában ügyködött valamit, amikor feldöntötte a mérleget, majd ráejtette a kalapácsot. Ott bámészkodott a gyerek és ijedten futott hozzám, húzott a konyhából kifelé.
- Mama gyere, mert apa összetöri a hánykilót!
Így hallotta, azt hitte így hívják a mérleget.

Mit gondolhat az a fenti kisfiú magáról. Egyáltalán milyen névre hallgat? Vajon a valódi neve szóba kerül-e néha? Vagy egy szép napon ráébred arra, hogy ő egyszerűen Sorscsapás. Ha sokat mondják neki, előbb-utóbb azzá is válik.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2015-12-20 19:43:35

válasz T. Pandur Judit (2015-12-19 23:22:06) üzenetére

Kedves Judit!

Ez így igaz, ahogy mondod, s attól tartok, hogy egyre többen lesznek...
Lányom szokta mondogatni: minden kisgyerek egy tündér, hogyan lesz belőlük mégis felnőttkorukra sorscsapás, anyagyilkos... nem sorolom, de olykor csak kapkodom a fejem...
Ilyen elanyagiasodott világban mire is számíthatunk?
Köszönöm az együtt gondolkodást.

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4422
Időpont: 2015-12-19 23:22:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Olvasván az írásodat eszembe jutott az a régi kolléganőm, aki az első munkában töltött napján elmondta, hogy a fiukat örökbe fogadták, nem az övék. Aztán nemsokára megismertem a gyereket, három éves volt, és olyan volt, mint egy kis vadállat. A nő meg csak a vállát vonogatta amikor a gyerek belerúgott valakibe, és ott a gyerek előtt mondta, hogy "nem a miénk, csak örökbe fogadtuk". Ez volt a magyarázat a gyerek tűrhetetlen viselkedésére. Vannak emberek akik talán anyagilag alkalmasak arra, hogy szülők legyenek, de érzelmileg alkalmatlanok rá. Sajnos nem is kevesen vannak. Az autóvezetéshez jogosítvány kell, a gyerekneveléshez nem kell semmi...

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2015-11-21 16:50:56

válasz Dobrosi Andrea (2015-11-20 10:45:47) üzenetére
:) Jól mondod!
Köszönöm szépen, hogy itt jártál.

Üdv. Ida
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-29
Összes értékelés:
1214
Időpont: 2015-11-20 10:45:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Elgondolkodtató cikk. Való igaz ez a Való világos "okostojás" mozgalom a gyereknevelés terén. Az megy. Az ember igen nagy lelkű, ha más elé kell tükröt tartani...

Gratulálok!

Üdv,

A.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2015-11-14 16:20:48

válasz Gyömbér (2015-11-13 22:06:04) üzenetére

Szerintem, nem lesz, aki emlékezteti őket, kedves Gyömbér! Talán a gyerek sem fogja tudni, miért is lett ő Senkiházi, Börtöntöltelék, vagy akármi más... :( Tényleg szomorú, de sajnos, ahogy mondod egyre gyakoribb... Köszönöm, hogy itt jártál!

Üdv. Ida
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2015-11-13 22:06:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Amellett, hogy nagyon szomorú ez a történet, sajnos elég gyakori. (Legalábbis a hozzá hasonló.)
Azt gondolom, hogy egyrészt az ilyen szülők csak a "divat" kedvéért vállalnak gyereket. Aztán ha felnő a "Senkiházi" és hasonlóan bánik majd a szüleivel, mint azok ővele, akkor fel fognak háborodni. Akkor kéne valaki, akik majd emlékezteti őket...

Üdv: Gyömbér
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2015-11-10 20:50:30

válasz efmatild (2015-11-10 13:13:47) üzenetére
Kedves Matild!
Hát igen, éppen ők nem olvasnak bennünket, eszükbe sem jut, hogy esetleg tanulhatnának is egyet, s mást. Sajnos, fel sem fogják a szülők, mekkora kárt okoznak a gyereküknek. Őket sajnos, már nem lehet oktatni, a gyerekük viszont, ha más példát nem lát, mire felnő, tényleg a sors csapása lesz.
A kicsi fiam, meg a hánykiló! Azóta is gyakran eszünkbe jut és jót nevetünk rajta, sőt Ő is! :)
Remélem nem volt kész sorscsapás olvasni írásomat? Én mindenesetre megköszönöm, hogy olvastad és értékelted is.

Ölellek szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2015-11-10 20:39:54

válasz eferesz (2015-11-10 09:42:28) üzenetére

"Lám-lám a szónak teremtő ereje van!"

Bearanyoztad a napom a fenti mondatoddal, Szabolcs!
Istenajándéka, Istenáldása - mennyivel jobban hangzana így nevezni a gyereket, mert valójában az is, csak éppen példamutató, szerető szülők kellenek hozzá, és azzá válik. :)

Igazán köszönöm, hogy jöttél!

Szeretettel
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
364
Időpont: 2015-11-10 13:13:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Írásod nagyon elgondolkodtató és tanulságos. Sajnos a Te eseted nem egyedi, mert én is tapasztalom, hogy a mai fiatal anyukák, és már nem éppen húszévesek, belefeledkeznek a beszélgetésbe, és a gyerekükre nem figyelnek.
A történetedben szereplő gyereket sajnálni lehet, mert így valóban tudatosul benne, hogy Ő rossz. Pedig csupán eleven, és ha a szülő figyel rá, a nevén szólítja, később megtanul magára vigyázni.
Jót mosolyogtam fiad kétéves kori mondatán! Ebben a korban még nem tudják minden tárgynak a pontos nevét, de lehetett éppen az ijedelem miatt is. :)
Jó, hogy megírtad a "Sorscsapás" nevű gyerek történetét, ajánlanám sok fiatal szülőnek, hogy tanuljon belőle. Csak éppen ők nem olvassák.
Sok szeretettel: Matild
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2278
Időpont: 2015-11-10 09:42:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Nagyon tetszett az írásod, és remélem, hogy a kisfiú szülei minél előbb rájönnek arra, hogy miként is szólítsák gyermeküket, mennyivel jobban hangzik az, hogy Istenajándéka, mert könnyen azzá válik az ember, amit a környezetétől hall, mert azzal azonosítja magát. Lám-lám a szónak teremtő ereje van!
:)
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2015-11-10 09:20:15

válasz sailor (2015-11-09 19:18:25) üzenetére

Hát igen, nehéz megérteni, de van ilyen, sajnos nem is kevés.
Köszönöm, hogy olvastál és hozzászólásra méltattad írásom.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2015-11-10 09:16:03

válasz Finta Kata (2015-11-09 20:17:47) üzenetére
Kedves Kata!

Egyre több tini anyukát látni manapság, akik, ki tudja milyen okból menekülnek házasságba. Talán azért, mert nincsenek elképzeléseik a jövőjükről, s azt hiszik a házasság mindent megold. Éretlenek még maguk is, a gyerekneveléshez meg különösképpen azok. Milyenek lesznek az ő gyerekeik, amikor ők maguk is igen labilis talajon állnak. Dehogyis értenek ők a gyerekneveléshez, hiszen még őket is nevelni kellene, s ha ez így megy nemzedékről nemzedékre, akkor mivé lesz az ember?
Igen, valóban igazad van, a "leessen" egybeírandó. Javítani fogom.
Köszönöm az észrevételed és örülök a látogatásodnak.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2015-11-10 09:05:16

válasz Bödön (2015-11-09 08:03:20) üzenetére

Kedves Bödön, ha úgy vesszük, minden gyerek rosszcsont, kíváncsi, mindent tudni szeretne, ki akarja magát próbálni, ez rendben van, csak éppen oda kell rá figyelni, vigyázni rá és nevelni.
Én ennek a hiányát érzékeltem, nem a kisfiú volt rosszcsont, ő olyan volt mint amilyen minden gyerek, de ha a szülők éretlenek, akkor annak bizony következményei lehetnek.
Én elhiszem Neked, hogy rendes ember lettél, nyilván a szüleid gondoskodtak róla. Nem a kisfiút ítélem el, hanem egyre többen vannak manapság a kamasz szülők, akiknek fogalmuk sincs a gyereknevelésről, az egojuk meg az eget veri, s nem kizárt, hogy az ő utódaik kész sorscsapássá lesznek.
Köszönöm a látogatásod.
Én is üdvözöllek szeretettel!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2015-11-09 20:17:47

Kedves Ida

Ilyen kicsi gyereket nem volna szabad olyan helyen - amilyet jelöltél - otthagyni, mert ilyen vége lehet, mint ami megtörtént. De vannak szülők, akik ezt elfelejtik, s ha baleset éri a kicsit, még őt okolják maguk helyett. Türelem és szeretett nélkül nem volna szabad gyereket nevelni.
Jó, hogy foglalkoztál a témával, azt hiszem, tanulságos.
(Írásodban a harmadik nagy szakaszban, lentről a 6. sorban a lessen szót tévesen írtad, mert egybe írandó. Javítsd ki.)

Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2015-11-09 19:18:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Nehéz megérteni,hogy sokan nem tudják
a legalapvetöbb dolgokat sem,mit jelent
´szülönek´lenni!

Szeretettel:sailor
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-11-09 08:03:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida! Nagyon tetszett ez az írásod! Mert én is ilyen Rosszcsont voltam. Magamra ismertem egy kicsit. Nem azért voltam az, mert ezt mondogatták rólam, azt hiszem belülről fakadt:) Előbb voltam Rosszcsont, s csak később aggatták rám ezt a becenevet, amikor már nyilvánvaló volt, h tényleg az vagyok. Persze aztán később rendes ember lettem, most is az vagyok. Az vagyok????? (......) Szeretettel üdvözöllek: én (nem biztos)

Legutóbb történt

Baranyai Attila bejegyzést írt a(z) Engedj el című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Engedj el című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Szellők szárnyán jöttem című alkotáshoz

Baranyai Attila alkotást töltött fel Vándorszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Emelkedem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Jövő felé címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Frederic Francois Chopin - Joie De Vivre címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Megálló címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Élekvesztő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fecnikre dörzsöltem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az írás nekem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)