HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48416

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-11-12

Ketrec

Álmomban nyaralni mentem. A tábor, ha ugyan annak lehetett nevezni, egy ismeretlen, világtól elzárt helyen, szabálytalan patkó alakban épült épületben volt, amely belső udvart ölelt körül. A szobák erre a belső udvarra nyíltak. Alul voltak a közös helyiségek, a felső szinten a hálótermeket függőfolyosóról lehetett megközelíteni.
Bóklásztam. Az udvaron, a helyiségekben, az árkádok alatt, pici belső udvarok teraszain beszélgettem ezzel, azzal. Mind ott voltak, akikkel életem során valaha is találkoztam, akik egy ideig valami miatt fontosak voltak nekem. De mégis végtelenül egyedül, magányosan ténferegtem. Egy hátsó ajtón kerültem ki az épület mögé.
Meglepődtem.
Drótkerítést láttam, néhol leomolva, szétszakadozva, veszélyes kuszaságban, egymásra rakott rozsdás csöveket, amelyeket már félig betemetett a föld, a törmelék, benőtt a fű. Elhagyatott romvilágot találtam.
Az épület hátsó, szürke falának sivárságát egyetlen ablak sem törte meg. A közelében furcsa ketrecszerű építmények sokasága sorakozott katonás rendben. Fából épült, napraforgószárból ritkásan rakott, sárral itt-ott összetapasztott, korhadásnak indult kétszintes ketrecek. Alsó részük elkerített udvarrész, alig nagyobb egy lépésnél, onnan rozoga létraszerűség vezetett fel a szobának alig nevezhető alvóhelyre. Néhányban még ott barnult a hajdani szalma széttöredezett maradványa.
Lépkedtem a vaskos csöveken, a rögökön, kerülgettem a kiálló fémdarabokat, félve, nehogy megbotoljak.
A ketrecek mellett álltam. Késztetést éreztem, hogy felmenjek a létrán, de nem mertem. Túl rozogának tűnt, letörhetett volna alattam. Elgyávulásom igazi oka mégis a bizonyosság erejével elmémbe vágó felismerés volt: itt emberek aludtak, szenvedtek, meghaltak, itt rabokat kínoztak!
Összerázkódtam az iszonyattól. Valahonnan tudtam, hogy a romhalmaz, melyen az előbb keresztülgázoltam, egykor ezeknek a szerencsétleneknek a robotoló helyét jelentette. A "ketrecekben" voltak kénytelenek aludni, melyeknek a falain már akkor is átfújt a szél, eső ellen nem védett, s melyekben lehetetlen volt vízszintesen elhelyezkedni. Büntetésül időnként az "udvar" kerítésének vaskos oszlopához láncolták őket.
Óvatosan indultam vissza, rettegve, lopakodva, hogy meg ne zavarjam az itt szunnyadó lelkeket.
De már hallottam is a jajgatásukat! Először halkan, mint a hegedű elnyújtott cincogása, majd egyre erősebben, mint a közeledő szél süvítése. Körülöttem szélrohamok tomboltak, rázták a csupasz fákat, az épület falait megremegtették, fellazították a tetőn a cserepeket. Romboltak. Iszonyatos erővel dúlták szét a világot.
Engem viszont kikerültek. Láttam, de nem éreztem a szélrohamok bosszúálló erejét. Mégis félelemmel eltelve szemléltem, ahogy a hosszúkás, púpos hátú, mohától és piszoktól sötét cserepek egymás után potyognak le, csupaszon hagyva a megfeketedett léceket.
Menekültem.
Vissza a valóságba.

Húsz évvel később egy ágyon feküdtem. A szeretetteli érintés jótékony hatását kívánták megéreztetni velem. Sosem tudtam elviselni, ha hozzám értek ismeretlenek. Tiltakoztam, de biztattak:
- Ne aggódj! Jó lesz, meglátod! De ha mégsem, szólj, s abbahagyjuk!
Nem fogok szólni, határoztam el magamban. Tűrni fogom. Talán még élvezni is.
Két pár kéz tapadt rám. Először a fejem két oldalára, s ott is maradtak várakozóan. Bizsergés indult el bennem. Parányi áramütések szikráztak agyvelőm tekervényei között.
A kezek lejjebb araszoltak, arcomra, nyakamra, vállaimra. Testemen rángások suhantak végig. Először még enyhén, de később egyre görcsösebben. Ugrottam volna fel, taszítottam volna le magamról a béklyókat, szaladtam volna el, menekülve valami elől.
De lefogtak. Nem mozdulhattam. Bezártak.
S akkor váratlanul újra ott voltam. Ott a ketrecben. Rabként. Túl valóságosan. Körülöttem a ketrecváros. Szűk helyen, halálos fáradságban. Feküdtem volna kimerültségemben, de nem tehettem. Lábam, gerincem görbülve, göcsörtösen, mereven sajgott. Felálltam, lábaimon lánc és méretes vasgolyók. Húztam, vonszoltam, súlya ólomnehéz teherként nehezedett rám. A lánc csörgött. Kísérteties hang. Kétségbeesés feneketlen gödre húzott le magához a mélybe. Zuhantam.
Kinyitottam a szemem. Rángatóztam. Kétszer két marok a bokámat fogta. Ijedten elengedtek.
Felültem, majd leugrottam az ágyról. Kergetett a pánik. Kapkodtam a levegőt. Valaki egy pohár vizet tartott elém.
Ültem a padlón, a többiek körülöttem laza körben. Engem figyeltek.
Lassan oszlott a múlt párája. Soká tartott, mire megnyugodtam. Nem kérdeztek, s én nem meséltem.
De tudtam, hogy mindezt már egyszer egy valóságban átéltem. Még mindig hurcolom magammal annak a régi életnek a terhét.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-11-14 18:51:29

válasz Kőműves Ida (2015-11-13 20:10:45) üzenetére
Köszönöm neked drága Ida!
Szerintem sem csak egy életünk van, biztosan jönnek még majd az írásaimban az ezzel kapcsolatos élményeim. Az álom csak az egyik kapu.
Álmaimban jókat mozizok - színesben!
Ölellek:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5763
Időpont: 2015-11-13 20:10:45


Kedves Ylen!
Nyaralásként indul, azután kész rémálommá válik...
Az utolsó mondatod nagyon megérintett. Sokat halljuk, hogy előző életemben... valójában semmit sem tudunk, nem tudhatunk, lehet, hogy álmunkban mégis megjelenhetnek az előző életben (ha van ilyen) történtek?
Én ritkán álmodom, de ha igen, mindig idegen közegben, járok teljesen ismeretlen emberek között és előbb-utóbb rémálommá válik.
Tetszett ez az írásod (is), szép, részleteiben kidolgozott mű.
Szép álmokat!
Ida
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-11-13 18:36:43

válasz Bödön (2015-11-13 08:28:08) üzenetére
Szia Laci!
Köszönöm neked, hogy elolvastad! Az jó, ha olvasható!
Rémálom volt a javából. Sokkal hosszabban jött, ez csak a vége, annyira pontosan megmaradt, hogy muszáj volt akkoriban leírnom. De a legérdekesebb, hogy húsz év múlva váratlanul előjött éber állapotban. Erre keresem én a választ!
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2015-11-13 08:28:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Ha ez álom, akkor borzongató rémálom: S mint az álmok általában: tele van bizonytalansággal, kuszasággal. Olvasható, jó stílusban megírt történet, mint az összes eddigi, amit tőled láttam. Tetszett ez is! Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Csak így, egyszerűen 06. címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)