HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46807

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2015-11-13

Kiskeresztem I. rész

- Eljössz velem "kiskeresztem"? - a kérdést keresztanyám intézte hozzám.
Tán az első osztályt végezhettem, nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy tudtam már olvasni, meg hogy nem szerettem az iskolába, nagyon nem szerettem ott, és minden nap, délelőtt kezdtem mondogatni: "nem akarok, nem akarok..." Akkoriban az alsósoknak még délelőtt volt tanítás. (Ratko korszak.) Végig sírtam, végig panaszkodtam azokat a délelőttöket, egész tanévben, szegény anyám meg mindig elkeseredett. Az iskolába is sokat sírtam óra közbe, délutánonként, ahogy sötétedni kezdett, minden ok nélkül. Jó tanuló voltam. Nem tudásvágyból, inkább csak félelemből, hogy esetleg bántanak, megszégyenülök. Jó volt a helyesírásom, nem csoda, ha szabályt nem is tudtam, de sokat olvastam. Helyesírási versenyt rendezett az iskola a "kicsik" számára. Csak hát másik osztályterembe kellett mennünk. Jól emlékszem az első mondatra: "Esik az eső", én akkor az esőt, gyorsan két "essel" írtam, kieshettem, megkönnyebbülhettem, mehettem vissza a saját osztálytermembe, aztán meg végre, korábban haza! Nem éreztem szégyent emiatt, máig se érzek szégyent, csak örömet. Sose szerettem távol lenni otthonról.
De keresztanyámmal a világ végére is elmentem volna. És sok nyáron történt, aztán, hogy elvitt magával.
Keresztanyám valójában nem volt keresztanyám, anyám egyik nagynénje volt. Ahogy születtünk sorra egymás után, három fiú - orgonasípokként: 1953, 1954, 1957 - elkelt nagyon a segítség, anyai nagyanyám akkor már agyvérzésben szenvedett, és öcsém születése után, hamarosan meghalt. Így keresztanyám, átmenetileg hozzánk költözött.
Anyai nagyanyámra nem emlékszem, mesélték róla, nagyon szeretett dajkálni, csak hát féltettek tőle, gondolták, még leejt. Tudom, nagyon szeretett volna a karjában tartani, Isten-világáért se ejtett volna le. Későn ment férjhez, nagyapám hatvan éves volt már akkor, "géhás" alezredes, lovakat tenyésztett a hadsereg számára, és azt hiszem - mivel szegény volt, V.-i parasztgyerekként, a saját erejéből vitte valamire - gond lehetett a kaucióval. Amikor leszerelhetett volna a szolgálatból, és hazaírt, kérte a civil ruhát, a válaszlevélben ennyi állt: "Ha nem tudtad megspórolni a ruhára-valót, akkor inkább maradj!" Tehetségével, szorgalmával vitte sokra.
Fia születését nem élhette meg, anyám is két éves volt még csak, amikor nagyapám egy hadgyakorlaton szerzett tüdőgyulladásban meghalt, nagyanyám egyedül maradt a két gyerekkel.
Nagyanyám nagybátyámat katonaiskolába íratta. (Kőszegre - "Iskola a határon".) Ennek volt némi előzménye. Történt ugyanis, hogy nagybátyám töltényeket kalapált a fahasábokba, amelyekkel a kályhát fűtötték. Elsötétítés volt a város felett aznap is, hallgatták a gépeket, ahogy mentek a fővárost bombázni. Aztán a kályhán melegített paradicsomos-krumpli a plafonon landolt, az ágyba fekvő idős, beteg hölgyet, - nem tudom, milyen rokoni minőségben feküdt ott, az én hibám - befedte a korom, a pernye. Szerencsére nem bomba csapódott be, de nagybátyám ezt követően sürgősen katonaiskolába került. Szerencsére, ahogy közeledett a front, a növendékeket hazaengedték.
Az ötvenes években nagyanyám házát államosították, nagybátyám munkát nem kaphatott, érettségi után tanulnia sem lehetett. Anyám lett a családfenntartó, gyors, és gépíróként helyezkedett el. Amikor az első fizetését hazavitte, elsírta magát. Mer levonták a szakszervezeti tagdíjat, a békekölcsönt, a munkaköpeny árát meg egy könyvsorozatot is befizetett. És még ki tudná felsorolni, mennyi mindent. Édesanyám a vállalatnál ismerte meg apámat, megszerették egymást, összeházasodtak.
Keresztanyám, Keresztem, egy Dráva-menti kis faluba élt, két lánytestvérével, meg húga férjével - Erdélyből származó kántortanítóval. A testvérek édesapja református pap volt, sok gyerekkel. A faluban van első világháborús emlékmű, rávésve a falu halottjai, köztük a tiszteletes két hősi halált halt fiúgyermeke neve is. Két fiúgyermeke volt. Két temető van a faluban. Kedves idős rokonaink - köztük Keresztem - a falu "régi" temetőjében pihennek. Köröttük kopott olvashatatlan sírkövek, meg sírkő-nélküli, apadt sírhalmok.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
654
Időpont: 2015-11-19 20:02:52

válasz Finta Kata (2015-11-18 11:12:35) üzenetére
szia Kata, és köszönöm, hogy olvastál.
túlparti
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11927
Időpont: 2015-11-18 11:12:35

Szerintem ez a mese nem is mese, hanem valóság, amit én is végigéltem... Mai embereknek nehéz magukat abba az időbe beleképzelni. Érdekes írás egy családról, háborús időről és világszemléletről. Szeretem az ilyen írásokat, az igaz, de bármilyen, mégis érdekes történeteket...
Jól foglaltad össze a mondandódat, a kisiskolás korodban történteket. Szeretem az igaz történeteket, ami annyi van, hogy nem kell kitaláltakkal gyötrődni!
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3818
Időpont: 2015-11-17 22:50:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
jaj
nem kritika EZ!

majd próbálom jobban beleélni magam az akkori eseményekbe!

Sailor
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
654
Időpont: 2015-11-17 22:34:11

válasz sailor (2015-11-15 13:05:05) üzenetére
szia!
és köszönöm a "kritikád", meg hogy olvastál.
túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3818
Időpont: 2015-11-15 13:05:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon szépen leírpd élményeidet...
hihetetlen pontosággal!

Gratulálok:sailor

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, V címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel A jövő illata címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ernyei Bea alkotást töltött fel Meseszőnyeg címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Békás-szoros címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Forróság címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)